


Vettem egy kis vadnyulat. Eleinte normál nyúlra gondoltam, de a hentes szólt, az ő nyula bizony vad.
Gondoltam, majd megküzdök vele.
Sok harcolnivaló a vadnyúlon nem akadt. Feléből paprikás lett, a másik fele pedig egy gyors vörösboros vadnyúllá alakult.
Megsóztam, megborsoztam a nyuszikát, fűszereztem sok-sok kakukkfűvel, aztán tettem hozzá egy kis oreganót, majd zsíron kicsit sütöttem és vörösboron megpároltam egy serpenyőben.
Fél óra alatt Tapsi Hapsiból Tepsi Hapsi lett.
A vörösboros vadnyúl nem azért gyors, mert sebesen fut és nem is készül el hamar. A vörösboros vadnyúl azonban pillanatok alatt elfogy. Még fotót se tudtam készíteni róla...
Az egyik közeli házban, nem messze a Smithtől lakik pár nyúl. Lakik ott három japán fiú is, de ők nem annyira lényegesek.
A nyulak a kertben laknak, van egy fekete, egy fehér és egy tarka. Sokat filóztunk azon, van-e olyan japán ünnep, amikor a tábortűz feletti rácshoz erősített nyuszikat kell körbetáncolni. Végül úgy döntöttünk, a nyulak hobbiból vannak ott és nem a közeledő élelmiszerhiányos időszakra való felkészülést jegyében költöztek a kertbe.
Az egyik nyúl felfedező hajlamokkal rendelkezik. Míg társai békésen majszolják a japánkertben a répát, addig ő elindul, megkeresni a mesebeli nagy répamezőt. Már többször láttuk a szomszéd kertjében, most azonban, a reggeli hóesésben a járda közepén ült és optimistán bámulja a közeledőket.
Yoda szereti a cicákat, mókusokat és nyulakat. A három nyulat gyakran nézte a kerítésen keresztül. Most nagyon megörült, amikor a bátor nyúl a járda közepén ülve várta.
Elindult fele, a nyúl azonban, amikor meglátta, hogy nem egy kékbe öltöztetett répa közeledik hozzá, elveszítette bátorságát - vagy megtalálta az eszét - és visszamenekült a kertbe.
Azt nem tudjuk, hogy Yoda potenciális barátot vagy potenciális reggelit látott benne.