Legyen olyan temetésed, amilyent szeretnél

Én azt mondanám, hogy legyen meg az álomtemetésed, de a legyen olyan temetésed, amilyent akarsz szöveg se rossz. Főleg az apróbetűvel: annyiért, amit megengedhetsz magadnak.

Aztán ha nem jó a kiszolgálás, a kliensek visszajönnek és kiverik a balhét.

Musztángok

- Antilop, antilop, antilop! - lihegte Puppey, mire az antilopok harmadik kozmikus sebességbe kapcsolva kilőttek és eltüntek a távolban.

- Pszt - mondtam a Rettenthetetlen Ebnek.

Musztángokat lesni jöttünk ide Clover Springstől és ha vadlovat nem is, antilopot rengeteget láttunk. Amíg Puppey meg nem találta a hangját.

A korábbi itatóhelyek mind csontszárazak voltak és a patások ide, a tavacskákhoz jártak inni.

Mi pedig idejöttünk, hogy tisztes távolból nézzük őket.

Amikor a távolban megjelent egy porfelhő, akkor sejtettük, hogy nem jöttünk hiába.

A négy musztáng lelkesen vetette magát bele a pocsolyába inni.

Vicces volt belegondolni, hogy a vadlovak lábvizet ittak.

Azaz patavizet.

A saját patavizüket.

- Ki a pata vizét issza vizet inni vágyik vissza - morogtam, miközben a musztángok teleitták magukat és beleporoszkáltak a naplementébe.

Film a vadlovakról itt a linken.

Sá-sá-sárkány!

- Sá-sá-sárkány! - mondta a Rettenthetetlen Puppey és rémülten lekushadt a földre.

- Sárkány, nem bánt - nyugtattuk.

- De, veszélyes, repül, fenn és fura. Jaj! - a Rettenthetetlen Eb rémülten menekült vissza az autóba.

A délután szél gyönyörűen emelte fel sárkányunkat a magasba.

Jó volt eregetni fel a magasba és nézni, hogy apró ponttá zsugorodik.

Fura, hogy minden gyerekkönyv tele van sárkányeregetéssel, de sárkányeregetőket és sárkányokat ritkábban látni, mint a szellemes Halloween dekor.

Macerás összerakni, macerás reptetni, de amikor már fenn van a sárkány, senki se akarja abbahagyni, mert nagyon szórakoztató dolog.

Monster truck - Hobbi

- Ez.... - nagyjából ennyit tudtam kinyögni, amikor megláttam a buszt. 

Már voltunk Monster Truck show-n, ahol óriási járgányok mutattak be trükköket és a forgalomban is láttam jórpárszor felspécizett dolgokat, 

Ez... ez a busz azonban mindent felülmúlt.

A munka, a szerelés, a festés mind komoly elhivatottságról tanúskodott. Elszántságról.

Elismerően bólintottam és úgy döntöttem, maradok a sziklarajzoknál és a kavicsoknál.

Bár ezzel a busszal döcögve, de mindenhova el lehetne jutni...

Tópartok között

Lakeside-ból több van.

Az egyik innen délre, ahol nincs tó, a másik északra. A nyíl is arra mutat. Ott van tó.

Mi most nem akartunk addig elmenni, maradtunk középen, hogy megnézzünk egy hegytetőt.

A hegytető közelinek látszik, de a valóságban jó sokat kellett mennünk, hogy felérjünk.

Az autópályáról lemenve egy jó minőségű földúton haladtunk a transzkontinentális vasút aluljárójáig.

Itt igazi szakrétőként el tudtam magyarázni Puppeynak, hogy ez a híd 1926-ban épült a Western Pacific számára.

Itt kezdődik a vadnyugat is.

Az aluljáró maga pedig graffitiparadicsom.

Grafittifotózás után láttuk, hogy az út aszfaltra váltott: valamikor, az autópálya építése előtt erre vezetett a főút Kalifornia fele.

Itt se mertem száguldozni, de azért nyugodtabban haladtam a hegytetőre vezető elágazás fele.

Ez egy kisebb út volt és hamarosan leparkoltunk és gyalog folytattuk utunkat felfele.

Közben végig a szomszéd hegyet sasoltam, mert nagyon tetszett a formája.

Az is, hogy ellentétben azzal a heggyel, amire most kaptattunk fel, a szomszéd hegyen sokkal több fa volt.

Puppey lelkesen jött velem felfele. Nem volt meleg és hideg se és épp a szél se fújt annyira.

Mimóza lelkének ez volt a tökéletes idő.

Felmenni pedig megérte.

A hegytetőről kitárult a világ és láttuk a környező hegyeket és pont leláttunk Skull Valley-be is.

A jobboldali domb mögött van a Horseshoe springs. Szemben a pici bütyök a Lone Rock, amit még a Stansbury-szigetről is látni.

Még jobbra (délebbre) ott van Iosepa, az egykori hawaii település.

Északabbra ott volt a Stansbury-sziget és a Nagy-Sós-tó.

Az autópálya másik oldalán magasodó hegység oldalán jól látszottak az egykori Bonneville-tó teraszai. Addig ért valamikor a vízszint.

Ebben a hegységben láttuk az első navigációs nyilat is és közelében, a másodikat.

Itt egy sziklán megebédeltünk és elindultunk visszafele.

Puppey felvillanyozva haladt az autó fele.

Még tettünk egy kisebb kitérőt egy facsoport fele, ahol megnéztük, lehet-e ott táborozni és függőágyakat felállítani.

Annyira sajnos nem volt jó a hely, de megérte felfedezni.

Nekem legjobban a dombokon kanyargó út tetszett, amit talán majd egyszer megnézek bicajon.

Aztán majd azt is megírom.

Erről a kirándulásról is csináltam egy videót. Azt itt lehet megnézni.

Vagy az alábbi képernyőn, de a link biztosabb.

Csókolódzó hidak

- Gyere, menjünk át a hídon! - mondtam Puppeynak, aki nem volt lelkes.

- Hideg van. Menjünk a sivatagba, ott süt a nap!

- Ott nincsenek csókolódzó hidak! - mondtam.

- Ez egy híd - tiltakozott Puppey - hogy csókolódzna magával?

Kissing bridge-nek mondják az oldalról és felülről (és természetesen alulról) fedett hidat. Fedett hidakat olyan helyen építettek (például Madison county-ban), ahol a pallók könnyen lefagytak és csúsztak. Fedett híd építésével ezt a veszélyt csökkentették, de ezzel egy sokkal súlyosabb erkölcsi problémát hoztak létre.

A puritán erkölcscsőszök állandóan szemmel tartották a fiatalokat, nehogy helytelenül viselkedjenek. Amikor azonban a fiatalok fogata begördült a hídra, volt pár másodpercük, hogy egy-egy gyors csókot váltsanak.

Innen a kissing bridge név.

Puppeyt ez nem hatotta meg.

- Menjünk valahova, ahol meleg van, odafagyok a hídhoz pisilés közben!

Szavazólap

A utahi szavazólapon Lucifer Justin Case Everylove-ra is lehetett szavazni. 

Ő csak Utahban indult, ami meghatározta esélyeit. 

Meglepő módon kapott hétszáz szavazatot. 

Ezzel alaposan túlteljesítette elvárásaimat.