Wendover - a roncsderbi folytatódik

Wendverben eddig is olyan érzésem volt, mintha egy Mad Max film díszletei között járnék, most azonban a reptér újabb meglátogatása után ezen is túlléptünk és eljutottunk a világvége utáni pillanatokba.

A második világháborús katonai barakkok, tisztiszállások elvileg védettek - ezért se bontották le őket. Meg azért se, mert a bontás pénzbe kerülne.

Itt áll egy kisebb elhagyott város, aminek különböző részeit fokozatosan ürítették ki 1947 óta és ami ma teljesen elhagyatott.

Időnként az újságokban megjelenik egy-egy cikk arról, hogy leégett egy nyolcvan éves barak.

Aztán megint csend van, az önkéntesek örülnek, ha az Enola Gay hangárt és a repteret helyre tudják állítani. A többi várhat.

Addig fütyül a szél és ördögszekerek kóborolnak az utcákon.

Ja, ha valaki filmet akar forgatni az Emberiség kihalása utáni Földről, szóljon. Van egy tippem, hova menjen.

Koncentrációs tábor Amerikában

1942-ben tízezrével kellett japán-amerikaiaknak relokációs táborokba költözniük. Ilyen tábor volt Camp Topaz is. Camp Topaznak csak a neve szép. A tábor a semmi közepén van. Jellemző, hogy amikor a kitelepített kilencezer japán megérkezett, a tábor Utah ötödik legnagyobb települése lett.



Csend volt, csak az esőcseppek kopogását hallottuk.

Nem voltak itt emberek, autók, csak a vidék, a világvége, ahova senki se jön szabad akaratából.



Pár éve cserkészek táblákkal jelölték, mi hova került a táborban. Ettől a hely szerintem áttekinthetőbb lett. Így tudjuk, hogy a pár darab kő és vasdarab az a tűzoltóság volt.



A táblák ugyanakkor még kisértetiesebbé teszik ezt a helyet.

Nem szabad Camp Topazt elfelejteni. Fúleg ma nem.

Hol vannak a katonák?

Where have all the soldiers gone?
Originally uploaded by ribizlifozelek

A csákvári kastély mellett egy gondozott ligetben egy omladozó emlékműv áll.

A betonboleszikről eltünt a vöröscsillag. Lépcsőfokai félig elporladtak.



Az emlékmű oldalán pár névtábla és fénykép még dacolt az évtizedekkel és a vandálokkal.

A legépebb fénykép egy 21 éves férfit ábrázolt.

Vlagyimir Fedorovics Szaltakovszki itt esett el valahol Csákvár mellett.



Vajon gondol-e még rá valaki fél évszázad múltán? És a többi milliókra?
Szomorúan körülnéztünk és tovább indultunk.