Yoda és az Indian

Az Indian a szálloda mellett parkolt.



Yoda egyből kiszúrta.

Csillogott, ragyogott és villogott.

Biztos voltam benne, hogy akár Burt Munro-é is lehetne.



Kormányáról bőrrojtok lógtak. Króm pohártartó várta a forró kávét, USB-töltő a telefont. (Igen, egy Indian-on utazó fejét általában a baboskendő védi.)

A motor és az utánfutó gyönyörű volt.

Minden azt mutatta, ez a tulajdonos szeme fénye.



A csomagtartóban valószínűleg váltás ruha, texasi és amerikai zászló és pár pisztoly lapult. Meg lőszer.

- Lehet? - kérdezte a Mester.

- NEM - feleltem - Ez egy műalkodás. Keressünk inkább egy fát.

- Green riverben? - Yoda határozottan szkeptikus volt, talán mert visszaemlékezett a kilátásra a szobánkből.



- Gyere!

Yoda búcsúpillantást vetett az Indian-ra, aztán elindultunk fát keresni.

Motortakaró

Olyan meleg van, olyan meleg van, hogy még a motorok is takaró alá bújnak.

Véletlenek és sebességrekordok

Bonneville Salt Flats
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az egész vicces véletlenek sorozata. Nélkülük nem is írtam volna a The World's Fastest Indian (A leggyorsabb Indian) című filmről.

Tegnap reggel elvittük Yodát fogkőleszedésre a fogorvoshoz. Vittük, mert nem akart jönni. Elbújt mögöttünk, illetve úgy tett, mint aki véletlenül épp ki szeretne sétálni a rendelőből. De nem hagytuk.

Utána beültünk reggelizni egy hagyományos utahi vendéglőbe.



Este Yoda még az altatás utóhatásait nyögte. Nem igazán lehetett dolgozni, olvasni mellette, így találomra betettünk egy filmet a Roku-ból.

Nem tudtuk, a film jó részét Salt Lake Cityben forgatták. A vágóképen egyszercsak megláttuk reggelizőhelyünket a háttérben. Aztán a következő vágókép az az ősrégi reklámtábla volt, amit a blogbejegyzéshez csatoltam.



A film pedig részben abban a sóssivatagban játszódott, amiről vasárnap írtam.



A The World's Fastest Indian egy idős új-zélandi fickóról szól, aki meg akarja adönteni az 1000 köbcenti alatti motorkerékpárok sebességi rekordját.



Nincs pénze, így még a szerszámait is maga csinálja. A férfi 1957-ben elutazik Utahba, hogy a Bonneville Salt Flats-on világrekordot döntsön. Útközben találkozik jó és rossz emberekkel, de az egyszerű bácsi majdnem mindenkit levesz a lábáról. A versenyen nem engedik elindulni, mert a motorkerékpárja régi, mert nincsenek biztonsági berendezései, meg rendes fékje és ő pedig idős. De azért eléri, hogy elindulhasson és a barkácsgép olyan világrekordot állít fel, amit máig nem döntöttek meg.



Tipikus hollywoodi nyálas történet - de igaz. A valóságot átszabták a filmben, de aki a szórakoztató filmeket keveri a dokumentumfilmekkel az valószínűleg kimaradt pár fontos általánosiskolai óráról. A lényeg, hogy Burt Munro jóval ötven felett valóban maga készítette szerszámaival egy új-zélandi sufniban tényleg megcsinálta a világ leggyorsabb motorkerékpárját és több sebességrekordot is felállított a Bonneville Salt Flats-on és a rekordok egy részét ma sem döntötték meg.

A film persze túloz: Munro sosem pisilte le a kertjében levő citromfát. Azt a rendező, Roger Donaldson apja tette.