Kutyások

- Nézd, kolléga! - mondtam Puppeynak. Én a más kutyákat kollégának hívom és Puppey tökéletesen ismeri ezt a szót.

A vele nagyjából egyméretű kutya lelkesen közeledett.

- Haverkodhatnak? - kérdeztem a másik gazditól, egy kiöregedett motoros külsejű fazontól.

- Igen, szeret haverkodni.

Szeretettel néztük a két játszó kutyát, amikor a motoros fazon apai büszkeséggel teli hangon megszólalt:

- Az én kutyám fütyije nagyobb - szemgolyóm nekicsapódott szemüvegemnek a meglepetéstől és lassan lecsorgott róla. Persze a fickó nem a "fütyi" szót használta.

De tudtam, erre válaszolni kell.

- Gratulálok! - mondtam boldogan.

Puppeyval a hegyekben

- A múltkor itt még nem volt semmi! - mondtam csodálkozva, miközben Puppey az "eladó" táblát jelölte meg.

Tökéletes kilátása lesz annak, aki nemcsak ezt a telket tudja kifizetni, hanem azt is, hogy egy közel függőleges sziklafalra építsen.

A táblán kívül egy egész ház is kinőtt ide.

Ahogy másztunk felfele, megállapítottuk, hogy nem rossz.

Csak a kertje lesz kicsi.

Aztán másztunk tovább felfele és én már nem a házakkal foglalkoztam, hanem igyekeztem visszanyelni a tüdőmet.

A tavaszi virágok jó ürügyet szolgáltattak a megállásra.

- Mire vársz? - nézett rá Puppey.

Úgyhogy mentünk tovább felfele.

Néha árnyékos, virágos, fás völgyekben haladtunk, aztán ismét kibukkantunk a kopasz hegyoldalra.

A kilátás egyre jobb lett és a virágnézegetés pedig egyre hosszabb.

- Már csak egy kicsit kell még menni - bíztattam magam.

Csak a második félkörpanorámáig akartam menni.

Puppey lelkes volt, ő ment volna a hegy tetejéig.

Aztán kitárult a völgy Dél fele.

- Ó - mondtam és büszke voltam magamra, hogy még tudok összefűggöen beszélni.

Puppey is körülnézett és annyit mondott: 

- Jelölhetek? - de nem várt választ.

Csináltam erről is egy ötperces videót minimális szöveggel.

Puppey árnyéka

- Puppey, lebuktál! - mondtam döbbenten séta közben.

- Te egy birodalmi lépegető vagy!

Puppey túrázik

Megjegyzés: a fényképek nem az események idején készültek.

- Gyere sétáljunk!

Puppey rám nézett: Esik.

- Nem esik, esett, csak picit nedves az idő.

- Azaz esik. Én nem szeretek kirándulni ha esik. Ha fúj. Ha meleg van. Ha hideg van. Ha havazik. 

- Csak picit menjünk. Itt egy falatka!

Pontosan egy tized mérföldet mentünk a Red Buttéban és Puppey leült:

- Elég volt, mehetünk haza.

- Gyere!

- Nem.

- Itt eg falatka!

Puppey interiorizálta a falatkát és megindult.

Egy tized mérföld után leült.

- Elég volt.

- Falatka?

És mentünk még egy tized mérföldet.

- Nézd, de szép!

- Vizes.

- Tessék egy falatka!

- Tényleg szép. De vizes. Mehetünk haza?

Ekkor már az UFÓ-nál, a földalatti víztározónál jártunk, amit Yodával fedeztünk fel.

Innen már nem volt messze az autó.

- Ugye hogy nem is volt olyan vészes?

- Nem, csak hozz falatkát.

Majális Puppeyval

- Nézd Puppey, ez a rét olyan, mint a Majális című festményen, tudod, amit Szinyei festett.

- Látod? - kérdeztem az Ebet.

- Látom!

- Te nem is rétet nézed, mit nézel ilyen áhítattal?

- A hátizsákot.

- A hátizsákot? Miért?

- Mert ott az uzsonna, az uzsonna, az uzsonna - és ezzel Puppey önkiszolgált.

Sóssivatagi dilemma

- Puppey, hova mész?

- Megnézem, megnézem, megnézem!

- Nem láttál még sátrat?

- Megnézem, megnézem, megjelölöm, megjelölöm!

- Légyszi, légyszi, légyszi!

- Nem, a sátor gazdája biztosan nem örülne, ha megjelölnéd...

- 

- Nem a gazdit akarom megjelölni, hanem a sátrat, a sátrat, a sátrat!

