Berethalom

Berethalom olyan, amilyennek a romantikus rajzmûvészek az igazi várakat és vártemplomokat elképzelik - csak Berethalom valódi.

Berethalmot szász építôi Birthälm-nak nevezték, ma pedig hivatalosan Biertannak hívják.



Erdôs, egyre keskenyedô völgy végében megbúvó falu dombjára épült a bástyákkal és tornyokkal megerôsített, több falgyûrûvel övezett temlpom. A vártemplomot kicsi, képeskönyvbe való szász falu veszi körül. A templom igazi nagyúrként magasodik a falu fölé. A falakról az egész környéket be lehet látni.



Egyik elsô látogatásom alkalmával még restaurátorok javították a várat, ami akkoriban lett a Világörökség része. Katalán barátom, N pedig döbbenten fotózta a kenyérért sorbaállókat. V. pedig leesett állal nézte a gótikus tornyokat és a több száz éve elporladt szász tisztelendôk reneszánsz síremlékeit. Akkor majdnem hosszabb idôre maradtunk itt, az autóval sikeresen eltaláltunk egy gödröt és eleinte úgy gondoltuk, a kocsi maradványait beletoljuk a kátyúba, beszórjuk egy kis porral, majd tölgyfát ültetünk rá. De aztán inkább továbbmentünk.



A nap csillogot a festett falakon és a tetôcserepeken. A falu fôterén levô egyik házból nyílik az erôd egyik kapuja. Hosszú, nyikorgó falépcsô vezet fel a várba. Békeidôben építették szorgos szász mesteremberek, amikor a vártemplom helyiségeit már inkább csak raktárnak használták. Itt, a lépcsôbôl nyíló szobácskában lehet belépôt venni. Bererthalom a világvége, de nem ennyire.



A lépcsô átvezet az elsô falgyûrûn és a falak között ér véget. Tornyok, falak, bástyák állnak ôrt a tisztavonalú gótikus templom körül.



A késôgótikus boltozat alatt gyönyörû templom áll. Nagy, tisztavonalú és szép. Bererthalmot látni kell. Többször. Nekem már négyszer sikerült, de még el szeretnék jönni párszor. Sokszor.