Meleg a Csarnokban

Álltam a Csarnok aljában a szupermarketben, kosaramban egy fagyival. A fagyit hosszan válogattam ki a folyékony halmazállapotú finomságok közül. Ez szilárd volt. Szeretem a picit olvadt fqgyit, de csak akkor, ha a tányéromon alakul ilyenné - esetlg a számban. Azt nem szeretem, ha ezt a picit olvadt fagyit a bolt állítja elô.

Lassú volt a sor és az elöttem állónál kifogyott a pénztárgépbôl a szalag.

Sztoikusan néztem, mint indián törzsfônök a kínzócölöpön.

Ekkor csoda történt.

- Csak egy fagyija van?

- Igen.

A pénztárosnô átszólt kollégájának:

- Csináld mg az úr fagyiját, mielôtt elolvad!

Megcsinálta. Boldog voltam.

- Majd gondoljon ránk, amíg megeszi! - mosolygott a pénztáros.

Gondoltam. Vannak még Kereskedôk.

Repjegyvásárlás meglepetéssel

Megvan a repjegy.

Yodával a repjegyvásárlásnak külön módszere van. A repjegyeket csaknem tíz éve online vásároljuk, amikor azonban Yodával repülünk, a jegyet telefonon rendeljük a légitársaságtól. A Salt Lake City Budapest, Budapest Salt Lake City útra két felnőtt- és egy kutyajegyet kérünk, a légitársaság alkalmazottja pedig szépen megkeresi a megfelelő időpontokat és előbűvészkedi a rendszerből a legjobb csatlakozásokat és jegyeket.

Jó húsz perce tárgyaltunk az időpontokról, átszállásokról. Már minden megvolt, összeállt az útvonalterv, amikor a légitársaság képviselője, hirtelen megkérdezte:

- Ugye megvan még az a nagy vásárcsarnok Budapesten?

Vásárcsarnok

Central Market Hall
Originally uploaded by ribizlifozelek

hús, hús, hús, egyél húst
a zöldségektől leszel olyan mélabús
hús, hús, hús, megint hús
a növényektől hamarosan elbutulsz
hús, hús, hús, csakis hús
nekem így jó, hogyha fehérje dús
hús, hús, hús

Belga

Pár napja elvittük Steve-t a Vásárcsarnokba. A pultokat nézve jöttem rá, mi hiányzik nagyon Salt Lake Cityben. Egy ilyen, disznóságokkal teli piac a farmer's market mellé. Steve-t először felvittük az emeletre, hogy csipegessen egy kicsit. Kolbászt, hurkát már kapott, most jött a lángos.
Imádta. De annyira, hogy beszélgetni kezdett a lángosos hölggyel és addig ostromolta, amig nem csináltak édes kettesben egy lángost. Steve-vel madarat lehetett volna fogatni, miközben arcába helyezte az általa rettenetesen foghagymásra készitett inyencséget.
A következő kis kifőzdében töltöttkáposztát, majd, hogy lenyomja, egy icipici paprikáskrumplit evett, ez utóbbit Brian táljából.
Az az igazság, hogy lángost egy kétnapos intenziv lakásszellőztetést megelőzően csináltam Salt Lake Cityben és paprikáskrumpliban sem szenvedünk hiányt. A csarnok azonban újabb csodákat tartogatott.
A földszinten megmutattuk Steve-nek a pacalt. (Pacalt is csináltunk már SLC-ben, de azért egy releváció erejével hatott látni a sok-sok friss, csillogó fehér, bélboholyokkal ékitett finomságot.)
Brian kevésbé volt lelkes. Steve megvizsgálta a pacalt. Aztán szembesült a szalonnákkal.
Nem igazán tetszettek neki, de mennyiségük, minőségük lenyűgözte. Zsirszalonna. Kolozsvári szalonna. Abált szalonna. Tokaszalonna. Paprikás szalonna. Erdélyi szalonna. Kenyérszalonna. Bacon. Néhányat megkóstolt, aztán találkozott a töpörtyűkkel. Libatepertő. Sertéstepertő.
Mindegyiket megkóstoltuk, aztán meglátta a zsirokat. Libamájat. Marhamájat. Vesét.
Áhitattal néztük a kolbászokat, szalámikat. Kóstolgattuk is őket, csakúgy, mint a vecsési káposztákat és savanyúságokat. Csodálatosak voltak.
Kéne egy ilyen piac Salt Lake-be is.

További olvasmány: zsir.lap.hu