Megjavultak az utak Romániában. Legalábbis a főutak és legalábbis arra, amerre mi mentünk.
Itt-ott volt pár orv gödör, de az út sima volt és jó.
Megtanultam, országuton a megengedett sebesség 100. Városban 50.
Megállapítottam, sokan átlagot vonnak: 80-nal mennek folyamatosan.
Két kivétel van, a kamionok és a buszok.
A kamionok 90-nel mennek.
A buszok 100-zal.
Többször álltunk már a mesák peremén , de még sose ereszkedtünk le ezekről a fennsíkokról. Az az igazság, hogy ezt nem is terveztük. Valahogy arra vitt az út.
Az 261-es út gyönyörű és elhagyatott helyeken vitt minket keresztül. Igazából embert se nagyon láttunk rajta. Az út elején ki volt írva ugyan, hogy lesz egy aszfalt nélküli szakasz, de valahogy nem hittük el. Az út nyílegyenesen szelte át a Cedar Mesát és ment előre a Monument Valley fele. Hamar kiderült, azért lesz egy kis szintkülönbség.
Aztán egyszercsak egy táblát láttunk: vége az aszfaltnak. Aztán mégegyet: keskeny út. Aztán még egyet: meredek lejtő. Az útfelügyelet fokozatosan adagolta az információkat. Még láttunk egy meredek lejtő táblát, meg egy másikat, ami nem javasolta hosszú járműveknek, teherautóknak a leereszkedést.
Utóbb ez a kitétel viccesnek bizonyult, mert a Moki dugway nevű szakaszt pont azért építették, hogy a Fry kanyon uránbányáiból az ércet a 80 km-re levő Mexican Hatba szállíthassák. Mi ezt nem tudtuk, mi csak szépen óvatosan elindultunk lefele.
A fotón is látható kilátóban megálltunk, hogy lenézzünk a mélybe. Másként ez nem lett volna lehetséges, egyikünk a kormányba kapaszkodott, másikunk behunyta a szemét (nem az, aki a kormányba kapaszkodott), Yoda pedig csak lihegett és nem értette, mi ez a hajcihő. Neki a kilátás (helyesebben lelátás) is tetszett.
Innen láttuk meg az Istenek Völgyét (Valley of the Gods) is. Ez olyan, mint a nagyon híres Monument Valley, csak nem híres és nem forgattak ott western filmeket. Itt lehet sétálni - ott nem. Ja, és szemben a másikkal, ingyen van.
Az út különben nem volt vészes. Meredek volt, meg nem volt korlát, de nagyon jó volt a vonalvezetése. Négy kilométeren erős háromszáz métert ereszkedtünk lefele. Egy kellemetlen pillanat volt csak, az sem az út hibájából adódott. Egy magányos, maszkos japán turista bérelt dzsipjével megállt felfele az út közepén és csak nézett. Mivel nem fotózott, csak markolta a volánt, feltételeztük, megijedt. És nem mozdult. Még pont elfértünk mellette és ereszkedtünk tovább.
Láttuk magasból a környék egyetlen fogadóját is. Nem lehet túl nagy a forgalom, mivel a cégnek három kiadó szobája van. Az áramot ők termelik maguknak, vizük nem tudom, honnan van. Egy, a nyugalmat - és a sziklákat - kedvelő pár építette magának ezt a lakot az Istenek Völgye peremén.
Ide mindenképp eljövünk úgy, hogy több időnk van és rendesen bejárjuk ezt a völgyet. De nem nyáron jövünk és este nem megyünk le ezen az úton.
Elmentünk a kutyával sétálni. Mivel Amerikában vagyunk, kocsival mentünk Yoda haverjait megnézni. Yoda haverjai antilopok és nevükhöz méltón az Antilop-szigeten laknak.
Körbeautóztuk a szigetet, de a haverok elmentek valahova. Talán melegebb éghajlatra. Gondoltam, kicsit kerülve az Emigration Kanyon fele megyünk vissza. Hátha találkozunk a haverokkal. Eddig autópályákon és mellékutakon mentünk vagy 200 km-t. (Volt az 330 is.) Az utak makulátlanul tiszták voltak az elmúlt hónapokban lehullott pár méter hó ellenére. Ez az Emigration Kanyonba felvezető útra is igaz volt.
A kannyonba felkapaszkodó szakasz azonban tartogatott pár megletést. Tele volt az út szélén álló őzekkel. (Vagy szarvasokkal. Patásokkal, na.) Szerintem tele lett az agancsuk a hóval és el akartak stoppolni Kaliforniába.
A másik meglepetés nem kellett volna meglepetés legyen. Több helyre kiírták az úton, hogy az Emigration Kanyonba vezető út zárva van. Én azért reménykedtem a csodában, de itt már 30 km-re korábban kitett tájékoztatás korrekt volt. Tényleg le volt zárva a kanyon. Volt benne egy kis hó.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
