
- Mennyi hamburger... - sóhajtottam fel, ahogy a csorda eldübörgött, finom porréteggel beterítve a mezőt.

Arra kevés esélyt láttam, hogy gyalog a bölények nyomába eredjek és megragadjak egy patást a szarvánál fogva, lebírkózzam és ledaráljam, ennek ellenére a bölényburger megmozgatta a fantáziámat.
A bölényburgert Yoda is szereti a többi vadhússal egyetemben. Egy magyarországi vendéglőben, ahol bizonyos szempontból Yodával együtt törzsvendégnek számítunk, tavaly megjelent a főpincér egy kis tálkával és valamit etetni kezdett a Mesterrel. Yoda gyanusan lelkes volt. Amikor elfogyott a csemege, megmérdeztem, mit kapott Yoda.
- Vaddisznósonkát. Szereti.

Yoda hasonlóan viszonyul a bölényhez és ha néhanapján veszünk bölényt, kap belőle egy kicsit. A bölényből legtöbbször tatárbifsztek készül, de időnként a maradék daráltbölényből hamburgert grillezünk.
A jó bölényburgernek egy alapvető titka van: a bölényhúsban sokkal kevesebb a zsír, mint a marhahúsban. Talán mert a bölény állandóan kempingezik és sportol.
85 gramm átlagos darált marhában 12 gramm zsír van, míg ugyanennyi bölényben 7.
Pont az alacsony zsírtartalom miatt a bölényhúst sokkal rövidebb ideig kell sütni vagy grillezni, mint a lusta marháét. Ezt tapasztalati úton tanultam: utamat megszenesedett bölények tetemei kísérték. A bölényhúsból készült jó hamburger tehát nincs teljesen átsütve és nem tartalmaz szenet sem. Emellett bármit lehet beletenni, csakúgy, mint egy valódi hamburgerbe. Én minimalista módon nagyon kevés fűszert (só, bors) teszek hozzá, hogy a bölény édeskés, lágy íze jobban érvényesüljön.
Yoda is így szereti.
