Metropolis temetője

- Puppey, ez az első metropolis, ahova eljutottál!

Puppey megilletődve nézett körül.

Metropolisba meglepően könnyen jutottunk el.

Az út jó volt és eltévedni se sikerült.

A városszéli temetőt is könnyen megtaláltuk.

Puppey meglepődött némely sír láttán:

- A nagyvárosokban így közlekednek a kísértetek?

- Ugyan, csak rágcsálók - legyintettem.

Abba nem akartam belegondolni, hogy mit is rágcsálnak.

Itt a város lakó és az ő leszármazottaik nyugszanak (ha a rágcsálók hagyják őket).

Főleg azok, akiknek sikerült átváltani a növénytermesztésről a legeltető állattartásra.

Az is lehet, hogy a csizmáshalott - Pioche temetőjében tanultak alapján - erőszakos halállal halt (csizmában) és ezért van lábbelije a sírján.

Az, hogy valakinek a kalapja volt a sírja mellé téve, azt nem tudtam mit jelent.

Talán nem fért bele a kalap a koporsóba.

Vagy elfelejtették betenni.

Oázis történelmi WC-vel - Kershaw-Ryan State Park

A Great Basin illetve a Cathedral Gorge környéke nem a dús vegetációjáról híres. 

A patakvölgyekben - már ahol vannak patakok - a kép megváltozik. Ott pedig, ahol bővizű, állandó források vannak, ott oázisokat lehet találni.

Ha van annyi eszünk, hogy észrevegyük őket a nagy semmiben.

A Kershaw-Ryan State Park-ba nagyjából véletlenül mentünk. Amikor olvastam róla, nagyon kevés információt találtam erről a helyről. Az kiderült, hogy először egy Kershaw nevű családé volt, majd egy Ryan nevű családé. Az utóbbiak adományozták a birtokot Nevadának, hogy mindenki élvezhesse. A Cathedral Gorge mellett egyike lett Nevada state parkjainak.

Azt is megtudtam, hogy a Meadow Valley-ben levő ranch-ot a tulajdonosai meglepő módon Meadow Valley Ranchnak nevezték.

Ez a szöveg  nem készített fel arra, mit itt találtunk.

Egy oázist.

Egy nagy, szépen karbantartott kertet a sziklafalak közt.

Ha van víz, még itt is lehet dús növényzetet találni.

Sőt, itt értékeljük igazán a harsogó zöld növényzetet.

A több napos sivatagi kóborlás után egyszerűen jó volt ennyi zöldet látni.

Az ösvények jók voltak kirándulni  - már amennyire akartunk délben kirándulni -, de a lényeg a park volt. A fák, a gyümölcsfák és a pici medence.

A hangulatot az se rontotta, hogy rajtunk kivül két család volt a parkban - igaz, a második család három nagy batárral érkezett és a három feleség terelgette a gyerekeket befele.

Az az érzésem, hogy Nevadának ez a sarka, Lincoln County, Lincoln megye tökéletes arra is, hogy olyanok éljenek itt, akik nem akarnak nagyon szem előtt lenni.

Ha már itt voltunk, megnéztük még az itt megmaradt egyetlen történelmi épületet. A CCC épített ide pár házikót, de ezeket egy árvíz elsodorta pár éve és csak a WC maradt meg.

Nem nézett ki rosszul, de meglepően magasra építették - nem is másztunk fel hozzá. Meleg volt.

Még meg akartuk tudakolni, hol vannak a völgyben a további sziklarajzok, de sehol nem találtunk senkit. Biztos a ranger is sziesztázott valahol az árnyékban.

Az autóból nem làtszik

Autóval száguldva úgy néz ki, az egész Great Basin egy sivatag. 

Meg kell állni és sétállni kell ahhoz, hogy kiderüljön, ez nem így van. 

Itt tavasz van és virágok!

Csak oda kell figyelni. 

Át a Great Basin-on Cathedral Gorge fele

 Megjegyzés: Ez egy 2019-es történet, de eddig valahogy nem írtam meg. Most bepótolom.

- Legközelebbi benzinkút százhúsz kilométer - olvastam és most örültem igazán, hogy Bakerben megtankoltunk.

Az út gyönyörű volt (és kihalt).

Most már a Great Basin Nemzeti Park másik oldalán voltunk. Olvastam, hogy van egy rövidebb út az erdőn (és Osceola elhagyott városán) keresztül, de mi inkább körbeautóztuk a hegyet.

Időnként egy-egy tavaszi vihar kapott el minket.

És ekkor megláttunk egy stoppost.

Egy stoppost a nagy semmi közepén.

Eszembe jutott a német és a kutyája meg a svájci bicajos.

Lelassítottam.

- Las Vegasba megyek - mondta. Valahogy nem volt jó érzésem a fickótól, se nekem, se Yodának, aki láthatólag azon merengett, hogy a torkának ugorjon vagy az orrának - itt fogok majd táborozni, de nem nagyon van ennivalóm.

