Dinoszauruszok lábnyomában

Az Üveghegyen és a mormon erődökön is túl már dinoszauruszok járkálnak.

Puppeyval errefele már láttunk dinónyomokat. Gyakorlatilag bárhol lehetnek nyomok, csak valakinek beléjük kell botlani.

Puppeyt az összes szaurusz hidegen hagyta: nem voltak kukásautók, hogy féljen tőlük és nem lehetett megenni őket.

Bezzeg a rágcsálókat lehetett nézni - messziről.

- Ne menj a lábnyomokhoz! - szóltam rá az ebre - Dinoszauruszra lépni tilos!

Sziklarajzok és tanyák

 

 A Green river itt tényleg zöld volt - és valahogy sokkal komolyabb folyónak látszott, mint "lejjebb" Utahban, akár Green River falunál. Kicsit később felülről fogjuk látni ezt a folyót és akkor majd még nagyobbnak fog tűnni. De erről később.

Én azt vártam volna, hogy itt, a folyómellett találunk pár sziklarajzot. A folyómellett valóban vannak sziklarajzok, de nem itt, hanem ott, ahol ezek megtekintéséhez kajak kell. Kajak pedig nem volt, úgyhogy azokat máskorra hagytuk.

Megelégedtünk egy rövid sétával a folyóparton, ahol megcsodáltuk a szendvics-sziklákat.

Megnéztük a dinoszaurusz formájú sziklákat is - itt dinoszauruszok nincsenek, ők egyedül a bejáratnál laknak. A Cub creek völgyében, amerre továbbmentünk,  nincsenek.

Jó minőségű úton kanyarogtunk a patakot követve.

Itt már laktak emberek, nagyon régen és nem is olyan régen.

A "nagyon régen" az itt élő indiánokra vonatkozik, a nem is olyan régen Josie-ra, aki a nagy semmi közepén egy tanyán élt.

Nem volt egyszerű észrevenni az első sziklarajzokat. Ha nincs pici parkoló az út mellett, valószínűleg túl is megyünk rajtuk.

Kicsit arrébb viszont már nagyon is jól látható műalkotásokat láttunk.

Két stílus keveredett a sziklákon - azt nem tudom, hogy az "életben" az alkotók keveredtek-e. A sziklarajzokat nehéz datálni, nem lehet megmondani, hogy egyszerre készültek vagy sem.

A kontraszt azonban látható volt a nagy gonddal bekopácsolt "vernal stílusú" rajzok és az abszolút lényegre koncentráló stilizált figurák között.

A következő sziklarajzok a völgy fölé magasodó szirtek lábánál voltak.

Ezek a rajzok az óriásgyíkokról híresek, amiket még a parkolóból is lehet látni.

Ha valaki tudja, hogy hova nézzen.

Ha már felmásztunk, akkor mindent könnyen meg lehetett találni.

Csak végig kellett menni a peremen.

Nem volt annyira rossz, mint ahogy a fotó sugallja.

Megérte végigmenni a peremen: a gyíkok mellett több Kokopelli ábrázolást is láttam.

Egyik sem volt teljes, de így is tetszettek.

A sziklarajzok után ugrottunk majdnem egy évezredet az időben és megnéztük Josie tanyáját.

JosieBassett Morris egy emancipált nő volt, még mielőtt tudták volna azt, hogy mi az az emancipáció. Öt férje volt (négytől elvált, akkor amikor egytől se volt szokás elválni) és élete vége fele egyedül felügyelte tanyáját a világ végén.

A tanyát saját maga építette és nyolcvanhoz közeledve is itt élt - csak meghalni ment be a városba.

A ház falait régi újságcikkekkel szigetelték. A száraz klímán a régi hírek ma is egész jól olvashatók voltak.

A gyümölcsös eltünt és a szántóföldeket is visszahódította a bozót.

A karámok, ólak düledeztek.

A jól megépített ház azonban állt és mai szemmel is nagyon jól nézett ki.

Szerintem ez a ház ma is simán elmenne nyaralónak vagy lakóháznak.

Tetszett ez a hely és elhatároztuk, ide még visszajövünk.

Úton Vernalba

Duchesne főutcája azt a reménytelenséget sugározta, amit csak a szabadtéri bevásárlóközpontok által megfolytott amerikai főutcák tudnak.

A legtöbb bolt vagy bezárt vagy a kereskedelem alsóbb lépcsőire csúszott vissza.

