Googie

- Szép googie neon - olvastam pár éve és én úgy pislogtam, mint egy kupáncsapott ponty.

Gyerekkoromból kimaradt a googie stílus és valahogy olvasmányaimban sem került elő. Meg máshol sem.

- A googie olyan, mint a streamline modern - ezzel végre tudtam valamit kezdeni.

- De kicsit más - ezzel már nem.



Szakkönyvbújás, online keresés és googie googlizás után azt szűrtem le, hogy a googie stílus az építészetben az egy klasszikus, amerikai országúti cirkáló keresztezve egy ötvenes évekbeli sci-fi novellával, megspékelve Elvis-szel és megfűszerezve egy kis optimizmussal, beleoltva egy gyorsbüfébe. A googie ugyanis főleg a gyorsbüfék és kisvendéglők építészete volt, világos színekkel, kiugró csúcsokkal, kecses vasbetonoromzatokkal és sok-sok csillaggal.



A kortárs építészek és esztéták legszívesebben leharapták volna a csillagokat a googie épületekről. Szerintük ócska giccs volt az egész - aztán valamikor a kilencvenes években meggondolták magukat. Ekkorra már a googie épületek jó részének porladó emléke se maradt - a googie-t pedig felfedezték. A megmaradt büféket kipofozták és Las Vegas egy igazi vegasi mutatványba fogott: önmagát másolva új-googie neonokat helyeztek ki a Neonmúzeum közelébe.



- De szép ez a neo-googie neon - mondtam V-nek. V rámnézett és úgy pislogott, mint én pár éve.

Készülünk az utcabálra - ultragyors pogácsa

Ültem a teraszon, Vidám madárkák csipegették a magokat, a mécsest finoman himbálta a szél, a nyár végi nap bársonyos sugaraival meleg fénnyel terítette be az utcát.

Zokogtam.

Ha valaki másfél kilo jalapeñót pucol, készüljön fel arra, hogy sírás lesz a vége.

A mexikóinál vettem a zöld paprikákat és egyenként magoztam ki őket és egy kis késsel az eret is kivágtam belőlük. Így fröccsent pár csepp paprikalé a szemembe, fittyet hányva a gravitációra és megkerülve a szemüvegemet.



A paprikákat megtöltöttük krémsajttal. Utána a félbevágott és megtöltött paprikák felét baconba göngyöltük és nemtelen bosszúvágytól vezérelve betettük őket a sütőbe. A másik felét vegetáriánus szalonnába tekertük. A vegetáriánus szalonna szememben sokáig ugyanolyan szemfényvesztésnek tünt, mint a zsírszegény tejföl.

Most, hogy kipróbáltam, beláttam, tévedtem. Sokkal nagyobb szemfényvesztés, mint a zsírmentes tejföl. Az legalább hasonlít az igazi tejfölhöz. Ráadásul a belőle készített ételek is emlékeztetnek a tejfölből készített ennivalókra.

A vegetáriánus szalonna és az igazi szalonna között egy hasonlóságot fedeztem fel: mindkettőt hosszú csíkokra szeletelték.



Ez biztos ehetetlen lesz - összegeztük véleményünket.

Yoda nyelt egyet, ami nála ilyen esetekben különvélemény benyújtását jelenti.

Ennek ellenére nem a Mesterrel etettük fel a vegaszalonnát (lehet, hogy vegetáriánusokból készül ilyen szalonna?), mert annyira sós volt, hogy egy csíkkal síkosságmentesíteni lehetett volna a járdánkat.

Csináljunk pogácsát.

De gyorsan, mert délután utcabál.

Kitöröltem pár könnycseppet a szememből és diktáltam a receptet.



Ultragyors sajtos pogácsa

- fél kilo liszt
- negyed kilo margarin
- két deci tejföl
- harmad kilo reszeltsajt
- két tojás sárgája
- 1 deci tej
- 5 deka élesztő
- só, cukor

1. Mindenből, ami zsiradék, picivel többet tettünk az ételbe a recept által javasoltnál.
2. A langyos tejet élesztővel és cukorral felfuttattuk.
3. Mindent összekevertünk, megsóztunk és a rabszolgával összekevertettük.
4. Egy órát pihentettük.
5. Megint dolgoztattuk a rabszolgát.
6. Megint pihentettük.
7. Kinyújtottuk (Vajon hol lehet a gyúródeszka? Valószínűleg a sodrófa mellett...) Szaggattuk. (Vajon hol lehet a pogácsaforma?) Megkentük tojássárgájával. Megszórtuk reszeltsajttal.
8. 180 C fokon 25 percet sütöttük.
9. Rohantunk, mert késésben voltunk a buliról.