Cathedral Gorge

Rengetegszer (négyszer?) írtam már a Cathedral Gorge-ról. Elmeséltem, milyen volt ide megérkezni először. Másodszor. Milyenek a CCC híres vécéi. 

De valahogy sose írtam le, mi is ez a Cathedral Gorge. 

Ez egy csoda. 

A víz erodálja a sziklákat - megkövült sarat - egy rég kiszáradt tó medrében. 

A csapadék szűk szurdokokat váj a puha kőzetbe és a labirintusszerű járatok összefonódnak, elágaznak, szűk alagutakon összekapcsolódnak és egy többemeletes rendszert képeznek. 

A huszas-, harmincas években a helybeliek ide jártak piknikezni, kirándulni és a gyerekek a labirintus minden zegét és zugát bejárták. (És nem vesztek el.)

A harmincas években a nagy gazdasági válság idején Roosevelt közmunkaprogramja keretében kiépítették a helyet. 

Akkoriban kevés volt a turista -ők is úriembernek, úrinőnek számítottak-, ezért úgy gondolták jó ötlet az új épületeket pont a legszebb helyekre tenni. Így lehetett pont a szurdokok bejáratánál kakilni és pisilni. 

A CCC egykori tábora ma a kemping. A CCC a St Thomas menti táborból tette át ide székhelyét. Ott, többek közt, a Lost City múzeumot építették fel Overtonban. Itt St Thomas után voltam és a elfelejtettem írni róla. Majd valamikor pótolom, ha megtalálom a jegyzeteimet. A CCC munkásai dolgoztak az Overtonhoz közeli Valley of Fire-ben és ott is építettek pár csinos retyót és ösvényeket az Atatl szirtnél. 

A munkát koordináló régészeknek annyira megtetszettek a Lost City-ben látott indián romok, hogy átdolgozták a vizesblokkok terveit és mindegyiket az ő stílusukban építették. Ez a kő építészet köszön vissza itt is és a szomszédos Kershaw-Ryan State Parkban is, ahol szintén megcsodáltunk egy mosdót. (Ezer év múlva majd régészek nemzedékei fogják a fejüket törni azon, hogy terjedek el az “overton tipusú wc-k” ilyen eltérő helyeken és majd rengeteg elmélet fog születni vándorkőművesek ihletett kőfalairól.)

Ma a kemping az egykori CCC tábor helyén áll. Némelyik fát meg akkoriban ültethették megteremtve a mai oázis magját. 

Jó ez a hely. 

Lehet itt kirándulni, túrázni és pihenni. Meg visszajönni nagyjából évente. 

Spéci karácsonyfa

Mindig megjegyzik, hogy én szeretem sokáig tartani a karácsonyfát, illetve, hogy amikor végre elszámon magam, hogy leszedjük, akkor már-már nem érdemes vesződni arra a kis időre.

Most a sivatag egy eldugott sarkában láttam, hogy más is így van ezzel.

Itt se szedték még le a speciális, helyi karácsonyfát június végéig.

CCC WC

A Cathedral Gorge State Park-ba a "tömegturizmust" a CCC, a Civilian Conservation Corps hozta el. 

A fura sziklák mesevilágába előszeretettel jöttek el a helybeliek piknikezni. 

A világválság idején a CCC víztornyot, WC-t és piknikhelyeke épített és egy kilátót is emeltek a Miller point-on. Ezt az épületet láttuk meg először Yodával 2019-ben.

A kilátó után a többi CCC épületre is kiváncsiak lettünk.

Volt is mire.

A víztorony egyfelől beleilleszkedett a tájba, másfelől a szögletes formák világában az egyetlen kerek alakzat volt.

A víztornyot ma már nem használják, belülről üres, de a három emeletes torony ma is a park egyik jelképe.

Mindig, amikor arra jártam, benéztem, hátha találok egy megmentendő királylányt a tetején, de még egy megcsókolandó varangyba se botlottam.

A víztorony közelében áll az az épület, ahova Roosevelt is gyalog... na jó, ez rossz vicc.

Mindenesetre látszott, hogy 1934-ben mások voltak a szokások.

Elmorfondíroztam azon, hogy az utolsó használat után jól kitakarították-e az emésztőt illetve, hogy mutatja, hogy milyen kevesen járnak ide, hogy senki se próbálja ezt az árnyékszéket rendeltetés szerűen használni.

A kilencvenéves vécét helyettesítő űj hasonlóan festői környezetben állt pár száz méterrel arrébb.

Amikor Yodával voltunk itt, akkor innen egyből elindultunk a Cathedral Gorge egyik legkietlenebb túrájára, felgyalogoltunk a Miller Point-hoz.

Át a Great Basin-on Cathedral Gorge fele

 Megjegyzés: Ez egy 2019-es történet, de eddig valahogy nem írtam meg. Most bepótolom.

- Legközelebbi benzinkút százhúsz kilométer - olvastam és most örültem igazán, hogy Bakerben megtankoltunk.

Az út gyönyörű volt (és kihalt).

Most már a Great Basin Nemzeti Park másik oldalán voltunk. Olvastam, hogy van egy rövidebb út az erdőn (és Osceola elhagyott városán) keresztül, de mi inkább körbeautóztuk a hegyet.

Időnként egy-egy tavaszi vihar kapott el minket.

És ekkor megláttunk egy stoppost.

Egy stoppost a nagy semmi közepén.

Eszembe jutott a német és a kutyája meg a svájci bicajos.

Lelassítottam.

- Las Vegasba megyek - mondta. Valahogy nem volt jó érzésem a fickótól, se nekem, se Yodának, aki láthatólag azon merengett, hogy a torkának ugorjon vagy az orrának - itt fogok majd táborozni, de nem nagyon van ennivalóm.

- Sajnos nincs helyünk - feleltem -, de egy SPAM-et tudok adni.

Elfogadta, a vizet és az almát is, majd elbúcsuzott, mi pedig suhantunk tovább a néptelen úton.

Mivel nem voltak települések, táblák, csak az út, nem igazán éreztem, hogy mennyire haladunk és már nagyon oda akartam érni a Cathedral Gorge-ba.

De az út csak nem fogyott, mi pedig Yodával faltuk a mérföldeket. 

Én már tábort akartam verni és kinyújtózni, Yoda pedig fákat szeretett volna keresni.

Azon ritka pillanataim egyikéhez értem, amikor elegem volt az utazásból.

Megláttam egy parkolót (az elsőt közel százhúsz kilométer óta) és bekanyarodtam:

- Yoda, itt alszunk.

Még világos volt, de nem akartam tovább vezetni.

Aztán ahogy leparkoltam, észrevettem, hogy hol is vagyunk.

- Yoda, megérkeztünk!

- Lepisilem! - felelte a Mester.

- Itt fogunk táborozni?

- Nem, ez a kilátó. A kemping picit arrébb van. 

- Vannak ott fák is?

- Igen! Arra van, ahol a szivárvány, látod? - feleltem, mire Yoda boldogan beugrott az autóba.