Tegnap elsétáltunk a könyvtárba. Meleg, késő őszi nap volt. Nem győztük magunkról és Yodáról leszedni a különböző ruhadarabokat.
A könyvtárral szemben a városháza előtt kisebb tömeget láttunk. Megnéztük őket. A melegházasság elismeréséért tüntettek.
(Kaliforniában az elnökválasztással egyidőben arról is szavaztak a polgárok, hogy ne legyen törvényes a melegek házasságkötése. A kaliforniai legfelsőbb bíróság ugyanis ezt alapvető emberi jognak mondta ki. A népszavazás azonban kimondta, hogy azonosneműek nem házasodhatnak.
Érdekes módon ezt a javaslatot közvetlenül Obama győzelme vitte sikerre. Kaliforniában ugyanis rengeteg afroamerikai ment el szavazni Obamára, ugyanakkor ez a népcsoport elutasítja a melegházasságot.)
A melegházasság elleni kaliforniai kampányt pár millió dollárral támogatták a mormon egyház tagjai, illetve a felső vezetéshez közelálló emberek.
A tüntetők egy része az ellen tiltakozott, hogy az egyház politikával foglalkozzon. Ebben kivételesen nem értettem velük egyet: az egyesült államokbeli egyházakat a hívek adományai, illetve az egyházak -adómentes- vállalkozásai tartják el. Pont ezért szerintem nyugodtan politizálhatnak. Pont ezért ne politizáljanak a magyar egyházak, amiket a magyar állam tart el (plusz a személyi jövedelemadó 1%). Attól a pillanattól kezdve, hogy nem kapnak az államtól apanázst, hanem teljes bevételüket a mostani 1%-hoz hasonló módon veszik kézhez, szabadon támogathasák X pártot, Z képviselőt, az abortuszt, a a meleg papok házasságát vagy annak tilalmát. Persze ez a feudális Magyarországon egy utópia. (Tudom, szólásszabadság van, de miért nem lehet szabadon szólni a szabadon elosztott, szabadon felajánlott bevételekből?)
A tüntetők aranyosak voltak, láttunk -hagyományos- családosokat kisgyerekekkel vagy nélkülük. Némelyikük I'm straight feliratú táblát emelt magasba. Nagyon tetszett az a hölgy, aki "Én 47 férjet akarok" feliratú transzparenssel utalt a vallásalapító nagyszámú feleségére. Felbukkant pár pasi a klasszikus bőrszerkóban (szerintem a hazai gój motorosok máig nem tudják, hogy bőrrucijuk ebből a közegből került hozzájuk). Volt pár elegáns hölgy, akikről nem igazán lehetett eldönteni, hogy identitásuk választott-e.
Az utca másik oldalán ellentüntettek. Kevesen voltak. Néhányan klasszikus klinikai esetek voltak és üvöltöttek mint egy sakál. A tévések természetesen a leghangosabb sakállal készítettek volna interjút, de már nem nagyon volt hangja. A többség azonban békésen tartotta táblácskáját. Voltak, akik alkotmányjogi vitát folytattak a másik féllel. Amikor a rendőr megkérte az ellentüntetőket, hogy fáradjanak át az utca másik oldalára, szó nélkül átfáradtak. Nem volt molotovkoktél, nem beszéltek egymás anyjáról, nem dobáltak, nem verekedtek.
Szólt a zene, sokan hozták a kutyájukat is. Yoda stílszerűen sokat haverkodott egy lánytacskóval.
Rendszeres olvasója vagyok a hírpoltáloknak, közlekedési oldalaknak. Egyszerűen tudni szeretném, mi merre van és merre lehet menni. Sokszor rájöttem, a valóság csak tapasztalati úton ismerhető meg. Hétfőn ennek újabb bizonyítékát találtam.
Több helyen leírták, a Vértanúk terét lezárják demonstráció miatt hétfőn.
Ez így ebben a formában igaz volt, de hozzácsapták még az egész Kossuth teret. Nem lehetett bemenni. Áthaladni. Megállni. Megnézni. A villamos átrobogott a téren, a harcona morcosok a kordonok mögül pislogtak kifele.
Most már biztos vagyok abban, hogy a világ megismerhetetlen.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
