Önmagukkal töltött csiperkék

A hétfői ebéd készült vasárnap kora délután. Hétvégi idill lengte be a házat, a napsugarak vidáman szikráztak a hegyeket borító havon, valahol fenn síelők kezdték a szezont, lenn a falevelek kergetőztek és borították be ismét a járdát, Oszi undorral otthagyta az ebédre kitett tejszínt - azaz minden ment a maga útján.

Tökéletes Hannibal Lecter-i ebéd készült: a gombák fejébe töltöttük vissza a saját törzsüket. Ennél csak az volt rosszabb, amikor egy ismerősöm vacsoráról visszamaradt libamájjal etette a Dunaparton a kacsákat. Igaz, ő nem ette meg őket utána, mi pedig ezt terveztük a gombákkal.

Elkészültek a gombák, vigyorogva hordozták fejükben a törzsüket. Annyira jól néztek ki, hogy töröltük a hétfői gombaebédet és azon melegében elfogyasztottuk őket még vasárnap délután.




Önmagával töltött gomba

- csiperkegomba (fej, törzs)
- kakukkfű
- fokhagyma
- só
- bors
- paprika
- fehérbor
- parmezán
- vaj

1. A gombáknak letéptük a fejét.
2. A törzsüket szétcincáltuk.
3. A szétcincált törzseket vajon a fokhagymával együtt megpároltuk. Megszórtuk kakukkfűvel, sóval, borssal, paprikával, majd fehérborban öt percet főztük.
4. Beleszórtunk annyi parmezánt, amennyi felvette a folyadékot.
5. A gombák fejét vajjal kenegettük.
6. A fejekbe beletöltöttük a parmezános masszát.
7. Négy percig a sütőben grilleztük.
8. Nem törődtünk a holnappal és azonnal megettük a gombákat.

Világváros - a gomba neve csiperke

Egy település nem attól lesz világváros, hogy sokan laknak benne. Ahhoz, hogy valami világváros legyen, kell egy kis plusz. Valami nehezen megfogható extra, amit általában nehéz beírni a turistakatalógusokba.

Egyik legjobb barátom, A rengeteget dolgozik, a telefonja akkor hívja fel magára a figyelmet, ha abbahagyja a csöngést. A nap utolsó emiljeit hajnali egy után küldi. Az elsôket hat fele. Közben állítólag alszik, de szerintem álmában is táblázatokat rendezget.

Ezért is örülök nagyon, ha A két rohanás között hozzánk közelebb gravitálva halad el. Ilyenkor van esély becsábítani egy tízóraira. Igaz, a telefon folyamatosan csörög, a laptop izzik és A több nyelven folyamatosan beszél - levegôt majd akkor vesz, ha ez a projekt elkészül -, de legalább együtt vagyunk egy kicsit.

A hetfôre ígérte magagát, én pedig egy kis vargányás, kéksajtos, baconos reggelit készítettem volna neki. Vasárnap. Innen is látni, hogy olyan ártatlan és naív vagyok, mint egy Jókai-hôs.
Tudom, jó gombát a piacon lehet kapni. Drágán a Csarnokban, olcsóbban a Bosnyákon és a Lehelen. De nem vasárnap. Elôszôr magamtól próbáltam magamtól megoldani a problémát és bementem a konzumizmus fellegvárába, a Westendbe. Ilyen döbbenetesen ótvar szupermarketet, mint amit a budapesti bevásárlóközpontok non-plus-ultrájában találtam, nem láttam még Budapesten. Nagyon remélem, hogy a Westend törzsközönsége számára, nem ezek a fonnyadt, töppedt leharcolt múmiák jelentik a zöldséget. A felvágottakról meg annyit, hogy Yodának ilyen barna vacakokat nem adnék. Gomba nem volt.

Felhívtam a gasztronómia avatott szakértőjét, L-t.

- Itt vagyok a Westendben és vargányát szeretnék. Mit tegyek? - L teli szájjal röhögött és percekig csak a telefontársaság bevételét növeltük, mert nem tudott megszólalni se. Csak hörgött és röfögött, potyogtak a könnyei.

- Mit tegyél? Menj Ferihegyre, onnan egy csomó gép megy olyan helyekre, ahol vasárnap is vehetsz vargányát. Az átlag westendjáró csak a szilikoncsöcshöz ért és azt hiszi, a paradicsom ráncos kell legyen.

L még mondott pár szép allegóriát, de azokat már nem írom le. Az felnőtt tartalomnak minősülne.

- Te figyelj ide, az átlag magyarnak a gomba az csiperke. Budapesten csiperkéből még vasárnap is kapsz vagy négy félét.

- Négyet? - szakítottam félbe L mikológiai előadását.

- Barnát, fehéret, frisset és romlottat.

- Nézd - folytatta L - ne keress vargányát, előbb találsz egy tisztességes politikust a Parlamentben, mint vasárnap vargányát Budapesten. Csinálj egy baba ganusht. Az is finom és különleges.

- Ahhoz tahini kell! - tiltakoztam felháborodottan - Hol veszek én Budapesten vasárnap tahinit?

- A körúton a Blaha mellett a töröknél. Budapest egy világváros.

Csiperke vacsorára

Fase 1
Originally uploaded by ribizlifozelek

Be kell vallanom, nem vagyok nagy gombarajongó. Jobban szeretem a húsokat, esetleg zöldségeket, végszükség esetén a gyümölcsöket. Időnként azonban meglátok a polcon egyegy szimpatikus kalapost és megkívánom.

Így került hozzánk ez a két csiperke is. Ott mosolyogtak rám a polcon. Betettem őket a kosárkába és hazavittem őket vacsorára.

Elkőkészítettem egy kis diót, petrezselymet, kaprot, egy gerezd fokhagymát és olivaolajat. Az olajjal megkenegettem a letisztogtott gombát. Miközben az alapanyagokkal vacakoltam Yoda nagyon lelkesen közreműködött a munkában, Néha fel is ágaskodott az asztalra, hogy ellenőrizze, hogy készül a vacsora.



Amikor Yoda felágaskodik az asztalra, mindig megkérem a Mestert, hogy üljön nyugodtan. Ha nagyon kíváncsi, odahajolok és a szemébe nézek. Farkasszemet nézünk, szörnyű Erők feszülnek ilyenkor, de a Mester jóságos és mindig hagy nyerni és ő visszavonul. Most azonban más stratégiát választott: megnyalta az orrom.

Miután a Mester túljárt az eszemen, megdaráltam a diót, belekevertem a fetasajtot, fokhagymát, kaprot és petrezselymet és ráhalmoztam a gombára, majd 8 percre betettem a közepesen meleg sütőbe a kalapokat.

Nagyon finom volt, bár Yoda inkább sonkát kért.