Amióta írásbeliség és iskola létezik, a diákoknak házifeladatot kell írnia. Régen agyagtáblákra róttak jeleket egy darab náddal, meg egyéb felületekre különféle készségekkel. Idővel olcsó lett a papír meg a tinta, úgyhogy a házidolgozatok papírra íródtak. Majd írógéppel. Ma sok házidolgozat megfoghatatlan: számítógéppel készül és PDF, TeX vagy egyéb formátumban érkezik. Néha még Worldben is. Brrr.
Amióta van iskola, írásbeliség és házi, a diákok egy része egyszerűsíteni próbál a leckén. A legegyszerűbb eset, amikor Jócó a gazdag és buta gyerek három üveggolyót (banánt, skarabeuszt, poltúrát, stb) ad Jucinak, az okos és szegény gyereknek, aztán Juci majd ír valamit. Bonyolultabb, amikor a diák fog egy könyvet, kimásolja a házit és beadja. Egyetemen (vagy annak történelmi megfelelőiben) a könnyített házifeladatmegoldásra több lehetőség kínálkozik.
Obskurus szaklapokban lehet "kutatást" végezni és elfelejteni az idézőjelet - senki sem olvashat mindent. A FoxiMaxi képzés virágkorában, a Kádárizmusban és a vadkapitalista Magyarországon, ahol a Dunapataji Felsőfokú Managerképző Főiskola Andrológiai Szakára (vagy Marxista Leninista Főiskolájába) kamionnal hordják a diplomákat, a helyzet sokkal egyszerűbb. Dunapatajról el kell utazni Mucsapusztára és a Mucsapusztai Szabó János Főiskola Andrológiai szak diplomamunkái közül le kell másolni egyet a könyvtárban és leadni Patajon. Mucsapuszáról pedig természetesen Patajra kell járni háziért és diplomamunkáért.
Vagy egyszerűen csak interneten kell "kutatni". Ez utóbbi viszont önmagában veszélyesebb: a tanár ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem hülye. Azonnal látszik, ha valaki tíz oldalon át gondban van az alany-állítmány-tárgy egyeztetésében egy egyszerű mondatban, majd hírtelen tökéletes mellérendelt mondatokat ír. Aztán ismét elfelejt írni. És megint.
A tanár tehát általában nem hülye. Csak sokszor (főleg Patajon és Mucsán) nem szól. Mert akkor az iskolának rossz híre lesz - és kevesebb diákja, kevesebb fejpénze, kevesebb állami támogatása. Az a jó hírű iskola, ahol lehet ilyen munkákat leadni.
Normálisabb helyen igyekznek kiszűrni a kakukktojásokat. Az internetes gyűjtések a legkönnyebben észrevehetők, a gyanús bekezdést csak be kell másolni a google-ba és nézni, mi történik. Ennek az ellenőrzésnek van komolyabb formája is. Vannak dolgozatellenőrző szoftverek, adatbázisok.
A dolgozatokat fel kell tölteni a céghez (pl turnitin.com), aztán megjelenik a lista, mi honnan van. A turnitin adatbázisa a feltöltött anyagokból is épül.
Egyes jogvédők nem szeretik az ilyen szoftvereket - érdekes módon egyes diákok sem.
Természetesen így sem lehet kizárni a csalást, a turnitin sem olvashat mindent. A legjobb megoldás az ilyen szoftverek és a lebukás elkerülésére továbbra is a legjobb módszer Pataj és Mucsa iskoláinak látogatása, illetve Juci szerződtetése.
Csak ez ma már három skarabeusznál többe kerül.
Salt Lake City belvárosában láttunk egy érdekes felírást.
Violin Making School
Világos, hogy a hegedűknek jönniük kell valahonnan. Az is természetes, hogy a hegedűkészítést meg kell tanulni. Valahogy azonban nem gondoltam bele, hogy ezt iskolában tanulják és tanítják. (Bás ismertem egy fickót, aki hangszerrestaurátornak tanult, zongorára specializálta magát és mindig felháborodott, ha zongoraszerelőnek - vagy gyakori rosszkedve miatt - Lehangolónak nevezik.) Azt gondoltam, hogy a hegedűk mind Cremonából jönnek.
