Szókincsváltozás

- Ideje, hogy anyanyelvi környezetben frissíts fel a nyelvtudásodat - írta Á, miután megbeszéltük, hogy a “tő” egyes áruházakban újabban azt jelenti, egy “szál”. Ekkor úgy éreztem magam, mint P.

P-ék a második világháború környékén emigráltak. Meg se álltak Dél-Amerikáig, ahol megházasodtak. Ott éltek, éldegéltek, aztán megszületett a lányuk, É. É tökéletesen megtanult magyarul és az Egyesült Államokba költözött. Ott élt és éldegélt.

Fiatalon elolvasta azokat a magyar klasszikusokat, akiket a szülei szerettek.

Egyszer járt Magyarországon. Jól érezte magát.

Idővel hozzáment egy amerikaihoz, aki amerikai állampolgárként Mexikóban szültett. Együtt sose jártak Magyarországon.

Telt múlt az idő.
Megszületett a gyerekük.

C hatéves korára tökéletesen beszélt magyarul, meg még három másik nyelven. Anyja kedvenc magyar meséit is olvasgatta neki. Valamiért viszont mindig felkaptuk a fejünket, amikor megszólalt.

Mindketten tökéletesen beszéltek magyarul. Tökéletesen ragoztak mindent.

Viszont úgy, beszéltek, úgy ragoztak, úgy hangsúlyoztak, mint egy harmincasévekbeli magyar film szereplői.


Ezt érzem néha én is, amikor megnyitok egy hírportált. A ragozás nem változik, az ikes igék köszönik, ők már régóta haldokolnak, a “mindent különírok, amit egybe kéne” betegséget én is elkaptam, a haglejtés és a szókincs változásai viszont időnként meglepnek.

Ránéztem egy hírportálra és kiírtam azokat a szavakat, amik nem léteztek pár éve. A legtöbbet értettem, de egy részüket valószínűleg akkor se tudnám, ha minden reggel a Ruswurmban krémeseznék.

unortodox
dubajozik
villant
eszo
gerillakertészet
fenntarthatóság
portfoliózni
celeb
multimodális csomópont

Lehet, ezentúl újságolvasás mellett szótározással fogom kezdeni a napot.

A klímatalálkozó margójára

Copenhagen
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mindenfele olvasni, mekkora kudarc volt a klímatalálkozó. Mekkora a baj. Mindez valószínűleg igaz - ugyanakkor az igazságnak van egy szelete, amiről ritkán írnak az újságok és ami - szerintem egyszerű korlátoltságból - kimaradt a legtöbb tananyagból.



Szó van az olvadó gleccserekről, Antarktiszról leszakadó jéghegyekről, emelkedő tengerekről és globális felmelegedésről, elsivatagosodásról. Ezek a kétségtelenül létező jelenségeket sokkoló, egyedi eseményként tálalja a média. Világvégehangulatot árasztanak a tudósítások és filmek tucatjai szólnak az egyedülálló változásokról. A változás azonban világunk része - csak erről kevesebb szó esik. A földrajzkönyvek leírják a hegységek, kontinensek születését, de ezek a változások mind évmilliókkal ezelőtt történtek - Földünk azonban ma is állandóan változik.



A klíma, a földrajz, a vízrajz nem állandó. Változik. A legtöbb újságíró, tudósító a jelenségeket egyszerinek, egyedinek mutatja be - de világ az elmúlt háromezer évben is rengeteget változott. Most nem az ember természetátalakító tevékenységére gondolok - az is hihetetlen mértékben megváltoztatta a Földet az elmúlt három évezred alatt. A világ ember nélkül is változik.