A kocsmák és éttermek és a kötelező régiségbolt még nyitva voltak.

A kocsma bejárata viszont egy szesztilalom idejéből visszamaradt erődített zugivószobára emlékeztetett megfejelve egy felírással, ami figyelmeztette a belépőket, hogy töröljék le sáros lábukat, mert frissen lett takarítva a szőnyeg.

Azt nem derítettük ki, hogy van-e benn szőnyeg.

A legjobb egy smoothie-bolt volt (egy lyuk egy falban).

Mi rövid séta után gyorsan indultunk tovább, tudtuk, hogy Vernal belvárosa valamennyivel urbanizáltabb lesz.

Vernalba mentünk dinoszauruszokat nézni. 

A hirtelen rögtönzött terv az volt, hogy a hosszú hétvégén benézünk a Dinosaur National Monumentbe, esetleg a Flaming Gorge Reservoirba, megnézzünk pár sziklarajzot a McConkie tanyán, talán sétálunk a Steinacker State Parkban, meg a Red Fleet State Parkban.

Ambiciózus terv volt és persze teljesen átírtuk az egészet.

Mert Vernal a dinoszauruszokról szól.

A rózsaszín szépségtől majdnem lementem az útról.

De nem volt egyedül, Vernalban minden sarokban egy dinoszaurusz mosolygott nyálasan a látogatókra.

Olyan volt, mintha a városka Frédi és Béni díszlet lett volna a Watczak szállóval egybekötve.

Puppey és a dinónyomok

- Menjünk! Menjünk sétálni - bökdösött egy nedves orr. Ha már nem húzta volna le rólam korábban, most a fülemre húztam volna a takarómat.

- Sétálni!

Puppey nagyon akart menni. 

Felcsatoltam rá a pórázt és kikkászálódtunk a sátorból.

Még alig pirkadt, de a nap már aranyló vörösbe öltöztette a sziklákat.

- Milyen dinoszauruszok? - szuszogott Puppey felfele az ösvényen, ami igazából Silver Reef-be vezetett, de addig nem akartunk elmenni.

- Mindjárt ottvagyunk! - sokkal könnyebb volt most a sziklákon szökellni. Yodával mi majdnem megsültünk, amikor erre jártunk.

- Az ott mi?

- Dinoszaurusz-lábnyom - magyaráztam türelmesen Puppeynak.

- Megrághatom?

Dinoszaurusz lábnyomok nyomában

Nyolc éve már, hogy a napfogyatkozás alkalmával nem találtuk meg a dinoszaurusz lábnyomokat a Parowan Gap-nál.



Most eljött az idő, hogy újra próbálkozzunk.



Sok minden megváltozott nyolc év alatt.



Például épült egy parkoló (arrébbtettek pár sziklát) és letettek egy táblát (Dinoszaurusz lábnyomok). Ez sokat segített korábbi kudarcunk elemzésében. Vaslogikával kitaláltuk, hogy 2012-ben azért nem találtuk meg a dinoszauruszokat, mert rossz helyen kerestük őket.



Most bíztunk abban, hogy sikerrel járunk.

Egy valamivel nem számoltunk, azzal, hogy májusban a szikláfal előtt dinoolvasztó hőség van.

Yoda főleg inni akart és árnyékot keresni. Árnyék azonban nem volt. Még a sziklatömbök alatt sem.



Az árnyékhiány mellett mi a dinoszaurusz-ösvény egy másik nagy hiányosságát is felfedeztük: az ösvény arrafele vezetett, ahol voltak lábnyomok, de azokat nekünk kellett megtalálni a sziklákon.



Mivel minden szikán dinolábnyomokat sejtettek az errejárók, rengeteg ösvény volt. Lábnyomoktól függetlenül érdemes volt követni őket, mert általban valami érdekes helyre vezettek.



Vagy lábnyomhoz. Vagy nem.



Vagy karomhoz. Vagy nem.



Az volt bennük az érdekes, hogy sok dinoszaurusz lábnyom, amit láttunk, az negatív volt: egy lenyomat. Egy bemélyedés. Ezek viszont évezredek alatt "kiöntött" lábnyomok voltak. Már amelyiket megtaláltuk.

A többit eltettük nyolc év múlvára. Addig talán kitaláljuk, hogy az út végén talált, kifejező üzenetet hordozó tábla mit mondhatott. Talán azt, hogy Tilos az Á. Vagy, hogy merre vannak a dinók.