Aztán megláttam ezt az épületet (Yoda meg lepisilte). Hegedűkészítő-iskola. Izgalmasan hangzott. Hegedűkészítő iskola Salt Lake Cityban. Még érdekesebb. Rögtön szöget ütött a fejembe, hány ilyen intézmény lehet Amerikában.
Utánanéztem. Több hegedűoldal információi alapján még hét van.
Salt Lake City hegedűkészítő iskoláját 1972-ben alapította egy Peter Paul Prier nevű férfi, aki ma az intézmény tiszteletbeli igazgatója.
A tanári kar négy főből áll. Hárman hegedű- és vonókésztítést tanítanak, emellett van egy hegedűtanáruk és egy titkárnőjük is.
Az iskola három-négyévfolyamos képzést nyújt. Ezalatt tanulnak meg a hallgatók (faragók?) hegedűt csinálni. Összesen hét hegedűt és egy csellőt készítenek el ez idő alatt saját maguk. Az iskolának jelenleg 17 tanulója van.
A hallgatóknak középfokú végzettséggel kell rendelkezniük. Zenei képzettség nem kötelező, de ajánlott. A botfül hátrány. A tandíj egy évre 10800 dollár - ami nem is annyira sok. Benne vannak az alapanyagok és az órák reggel nyolctól délután négyig. A diákoknak emellett be kell szerezniük szerszámaikat és meg kell éljenek valamiból. Sokan dolgoznak tanulás mellett. Többen második, harmadik szakmájukat szerzik. Az egyik hallgató feketemedvék és sasok kutatásával foglalkozott, aztán elunta a sasolást és inkább hegedűkészítésre adta a fejét. Az legalább nem harap.
Évente egyszer az egész évfolyam felkerekedik és elmennek a hegyekbe, fel a Uinta-hegységbe és fákat nézegetnek és megtanulják, miből lehet hegedűt csinálni.
Hetente átlag egyszer vendéghegedűket hallgatnak. Idén hét Stradivari, két Guarneri és pár más hegedű jön vendégségbe. A hegedűkön használóik játszanak és az eljövendő hegedűkészítők (luthier megnézhetik, meghallgathatják őket. A vendégek között volt Isaac Stern, Midori, Joshua Bell és Yitzhak Perlman is.
Három-négy diák végez egy évben. Az iskola statisztikái szerint mindegyikük el tud helyezkedni a szakmájában.
Nagyon tetszett a jókora műhely, a rengeteg fura szerszám és az iskola. Nem gondoltam volna, hogy pont Salt Lake Cityben fogok ilyent látni.
Pár napja kutyasétáltatás közben (Yoda rendes volt és megint elvitt sétálni) egy izgalmas bokor mellett állva végre nyugodtan meg tudtam nézni munka közben a jelzőembereket, csakúgy, mint a múltkor az iskolabuszt.
Nem tudom, hogy kellene a jelzőembereket magyarul hívni, angolul crossing guard e szakma neve, de mivel manapság divat mindent megszépíteni, hívják őket traffic monitor-nak vagy school crossing patroller-nek is. Kis csúsztatással magyarul nevezhetnénk őket bakternek.
Amikor kezdődik vagy véget ér a tanítás, bekapcsolják az iskola környéki zebrákon a sárgán villogó figyelmezetető lámpát.
Az oszlopon felirat tudatja az autósokkal, hogy amikor villog a lámpa, akkor ott húsz mérföldre (harminc km/h-ra) kell lecsökkenteniük a sebességet. Ezt a sebességkorlátozást a zebra után pár méterrel fel is oldják.
A fokozott biztonság érdekében több átjárónál, főleg általános iskolák környékén, megjelennek a jelzőemberek A jelzőemberek lehetnek önkéntesek, iskolai dolgozók vagy fizetett alkalmazottak. Olyan is előfordul, hogy a szülők dobnak össze pár dollárt, amiből alkalmaznak valakit, de néha még öregdiákok is elvállalják - ingyen - ezt a feladatot. Nagyon ritkán a jelzőember egy közlekedési rendőr.
A jelzőember kitesz egy-két szines bólyát az út közepére, felvesz egy fényvisszaverő "kukásmellényt". (A kukásnak itt nincs mellénye, mert általában nem száll ki az autóból.) Néha van egy hordozható stoptábla a kezében, amit meglóbál, az autók pedig megállnak. Azt hiszem, maguktól is megállnának, de jobb vigyázni. A jelzőember, akinek a helyi argóban nyalókabácsi vagy nyalókanéni a beceneve, szépen elmondja a gyerekeknek, hogy körül kell nézni, mielőtt lelépünk az útról.
