
A szeletelt alma van olyan perverzió, mint a tojásfehérje dobozban. Vagy nagyobb. Vagy ilyen nagy keresletet jelentenek a fogatlan vevők.
A rengeteg karácsonyi készüléssel elszaladt az idő. Volt egy hosszú listánk arról, hogy mi mindent szeretnénk sütni-főzni. Aztán ránéztünk az órára és inkább csináltunk egy almás süteményt a feketeerdő torta mellé a lassúszakácsban.
Az egész édesség elkészítése arról szólt, hogyan bénázok a konyhában.
6 alma (nekünk 6-1)
1/3 cup datolya
1/3 cup mazsola
1/4 méz
1/3 víz
1/3 narancslé
1/4 édes vörösbor
vaj
Az edényt megvajazzuk - na, ezt majdnem kihagytam, mert a receptben a hozzávalók felsorolásából kimaradt a vaj. (Láttam már olyat, hogy a sót hagyták ki, de hát ízlések és pofonok...) Erre persze csak akkor jöttem rá amikor az almák benn lapultak az edényben.
De elpreszaladtam - kellett hat alma, méghozzá részben kimagházazva. Alagutat kellett vájni bele, de egy pici darabot meg kellett hagyni a végén. Gyorsan meg is ettem az első elrontott almát, hogy eltüntessem a bűnjelet.
Meg azt az almát, ami már nem fért bele a crock pot-ba.
A mézet, datolyát és mazsolát össze kellett keverni. Nem akartam vagdosni, bedobáltam mindent az egyik vágóberendezésbe, majd szedhettem szét az egészet: a datolya megragadta a forgókéseket, mint Conan az ellenségét és nem eresztette. Takaritás, vagdosás.
A ragadós masszát beletömtem a lyukba, majd hosszasan levakartam mindenről a mézet. (Sokkal egyszerűbb a kellő mennyiségű mézet előre kikészíteni, megmikrózni és beleönteni az almába tömött töltelékbe. De erre csak az utolsó almánál jöttem rá.
A narancslét, bort, vizet összekevertem. Az almákat betettem a ketyerébe és bekapcsoltam a gépet. Ekkor szóltak, hogy meg kell pucolni az almát.
Kiszedtem a csúszós, nedves almákat, megpucoltam őket és visszatettem.
Két és fél óra múlva kész volt.
Csak nem fért be a hűtőbe.
Meg kellett enni az almákat.
Feláldoztuk magunkat és megettük őket.
Úgy két hete az időgép abbahagyta az automatikus mentést.
Mindent kipróbáltunk.
A frigó kivételével újraindítottunk mindent.
Nem segített.
Rejtélyes kódokat pötyögtünk rejtélyes ablakokba.
Nem működött.
Elmentünk az Almaboltba.
Leszedték róla az adatokat és áttöltötték a laptopra.
Kicserélték a time machinet.
Most töltődnek vissza az adatok az új kapszulára.
Hét óra telt el.
Az adatok hetven százaléka visszakerült a backup drivera. Hajnalra talán minden működni fog.
Meglehetősen nehézkesen indultunk el Tropic fele. Már majdnem sikerült csomagolni, amikor Alma megpróbált letölteni magának pár update-et és ettől meghalt. Ki lehetett kapcsolni, be lehetett kapcsolni, de csak mosolygott a képernyőn az a nagy Alma, de nem történt semmi.
Microsoftos tapasztalataim alapján kiszedtem az akkut - semmi. Megpróbálkoztam a cache törlésével, semmi. Aztán elindítottam a gépet az installáló CD segítségével. Elindult. Lefuttattam egy hardver-ellenőrzést. Minden jól működött.
A különféle frissítések akadhattak össze.
Kiderült, hogy a közeli Macintosh-boltban ingyen megnézik, mi van a rohadó almákkal. Kértünk online időpontot és mentünk.
Egy fali táblán látszottak a nevek és az időpontok, volt, aki ősrégi Dell laptopra telepített OSX-et hozott, más iPhone-nal jött, megint más egy egész asztali számítógéppel jött. A guruk elmélyülten próbáltak életet lehellni a különféle kütyükbe.
A mi Almánkat egy USB-meghajtóról indították el, letöltettek vele újra minden frissítést és ekkor ismét működött a gép. Indulhattunk!