A kávé és a üdítő itt fizet

- Biztos egy megélhetési bevándorló fordította - néztem a papírt a Várbazár büféjében.

- Vagy ennél a pénztárnál fizetnek a kávék és az üdítők és a kávé.

Jelentésváltozás - a zebra

A Dunaparton sétáltam, sziporkázott a fény, nevettek a kacsák és kerek volt a világ. A Duna mindig gyönyörû.

A hölgy úrinônek nézett ki. Kedves volt és elveszett.

- Meg tudná mondani, kérem, hol van a hajókikötô?

Végignéztem a Duna partjához rögzített több tucat hajón, miközben megcsodáltam a letünt idök udvarias stílusát, a talán a csángókénál is archaikusabb kiejtést, amit nem tudott elnyomni az amerikai akcentus.

Mintha egy korai Csortos filmben lettem volna.

Kicsit beszélgettem a hölggyel, megmutattam neki, hol lehet a hajója; megtudtam, hogy szülei 43-ban gondolták úgy, hogy nem kérnek a lovastengerész jólétébôl és egy kontinenssel arrébb költöznek.

A hölgy végig választékosan, szépen beszélt, az elmúlt hetven év magyar nyelvi elvonókúrája nem sok nyomott hagyott rajta.

- A zebrán menjen majd át - köszöntem el.

- A min? Hol vannak itt zebrák? Az egy állat, nem?

Látszott közben hangosan forognak a fejében a kerekek, miért legelnek zebrák a Dunaparton.

- Gyalogos átkelôhely - próbálkoztam egy blaszfémiának hangzó kifejezéssel.

- Tessék?

- Crosswalk - adtam meg magam nevetve.

Intermezzo - Olivaolaj

Ültünk V-vel egy étteremben. V a salátáját nézte.

- Ezen nincs olaj.

- Nincs - bólintottam.

V összeszedte magyar szókincsét és a poncérhez fordult:

- Olivaolaj kerem - mondta elfogadható magyar kiejtéssel.

- Tessék?

- Olivaolaj.

- Hogy? - V artikulálni kezdett.

- Olivaolaj.

- Mi?

- Olivaolaj.

- Nem értem.

- Olivaolaj - V kezdett kétségbeesni.

- Nem értem.

- Olive oil please - adta meg magát V a magyar nyelvnek.

- Ja, olivaolaj! - mondta a pincér és V úgy döntött, ideje elbújdosni.

Fotósarok - Magyaros menü

Szeretek fôzni. Valamennyire talán konyhanacionalista is vagyok: még sushiból is tudok pörköltet fôzni. De mindig tanulok valami újat a magyar konyháról is.

Az alábbi menü egy közvetett bizonyíték arra, hogy amikor a magyarok ôsei, a Szíriusz hôs benépesítôi meghódították a Földet, elugrottak az Egyesült Államokba.



Valószínûleg ûrhajóval.

Ezzel:



Megjegyzés: a busz oldalán levô rovás nem Csaba királyfira, hanem a busz tulajdonosára, Tigalmann Csabára utal.

Szókincsváltozás

- Ideje, hogy anyanyelvi környezetben frissíts fel a nyelvtudásodat - írta Á, miután megbeszéltük, hogy a “tő” egyes áruházakban újabban azt jelenti, egy “szál”. Ekkor úgy éreztem magam, mint P.

P-ék a második világháború környékén emigráltak. Meg se álltak Dél-Amerikáig, ahol megházasodtak. Ott éltek, éldegéltek, aztán megszületett a lányuk, É. É tökéletesen megtanult magyarul és az Egyesült Államokba költözött. Ott élt és éldegélt.

Fiatalon elolvasta azokat a magyar klasszikusokat, akiket a szülei szerettek.

Egyszer járt Magyarországon. Jól érezte magát.

Idővel hozzáment egy amerikaihoz, aki amerikai állampolgárként Mexikóban szültett. Együtt sose jártak Magyarországon.

Telt múlt az idő.
Megszületett a gyerekük.

