Megint évzáró

Commencement
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár hete, május elején vége lett a félévnek. A campus pár napra megtelt taláros, végzős diákokkal, és taláros, már rég végzett profokkal.

A volt utahi kormányzó jó kis beszédeket mondott, a végzősök - ha végeztek -, megkapták diplomájukat. A többiek pedig még két hétig (tegnapig) rághatták a körmüket, hogy milyenek lettek a jegyeik.

Pár éve fel se tünt, milyen korán van az évzáró és milyen korán, augusztusban kezdődik a félév. Eleinte arra gondoltam, biztos a nyári forróságot szeretnék megúszni, de a utahi május egyáltalán nem forró, ellentétben az augusztussal.

Végül megkérdeztünk egy szakértőt, miért van ilyen korán az évvége.

- Tudjátok, mi az a BYU?
Tudtuk.
A BYU az ősellenség. Nem azért, mert mormon, hanem mert a BYU a University of Utah egyetlen komoly vetélytársa nyolc-kiláncszáz kilométeres körzetben. Valaki vagy a nagyobb, tekintélyesebb U-t válatsztja, vagy (ha mormon), a szomszéd várat, a BYU-t.

- Azért van korán vége a félévnek, - magyarázta R. - hogy népszerűbb legyen az egyetem.
Ezt nem értettük.
- Egyszerű. Ha itt előbb van vége a félévnek, mint a BYU-n, akkor a mi diákjaink kapják meg a legjobb nyári munkákat.

Stole of gratitude

Stole of gratitude
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egyszer volt, hol nem volt, a középkori Európában volt egyszer egy kis falu. Volt - mert egy napsütéses tavaszi napon banditák támadtak rá a településre. A férfiakat leölték, a nőket és az állatokat elhajtották, a gyerekeket sorsukra hagyták.

Az egyik kisgyerek kétségbeesetten kapott anyja után, de csak ruhája csücskét tudta megragadni. Hiába kapaszkodott kétségbeesetten, a gyolcs elszakadt és a nőt messze ragadták gyermekétől.

A kisgyerek ott ült a porig égetett falu közepén, kezében a fehér vászonnal és ott sirdogált.

Az éhező, szomjazó gyermeket egy arra járó lovag és barátja, egy apát mentette meg. Magukhoz vették az árvát és elhatározták, együtt felnevelik. Az apát a kolostorban írni, olvasni tanította az árvát. A lovag pedig fegyverforgatásra oktatta a gyereket, aki akárhová is került, mindig magánál tartotta a szakadt, fehér vászondarabot.



Telt múlt az idő, a gyermek daliás ifjúvá serdült és belépett a király szolgálatába. Éles eszének, kardjának és tudásának hála gyorsan emelkedett a ranglétrán. A király tanácsosaként pedig úgy érezte, le kell rónia háláját nevelőszüleinek.

Töprengett, mit adhatna nekik. A lovag gazdag volt, az apátnak nem volt szüksége világi kincsekre, kolostora dúskált az adományokban. Végül rájött, azt kell nekik adnia, ami a legdrágább a számára.

A kolostorban viselt köpenyéből, első lovagi köpenyéből és anyja ruha foszlányaiból két stólát készített. Ráhímeztette az apát és a lovag címerét és lerombolt falujának a nevét, majd e két ruhadarabot mentorainak adta.

A lovag és az apát büszkén viselték stóláikat, tudták, hogy neveltfiúk azt adta nekik, ami a legdrágább volt számára.



Ha nem is igaz, de szép.

Ezzel a legendával magyarázzák a stole of gratitude eredetét. Manapság sok egyetemen az a szokás, hogy a végző diák a diplomaosztó ceremóniára a tóga, sapka és csuklya mellé beszerez egy ilyen, az egyetem címerével és szineivel díszített ruhadarabot. Az ünnepségen a többi kiegészítő mellett ez is a nyakában van.

A diploma (vagy annak borítójának) átvétele után a stólát annak ajándékozza, akinek szerinte a legnagyobb szerepe volt abban, hogy sikerült végeznie. Az kapja, aki anyagi, erkölcsi, szellemi támogatásával lehetővé tette, hogy valamilyen fokozattal befejezze tanulmányait. A címeres, színes stólát majdnem mindig szülők, nagyszülők kapják, akik utána a díszvacsorán büszkén viselik a nehéz, selyem vagy selyemszerű anyagból készült ruhadarabot.