Milétoszt a legtöbb magyar történelemkönyv megemlíti. A kisázsiai görög városállamról szó van a görög-perzsa háborúknál. Egy-egy lelkesebb matematikatanár megemlíti, hogy Thálesz, akinek tételével mindenki bírkózott, ebben a kikötővárosban született - csakúgy, mint egy Hippodamosz nevű alak, aki kitalálta, hogy nem jó a befektetőkre bízni a városépítést, hanem tervezni kell. Ekkoriban, i.e. 600-400 körül Milétosz virágzó kikötőváros volt. Hajósai gyarmatokat alapítottak a Földközi-tenger medencéjében. A város melleti folyó azonban apránként feltöltötte a hatalmas öblöt. Szent Pál még hajóval érkezett ide. A Szeldzsuk hódítók ezer évvel később még használták az egyre jobban eliszaposodó kikötőt. Milétosz ma öt kilométerre van a tengertől.



A 800-as években a Föld melegedni kezdett. A tengerek egy fokkal lehettek melegebbek, mint manapság. A sarki jégsapkák olvadoztak, az emberek meg örültek, mert egyre jobb lett a termés. Több lett a felesleg, lehetet lovagokat és épületeket gyártani, mint a Civilizáció játékban és még jobban megérte kifosztani a szomszédot, mert még nagyobb termése volt. A kellemesebb éghajlat miatt a népesség is nőtt - Északról kirajzottak a vikingek és végigrabolták a Földközi-tenger vidékét (is). Más vikingek meg találtak egy nagy szigetet és elnevezték Grönlandnak. Nem azért, mert jó humoruk volt, hanem mert valóban voltak ott erdőségek. A jó időt és a bőségesebb csapadékot kihasználva Észak-Amerika közepén az indiánok mindenféle városokat építettek a kanyonokba.



A középkori éghajlati optimum után jött az, amit kis jégkorszaknak hívnak. Nem volt igazi jégkorszak, de a sarki jégsapkák a 12-13. századtól növekedtek, az idő lehűlt. Grönlandon a vikingek utolsó leszármazottai is megfagytak a 15. századra. Az amerikai délnyugaton kevesebb volt az eső - az indiánok a szomjanhalás helyett otthagyták városaikat és délebbre költöztek. A rosszabb időben jobban terjedtek a bacik, aratott Európában a fekete halál. Rossz volt a termés - éhínség sújtotta Európát az 14. század elején. A globális lehűlés a 17. század közepén érte el mélypontját. Brueghel festményein a hollandok korcsolyáznak a befagyott csatornákon.



A Temze rendszeresen befagyott, csakúgy, mint az Aranyszarv-öböl Isztanbulban. Mátyást a Duna jegén választották királynak. Előrehozott klímacsúcsként 1658-ban a svédek átsétáltak a befagyott tengeren Koppenhágába és megostromolták a várost. Az 18. század végén az emberek még rendszeresen mentek Manhattanből télen gyalog Staten Islandra. A Duna jegén meg ökröket sütöttek és korcsolyaversenyeket tartottak.



A 19. század végén, a 20. elején aztán melegedni kezdett az idő - és még ehhez sem nagyon volt köze az embernek.

Nem változott itt semmi...? - 1

Budapest
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mielőtt hazajöttünk, az elmúlt nyolc hónapban mindenki azt mondta és a legtöbb online újságból is úgy értesültem, hogy Budapesten nem változott semmi. Hogy minden rossz. Hogy minden romlik, Hogy nem lehet közlekedni (autóval). Hogy a város a megsemmisülés szélén áll. Tavaly is ugyanezt mondták, de mint láttuk, a város még áll.

Eddigi rövid sétáim alatt azonban rengeteg új vagy felújított épületet láttam.



Pár napja egy spanyol ismerősömmel fotózgattam a Lőrinc pap téren, amikor kedvesen megcibálta valaki hátizsákom fogantyúját. Két nagyon kedves és általam nagyon becsült ismerősöm állt mögöttem. Az egyikkel már megbeszéltünk egy kávézást, a másikkal még nem futottunk össze.

Természetesen azt kérdezték, hogy milyen itthon. Elmondtam és azt is, hogy mekkorát változott a város.

- De hisz itt nem változott semmi - mondta egyikük.

Felnéztem a Leninként hadonászó Zichy bácsira, a szobra körül sétálóvá lett díszköves térre és teljesen megújult házra.

- Tavaly ez se volt így.

- Jó, de más tényleg nem változott.