Rockport és az egyes számú motívum

A metsző, hideg szél belekapaszkodott a fejembe és megráncigálta Yoda fülét. Halászbárkák dülöngéltek a hullámokon. A fák nem hajladoztak a szélben - nem voltak fák. A tavasz azonban közeledett, a kikötő jege megrepedezett és a réseken leláttunk a kristálytiszta, mélyen kéklő tenger fenekéig.



Azt hiszem, jól döntöttünk, hogy nem ide költöztünk januárban, bár a tengerre néző panorámaablakos lakás csábítóan hangztott.

Már láttam lelki szemeimmel, amint reggelente kötött gyapjúsapkában, kötött pulóverben kisétálunk a mólóra, ahol kevésszavú vén tengeri medvék pipával a szájukban kínálják a frissen fogott halat.

A hideg hatására felülvizsgáltam elképzeléseimet: valószínűleg itt télen még a frissen fogott hal is jéggé fagyva ér partot.



Nem véletlen, hogy egész Massachussetts legjobb halászhelyét csak az 1700-as évek közepén népesítették be. Még a harcedzett telepesek is megfagytak volna itt. Amikor végre összeszedték bátorságukat - és jó sok tüzifát, gyorsan építettek két mólót és pár házat. Ekkor még Rockport-ot ironikusan Sandy Beachnek hívták. Idővel a falu gránitot kezdett bányászni, ekkor nevezték át a sokkal találóbb Rockportra.

A rockporti telepesek egy különleges vitorlás teherhajót is kifejlesztettek, amivel a gránittömböket fuvarozták egészen Floridáig. A vitorlások még 1920 körül is lelkesen szelták a habokat. Vesztüket nem a gőzgép, hanem a beton elterjedése okozta.



Rockportnak erődje is volt: az Angol-amerikai háborúban 1812-ben a helybeliek összedobtak egy kis halpénzt egy erődített tornyra és pár ágyura. Sajnos éjszakai őrségre már nem telt, így egy angol fregatt az éj leple alatt partratett pár tengerészt, akik elfoglalták az erődöt, elvitték a készleteit és elkezdték lebontani a falakat. A feldühödött és fegyvertelen falusiak kamáslijukat használták parittyának és köveket hajigáltak az angolokra.

Az angolok úriemberek voltak és nem lőtték halomra a falut.



Rockport nem sokkal a háború után művésztelep lett. Festők költöztek be azokba a düledező
viskókba, ahova már a hajópatkányokat se engedték be. A festők fizettek és festettek. A kikötő legjellegzetesebb piros raktárházát rosszmájú műértők idővel az Egyesült Államok legtöbbet festett épületének nevezték.



Rockport turistacsapdává alakult. Nyaranta a turisták vagyonokat fizetnek azért, hogy kikötőre néző lakásban lakhassanak. A legtöbb helybeli beljebb költözött a szárazföldre és kiadja házát a városiaknak.



Nincs az a düledező kalyiba, amit nem lehetne nyáron kiadni. Télen valószínűleg más a helyzet. Télen a falu kiürül. Nem véletlen, hogy az itt forgatott legtöbb filmben Rockport alaszkai faluként szerepel. Ha valaki autentikus téli halászfalut szeretne látni, ide kell jönnie megfagyni.



Mi szerencsére csak sétálni jöttünk ide. Megcsodáltuk a bezárt boltok kirakatait, a kihalt utcákat, a festői mólókat, majd ettünk egy rántottkagyló-rántottrák menüt rántotthallal, majd a fagyhalál beállta előtt elmenekültünk.

Azért szeretjük Rockportot.

Ritkán mondhatjuk el, hogy a vendéglő személyzetén és pár halászon kívül mi vagyunk egy település egyedüli látogatói.

Annisquam

Annisquam egy icipici világvégi kis halászfalu egy pirinyó félsziget inci-finci szegletében. Annisquam annyira kicsi, hogy egy fél utcatábla jelöli a lehajtót a főútról. A táblát csak akkor látni, ha az utazó lelassít kikerülni egy malomkeréknyi gödröt.

Annisquam olyan kicsi, hogy inkább csatlakozott egy szomszédos városkához, hogy ne kelljen saját polgármestert fizetnie.

Annisquamot a festői falut lefestő művészek és házaikat művészeknek és bérbeadó halászok lakják. A halászok kiadják házaikat és kiköltöznek a faluból és csak hajójukhoz járnak le néha, meg azért, hogy segítsenek a művészeknek begyújtani a kandallót.

Annisquam olyan kicsi, hogy mindenki mindenkit ismer. Ha valaki nem ismer valakit, mindent elkövet, hogy megismerje.
Amikor bementünk Annisquamba, egy nagyszakállú, kötött gyapjúsapkát viselő tengerimedve szúrósan végigmért minket miközben pipáját szítta és egy véletlenül ott heverő horgonyra támaszkodott.
Amikor kifele jöttünk, a nagyszakállú, kötött gyapjúsapkát viselő tengerimedve egy furgonnak támaszkodott. A helyi Piszkos Fred szúrósan ismét végigmért minket, megmutatta nekünk nikotinszítta 32 fogát és lelkesen integetett.

Ekkor már ismerősnek számítottunk.

Mondom, Annisquam egy kis falu.

Marblehead I

- A puritánok mind egyszerűen öltöznek?
- Igen.
- A puritánok nem ünneplik a karácsonyt?
- Nem.
- Színház?
- Ördögtől való.
- Nők?
- Eredendően bűnösk.
- Szex?
- Az mi?
- Pia?
- Módjával.
- Izé, nem mehetek máshova? - kérdezte salemi kikötőben a bevándorló.
- De! - felelte látható örömmel a puritán köztisztviselő.



John Peach, a csatornaszigeteki halászember így fogta motyóját és kisétált Salem történelméből és saját falut alapított Marblehead néven. A Marblehead név rossznyelvek szerint ahhoz az óriási ivászathoz kapcsolódik, amivel a mértékletes puritánoktól való szabadulását ünnepelte. Sok-sok flaska ital után körülnézett táborhelyén és ujjongva felkiáltott:

- Ez a fej formájú hegy márványból van!

Gránitból volt.

A név azonban maradt, a halászfalut Marbleheadnek hívják.



1629-et írtak ekkoriban azok, akik tudtak írni. Marblehead virágzott és az 18. század derekára Új-Anglia hatodik legnépesebb városává vált. Marbleheadi kapitányok járták a tengereket, halászták a tőkehalat, kalózként fosztogatták az angol hajókat a függetlenségi háború alatt és a befolyó pénzből hatalmas házakat építettek a kikötők mellett.



Idővel Marblehead csillaga leáldozott, kikötői kicsinek bizonyultak. Flottáját megtizedelte egy vihar és falu Boston elővárosa lett.

Marblehead mára gyakorlatilag egybeépült Bostonnal, légvonalban a bostoni repülőtér 25 kilométer.
A 19. századi hanyatlás nem az jelenti, hogy a falu elszegényedett. Marblehead központja és tengerpartja megtartotta régi báját és tehetős lakóit. A kisvárosnak ma hat jachklubja és számtalan kikötője van. Meg rengeteg pénze.



Régebben többször voltunk itt és most ismét eljöttünk nosztalgiázni. Sétálni a girbe-gurba utcákon, felmászni a kilátókba, megnézni az óceánt, a régi erődítéseket és enni valami finomat a Driftwoodban.

És persze megfagyni a hidegben.