Nagyon-nagyon ritkán a stólát a végzett valamelyik tanára kapja.

Megint évvége

Commencement
Originally uploaded by ribizlifozelek

A tanévnek még nincs vége. Jegyek még nincsenek, az diplomaosztó megvolt. Igaz, az MA és BA fokozatot szerző diákok egyelőre csak egy üres diplomaborítót kapnak - jegyek tíz nap múlva lesznek. Vizsga azonban már nincs, csak nagy-nagy ünnepség.

A diplomaátadó, csakúgy, mint tavaly, két részes volt. Először megvolt a közös évzáró a nagy beszédekkel, himnusszal. Aztán a karonkénti ceremóniák következtek, ahol minden egyes végzősnek felolvasták a nevét és ahol mindenki megkapta a diplomáját (azaz annak borítóját).

Az össznépi évzáróra megint a Huntsman centerben került sor.



Az ürességtől kongó terem reggel fél kilenckor kezdett benépesülni. Sok szülő és végzős nem is jött el erre az évzáróra, hanem csak a sajátjukra, így is erős félház volt a 15000-es arénában.



Egyre többen lettek. A végzősök egy parkolóban gyülekeztek, a szülők egyből a Huntsmanba loholtak. Mindenki boldog volt és büszke. A nagymamák és nagypapák izgatottan fészkelődtek, a csecsemők hangosan sírtak, a tanárok pedig bevonultak. Őket követték a végzősök, akiknek több szektort is lefoglaltak.



7100-an végeztek az idén. A diákok ötven amerikai államból és 76 országból érkeztek. Miként egy prospektusból megtudtam, átlagéletkoruk 26 év volt. A legidősebb végzős 66, a legfiatalabb 18 éves volt. Látszott, sose késő és sose korán elkezdeni a tanulást. Ez leginkább a doktori programot végzetteknél látszott. A legfiatalabb 21 éves volt. A legidősebb 83. Mondom, sose késő.

Évzáró

Commencement U of U
Originally uploaded by ribizlifozelek

Vége a tanévnek. Azaz még nincs igazán vége, de a diplomaosztó ceremónia már megvolt. A commencement minden amerikai egyetemen nagy látványosság. A diákok boldogan ölelik magukhoz diplomájukat, a szülők idesereglenek a világ minden pontjáról, hogy elégedetten szemléljék befektetésük eredményét, az egyetem vezetése pedig aggódik, hogy minden tökéletes legyen és sok-sok támogatót és diákot szerezzenek.



Utahi egyetemen is nagy esemény a diplomaátadás. Kora reggel volt a közös ünnepély mindenkinek. Erre minden egyetem igyekszik valami nagyágyút begyűjteni. A Carleton és az MIT is begyűjtötte már az elnök skalpját. A utahi egyetemen a közös záróbeszédet az egyetem Nobel-díjas tanára, Mario Capecchi mondta.
A közös összejövetel után a karok diplomaátadói következtek. Az MIT-s és Carleton-os tapasztalatok alapján óriái tömegre számítottunk. Tényleg nagy tömeg volt, több mint 7000 diák végzett, de a rengeteg látogató, szülő és végzős eloszlott a hatalmas campuson. Én előre kinéztem egy félreeső helyet, ahol két órán át lehet parkolni. Senki sem állt ott. Az egyetemen azonban megnyitottak pár parkolót, így bőven elfért a tömeg.
A bölcsészettudományi kar pár ezer diákja a Jon Huntsman Centerben vehette át a vörös diplomát. A Huntsman Center az egyetem egy hatalmas, 15000 férőhelyes sportcentruma. Erős félház volt benn. A végzősök négy szektorba masíroztak be, a többiben ültek a látogatók. A tanári kar képviselői lenn ültek. Mindenki talárban mosolygott optimistán a jövőbe.
A dékán megnyitója után egy diák beszélt valamiről nagyon unalmasan és rosszul.
Aztán felolvasták a telefonkönyvet. Először a frissen doktoráltak kapták meg diplomáikat, majd jöttek az alapképzősök.
Yoda csodálatosan viselkedett, látszott, érdekli a ceremónia. Ha esetleg ellankadt a figyelme, egy kis falatkával öntöttem lelket belé. Szerintem szeretette a műsort.