C hatéves korára tökéletesen beszélt magyarul, meg még három másik nyelven. Anyja kedvenc magyar meséit is olvasgatta neki. Valamiért viszont mindig felkaptuk a fejünket, amikor megszólalt.

Mindketten tökéletesen beszéltek magyarul. Tökéletesen ragoztak mindent.

Viszont úgy, beszéltek, úgy ragoztak, úgy hangsúlyoztak, mint egy harmincasévekbeli magyar film szereplői.


Ezt érzem néha én is, amikor megnyitok egy hírportált. A ragozás nem változik, az ikes igék köszönik, ők már régóta haldokolnak, a “mindent különírok, amit egybe kéne” betegséget én is elkaptam, a haglejtés és a szókincs változásai viszont időnként meglepnek.

Ránéztem egy hírportálra és kiírtam azokat a szavakat, amik nem léteztek pár éve. A legtöbbet értettem, de egy részüket valószínűleg akkor se tudnám, ha minden reggel a Ruswurmban krémeseznék.

unortodox
dubajozik
villant
eszo
gerillakertészet
fenntarthatóság
portfoliózni
celeb
multimodális csomópont

Lehet, ezentúl újságolvasás mellett szótározással fogom kezdeni a napot.

Megint tévé

Jimmy John Liautaud a középiskolában pocsékul tanult. Na jó, volt egy ember, aki rosszabbul tanult nála az évfolyamon. Jimmy valahogy befelyezte az iskolát. Eredményei láttán apja választási lehetőséget kínált fiának: vagy belép a hadseregbe, vagy megpróbál valamit kezdeni magával.

Iowában amúgy se lehet sok egyebet csinálni.



Jimmy megpróbált kezdeni valamit magával: vállalkozásba fogott. Apja bízott benne:
- Fiam, a hadsereg megvár...

Azért kölcsönadott egy kis pénzt a gyereknek.
Jimmy ebből a huszonötezer dollárból nyitott egy szendvicsüzletet. Az üzlet virágik. A szendvicseket helyben is el lehet fogyasztani, de futárral ki is lehet szállítatni. Ma több, mint ezer Jimmy Jones található az Egyesült Államokban.

A hálózat fura reklámjairól is híres.
Az egyiket ma este hallottam. Épp egy darab sajtot próbáltam ledöfni a konyhában, amikor a CBS-en adásba került egy Jimmy John's reklám. Mint megtudtam, ez a reklám majdnem öt éves, de időnként ma is leadják. Hallatán eltévesztettem a villámmal a sajtot.

Aranka!

Biertan
Originally uploaded by ribizlifozelek

Iskolában, még az átkosban, azt tanultam, hogy a magyar nyelv egy és oszthatatlan, tájszólás létezik, de nincsenek dialektusai, legfeljebb szöged környékén beszélnek furán, meg Móricz Rózsa Sándor című regényében.
Pár éve aztán pár okos ember társaságában szállodákat néztünk Székelyföldön. Vacsorarendeléskor a többiek egy szót sem értettek a menüből. Lefordítottam a rejtélyes szavakat (pityóka, paszuly, stb) és nagyon finomat vacsoráztunk.
Másnap egy rendőrtől kérdeztük meg, merre is van a városból kivezető út – akkor már nemcsak szavakat, de az egész szöveget nem értették. Lefordítottam. Három, az átlagnál jóval műveltebb ember képtelen volt megérteni egy pár mondatos szöveget, aminek az a lényege, hogy, jobbra, meg balra, meg a gyárnál, meg fordulni, meg egyenesen. Rendőrünk nem is csángó volt, csak egy jóravaló székely. Ha csángó, én is tolmácsért kiáltok.
A történet a napokban jutott eszembe, amikor véletlenül, a Youtube böngészése közben belebotlottam az Open Stage Székelylend nevű zenekarba. Az első taktusoknál megijedtem, hogy ez komoly, aztán kiderült, hogy az elmúlt évek egyik legviccesebb videoklipjét nézem.
Az volt a baj, hogy akiknek elküldtem a linket, se a szöveg jó részét, se a viccet nem értették.