- Szerintem annak se örülne...

- De nincs itt, nincs itt, nincs itt!

- Attól még nem pisiljük le!

- Mutass valamit, amit itt lepisilhetek!

Valóban, a Bonneville Salt Flats kevés lehetőséget kínált Puppeynak az önkifejezésre.

- Nézd, de szép naplemente! - próbáltam elvonni Puppey figyelmét.

- Este van, este van és még nem jelöltem, jelöltem! - mondta Puppey sértődötten.

Nem igazán volt választásunk, a világ egyik legrosszabbul szervezett ultramaratonja miatt itt kellett maradnunk a són.

- Látod, ott a Hold! Ezért nem látjuk jól a meteorokat!

- Vauuuuuuuuuuuu, inkább egy fát mutass, egy fát!

- Nézd és ott egy Jedi lovag! Tiszta Tatuin!

- Menjünk, menjünk és jelöljük meg!

Puppey olvas

Puppey elmélyülten olvasott az ágyon.

- Nem gondoljátok, hogy túlzásva vittük kicsit a fejlesztést? - tettem fel a költői kérdést.

- Hagyj olvasni, most nagyon izgalmas, most keresik a csontot - nézett rám Puppey és én abbahagytam az akadékoskodást.

Puppey és a robot harca

Puppeyt májusban még nem érdekelték a robotok, azonban mostanra érett(eb)b lett és erős érdeklődést tanúsított a robotika iránt. Talán mert otthon néha Lemet és Asimovot olvasunk.

A harc Puppey teljes győzelmével ért véget, az útról lemenekült és elakadt járgányt mi tettük vissza az útra, hogy Puppey újra megtámadhassa.

Persze az is lehet, hogy Puppey csak a robotban levő kaját akarta.

Puppey és a kutyaszobor

- Játsszunk, játsszunk, játsszunk! - mondta Puppey.

A másik meg se szólalt, meg se mozdult.

- Puppey, az egy szobor!

- Szobornak hívják a kutyát? Hülye név. Gyere játszani! Gyere!

- Nem valódi.

- Mozdulj!

Puppey csalódottan nézett rám. A Marmalade negyedben sétáltunk és nem mentünk be a kutyafuttatóba, mert a benne levő egyetlen kutya gazdája szólt, hogy az ő kutyája nem szeret más kutyákkal játszani (akki miért megy kutyafuttatóba?)

Most meg tessék, nem új havert talált a fűben heverészve, hanem egy szobrot....

Puppey siet

Szombat.

Hajnal.

És valaki rágta a lábujjamat.

Nem jó érzés ötfele arra ébredni, hogy valaki a lábamat rágja.

- Puppey, mi tortént? Ki kell menni?

Puppey boldogan kiköpte a lábam és az ajtóhoz rohant.

- Gyere, gyere, sűrgős.

Rohantam, ha menni kell, hát menni kell.

Kinn Puppey bekapcsolta a turbót és rohant, mintha nagyon sietne. Lihegve ügettem Puppey után, aki végül lefékezett haverjai háza előtt és teli tüdőből csaholni kezdett szombat reggel 5:15-kor:

- Nag gyertek, ki, gyertek, gyertek játszani!

A nemlétező főnök létező szobra

 

Wasatch indián főnök szobra sztoikusan és büszkén tekint rá a forgalmas State Street-re és őrzi a park bejáratát.

Alkotója, Peter "Wolf" Toth egy magyar származású művész, aki minden amerikai államban felállított egy hasonló faragott szobrot (a legközelebbi Idaho Falls-ban van). A sorozatot "Suttogó Óriásoknak" nevezte.

(Kérem, a művész neve kapcsán senki se vicceljen Péter és a Farkassal.)

Utahba Chief Wasatch szobra jutott, amit Murray polgármestere rendelt meg a 1985-ben. Murray egy, a Salt Lake City agglomerációjába beleolvadt önnáló település.

A polgármester megrendelte, a szobrász kifaragta.

Azóta áll a szobor a városi park bejáratánál.

Először én azt hittem, hogy Chief Wasatch egy bölcs indián vezető volt, akiről a völgyet ölelő hegyláncot nevezték el, de tévedtem. Chief Wasatch nem volt. Nem volt se bölcs vezető, se törzsfőnök, se élő személy.

Wasatch egy allegória. Ő testesíti meg a sápadtarcúak előtt itt él népeket.

Puppeyt a szobor sokáig hidegen hagyta. Aztán megjelölte a talapzatot és rám nézett:

- Azt mondod, fából van?

- Igen.

- Megrághatom?