Boksák az út mentén

- Juhééé - kiáltottam, miközben a centrifugális erő az ülésbe préselt és bekanyarodtam egy hirtelen fékezést követve az út menti parkolónak nevezett térségbe.



- Akkor pisilünk? - kérdezte Yoda és már rohantunk is a tereptárgyak fele.



A Mestert csak a szénégető boksák alja érdekelte, engem az egész szerkezet.

- Ne menjünk be, még ránk dől - mondtam, de ekkor már benn is álltunk.



Jól megépítették őket 1882-ben Leamington alapítása után. Még mindg álltak, bár úgy néztek ki, hogy már nem a habarcs tartotta össze a követeket, hanem a megszokás.



De nem a klausztrofób érzés miatt mentünk ki gyorsan a boksából: a betévedt darázs döngicsélését és zümmögését úgy felerősítette a kupola, hogy arra már metálzenekart lehetett volna alapozni.



A négyből két boksa állt ma is, szépen rendbentartva. Szemét sehol, magas aljnövényzet sehol: a helyiek úgy látszik vigyáznak rá, más meg nem is nagyon jár erre.



Körülnéztem és azon tűnődtem, hogy a környező hegyek hogyan láthatták el több, mint tíz évi fával a boksákat. Valószínűleg az összes közeli folyómenti erdőt kivághatták, hogy üzemben tarthassák őket. Aztán bezárt a közeli kohó és vele együtt bezártak a boksák is. Talán szerencsére. Így még maradt pár fa a errefele.

Kemencetúra

- Ott van! - mondtam diadalmasan Yodának - Mondtam, hogy egyszerű lesz megtalálni!

- És hogy megyünk oda?



A Mesternek igaza volt. Még télen olvastam, hogy a már megtalált mészégető közelében van egy másik, sokkal kevésbé ismert, elhagyatott boksa. Google Earth-en megkerestük, kinéztük az utat. Egyszerű volt. Egy gerincen kellett átvágni és leereszkedni a másik oldalon. Egy szép tavaszi napon elindultunk.



Elmentünk a helyreállított boksákig, majd itt majdnem toronyiránt elindultunk felfele, hogy átvágjunk a gerincen. Felfele még lehetett menni, volt egy ösvény is és a boksák elmaradtak a távolban.



A másik oldalon kinéztünk: ott voltak lenn a boksák a következő völgyben. Jó helyen voltak. Egy alpinista, egy pók, egy Gollam, egy ejtőernyős esetleg le tudott volna ereszkedni a völgybe, de saját magamban nem voltam biztos. A Mesterről meg tudtam, hogy ilyen hülyeségre nem tudom rávenni, annak ellenére, hogy neki négy lába van.



Elindulunk és ahol tudunk, bemegyünk a völgybe - mondtam Yodának. Yoda szkeptikusan nézett.



Igaza volt, nem találtunk olyan helyet, ahol nyugodtan le mertem volna ereszkedni a völgybe. Többször kinéztünk felmászva kisebb dombokra, hogy le lehet-e mászni.

Szerencsére még indulás előtt kinéztem egy útnak látszó valamit, ami kisebb kerülővel nyílegyenesen odavitt. Nem igazán tudtuk eldönteni, hogy ez út volt, csapás vagy csak valaki odatett a tájra egy vonalat. Útnak túl egyenes és meredek volt. De lehetett rajta haladni.



Óvatosan ereszkedtünk lefele és egyszercsak egy rég elhagyott ásóba botlottunk. Yoda azonnal keresni kezdte a hozzá tartozó aranyásót, de nem ásott elég mélyre. Az ásó mögött meg ott volt a mészégető. Majdnem belegyalogoltunk a hegyoldalnak támaszkodó kéményébe.



Csend volt.
Nyugalom.



Madarak csiripeltek, mókusok kukucskáltak és a kövek meg a téglák némán néztek le ránk. Látszott, rég járt erre valaki is.



Néztük az omladozó kemencéket, a megfeketedett téglákat.

- Yoda, érzed a hely hangulatát? - kérdeztem a Mestert.

- Igen. Eszünk?



Ettünk, aztán elindultunk visszafele. Köves talajon, meredeken. Yoda ki is jelentette, ilyen éles sziklákon ő nem megy. Aztán a szemembe nézett, körülöttem karikák kezdtek ugrálni és a következő emlékem, hogy a Mesterrel a kezemben mászok felfele. Amikor elhagytuk a sziklákat, kitisztult az agyam és letettem a sértődött Yodát. Másztunk tovább.

Más úton mentünk vissza az autóhoz. Kimásztunk a Bonneville Shoreline Trail-re és onnan ereszkedtünk vissza a helyreállított kemencékhez.



- Érzed a hely hangulatát? - kérdeztem Yodát.

- Igen. Eszünk?

A szénégetők

Charcoal Ovens State Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nem hittük el - ott álltunk az órák óta keresett szénégetők előtt. Yoda a megilletődéstől egyből pisilt egyet. Mi meg bámultuk a precíz kőművesmunkával összerakott kúpokat.



Az ezüstöt 1870 körül találták meg a környező hegyekben. Az olvaszókemencéknek jó minőségű faszénre volt szükségük, ezért épültek 1876-ban a kemencék. Olasz "vendégkőművesek" faragták precízen a köveket. Az olaszok minőségi munkát végeztek. A "boksák" csak pár évig üzemeltek, aztán megépítették a vasutat, ami olcsón szállította a jó minőségű kokszot. Faszénre nem volt többet szükség. 1879-ben be leállították a termelést.



A kemencéket magukra hagyták, időnként banditák vertek bennük tanyát, néha pásztorok húzódtak be ide a viharos idő elől. A környező hegyeket járó szerencsevadászok is menedékre leltek a kupolák alatt.



Később a helyi aranyifúság "használta" őket. Ezt is kibírták. Közel százharminc évig senkit sem törődött velük, a masszív építmények azonban egykedvűen bírták a megpróbáltatásokat.



Csend volt. Egy lelket sem láttunk. Zúgott a szél, hajladoztak a füvek, csobogott a patak. A táj gyönyörű volt, a kemencék szépek.



Jó félórát nézelődtünk itt, két-három órát kerestük a helyet. Tetszett, végül is megérte. Még volt itt pár látnivaló, de inkább elmentünk A Városba, Elybe.