Aztán, akár egyesével is, átkíséri a gyerekeket, akik boldogan szaladnak tovább.
A jelzőembernek nincsenek hivatalos jogosítványai (hacsak nem rendőr). Annyit tehet, hogy ha egy autós nem tartja be a szabályokat, továbbítja a vétkes rendszámát a rendőrségre.
Azt hiszem, nincs is nagyon erre szükség: jó párszor álltam már hosszú (tíz)perceket dugóban egy közeli iskola előtt, ahol egyesével, de folyamatosan szállingóztak át a gyerekek jobbról balra és balról jobbra.
Az autók türelmesen álltak, senki se próbált átfurakodni, sőt, még csak lassításra se kényszerítették a gyalogost. Megvárták, hogy elmenjen. Persze Salt Lake City egy kisváros, az aglomerációja alig 1.2 milliós, szóval, az emberek nyugodtak. New Yorkban lehet, másként van.
Ezzel együtt 89%-os feldolgozottságnál a szavazók 37%-a támogatja az iskolavócser bevezetését, 63% ellenzí.
Ma népszavaznak. Pár helyen, ha jól olvastam, ezt összekötik az önkormányzati választással – elvégre az jóval olcsóbb. Este még ömlöttek a hírdetések, elvégre a kampánycsend itt nincs. (Nem is értem, otthon, mire való – hacsak nem megsérteni. Bebizonyítani, hogy az állam inkompetens és saját szabályait nem tudja saját üzemeltetőivel betartatni.) Különben a referendum kedden van. Ma. Munka után vagy előtt is el lehet menni szavazni. Vasárnap tisztességes utahi templomba megy, nem az uránkhoz járul.
A nép ma arról szavaz, akarják az "iskolai bónok" bevezetését. Ez annyit jelent, hogy ha valaki magániskolába akarja járatni a gyerekét, az államtól vócsert (fejkvótát) kap, amivel fizetheti a tandíjat.
A magán iskolák itt semmilyen állami támogatást nem kapnak. Mert hát a nevükben is benne van, hogy "magán" iskolák. Ha valaki magániskolába akarja járatni a gyereket, fizessen. Ahhoz az államnak semmi köze. Oldja meg.
A javaslat támogatói pont ezzel érvelnek: így a szegények is bejuthatnak a magániskolákba, amik állítólag jobbak. (Amennyire tudom, még azt senkinek se sikerült bebizonyítania, hogy a magániskolák igazán jobbak lennének, de ez más kérdés.) Az iskoláknak pedig versenyezniük kell, hogy jobban szolgáltassanak, szinvonalasabban neveljenek.
Az ellenzők elvi szinten azzal érvelnek, hogy így az állam esetleg egyházakat, egyházi iskolákat fog támogatni. (Az egyházak se kapnak itt állami támogatást, hogy ki milyen vallású, az magánügy, oldják meg.) A másik fő ellenérv szerint így tönkremegy az állami oktatás, oda csak a legrosszabb helyzetben levők fogják járatni gyerekeiket. Ráadásul a vócser amúgy se fedezné a teljes tandíjat.
Itt jön szerintem a svédcsavar: az állami iskoláknak meg kell felelniük a szövetségi elvárásoknak. Kell legyen bennük jó minőségű konyha, ingyenes iskolabusz meg sok-sok minden egyéb. A magániskola nem kell megfeleljen ilyen elvárásoknak. Tehát az államnak (Utah) jóval olcsóbb hagyni az állami iskolákat elsorvadni, hagyni párat a hispánokak, mert nekik úgyis mindegy és járjon mindenki szépen magániskolába.
Utah egy konzervatív állam, itt demokrata párti elnökjelölt 30%-nál többet nemigen kapott. A javaslatot a konzervatívok találták ki. (Az összeesküves-élméletek gyártói szerint itt akarják tesztelni, mielőtt bevezetnék nagyobb államokban is.) A közvéleménykutatások szerint viszont az emberek nem nagyon akarják ezt a reformot. Este majd minden kiderül.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