- Sajnos nincs helyünk - feleltem -, de egy SPAM-et tudok adni.

Elfogadta, a vizet és az almát is, majd elbúcsuzott, mi pedig suhantunk tovább a néptelen úton.

Mivel nem voltak települések, táblák, csak az út, nem igazán éreztem, hogy mennyire haladunk és már nagyon oda akartam érni a Cathedral Gorge-ba.

De az út csak nem fogyott, mi pedig Yodával faltuk a mérföldeket. 

Én már tábort akartam verni és kinyújtózni, Yoda pedig fákat szeretett volna keresni.

Azon ritka pillanataim egyikéhez értem, amikor elegem volt az utazásból.

Megláttam egy parkolót (az elsőt közel százhúsz kilométer óta) és bekanyarodtam:

- Yoda, itt alszunk.

Még világos volt, de nem akartam tovább vezetni.

Aztán ahogy leparkoltam, észrevettem, hogy hol is vagyunk.

- Yoda, megérkeztünk!

- Lepisilem! - felelte a Mester.

- Itt fogunk táborozni?

- Nem, ez a kilátó. A kemping picit arrébb van. 

- Vannak ott fák is?

- Igen! Arra van, ahol a szivárvány, látod? - feleltem, mire Yoda boldogan beugrott az autóba.

Baker

 

Megjegyzés: Ez egy 2019-es történet, de eddig valahogy nem írtam meg. Most bepótolom. 

- Tankoljunk - mondtam Yodának. 

- Vegyünk valami ennivalót is - felelte lelkesen Yoda. 

A Mester megéhezett, miközben a Great Basin Nemzeti Park júniusi havában caplatott.

 Aztán persze keservesen csalódtunk. A Baker nevű falu a térképeken a környék legnagyobb (egyetlen) településének tünt. Az egy apróságot nem ellenőriztük le, hogy valójában mekkora is ez a falu. 

 Mint kiderült, hatvannyolc (68) lakója van. Ebből már lehetett sejteni, hogy hatvannyolc ember nem igazán tud eltartani egy szupermarketet vagy akár egy közértet. 

A benzinkútnál lehetett venni mindenféle rágcsálnivalót - amikor a benzinkút nyitva volt. Most épp a kút boltja nem volt nyitva.

Aludni még lehetett volna itt, mert az elhagyott, omladozó házak közt három fogadót is találtunk, de mi valami finomságot vettünk volna... Nem vettük, inkább megtankoltuk az autót és elindultunk, hogy még sötétedés előtt tudjunk tábort verni a Cathedral Gorgeban.

És hát abban se voltunk biztosak, hogy milyen út vár ránk. A térkép és olvasmányaink alapján úgy sejtettük, hogy elhagyatottabb vidékre érünk még Baker környékénél is.

Great Basin Nemzeti Park

 Megjegyzés: Ez egy 2019 júniusi történet, de eddig nem írtam meg.

Még amikor terveztem a Great Basin Nemzeti Park meglátogatását, írtam egy listát. Nem arról, hogy mit fogok megnézni, hanem arról, hogy mit nem fogok tudni megnézni.

Nagyjából a legjobb dolgokat.

Yodával bizonyos helyekre nehézkes vagy nem lehet menni, úgyhogy ezeket eleve félretettem egy másik látogatásra.

Nem fogjuk megnézni a föld legöregebb fáit (ilyeneket Yoda Cedar City mellett már jelölt, de azok az itteni példányoknál pár ezer évvel fiatalabbak), nem megyünk le a cseppkőbarlangokba és nem fogunk túrázni. 

Ez utóbbit nemcsak azért, mert nemzeti parkokban kutyák általában nem lehetnek az ösvényeken, hanem mert - mint észrevettük - a hegyeket hó borította. Júliusban.

Igazából időnk se nagyon volt itt körülnézni. Terveink szerint csak autózunk egyet, sétálunk kicsit és utána megyünk tovább a Cathedral Gorge-ba. Esetleg körülnézünk a közeli városban, Baker-ben.

Sétáltunk egy kutyás ösvényen és kimentünk a kilátóba.

Meleg volt és sütött a nap. miközben mély hóban evickéltünk.

- Építsünk hóembert?

- Ne. Inkább menjünk a tovább, hosszú még az út...

- Előbb megnézzük Bakert. Jó lenne venni vacsorát és kell benzin is. Ki tudja, hol lesz legközelebb kút.

Pár véletlen rom a prérin

 

  Megjegyzés: 1. Ez egy 2019 júniusi történet, de eddig nem írtam meg. 2. Nem a klasszikus prériről van szó, de a cím nekem tetszik. 

 - Indián romok - olvastam a táblán miközben suhantunk a néptelen úton és igyekeztem szép lassan lefékezni, hogy megforduljunk. 

 - Ezekről nem is hallottam - néztem rá Yodára, aki lelkesen kémlelte az utat és fákat keresett szemével. Fák nem nagyon voltak, még valahola a Sevier-tó előtt láttuk az utolsó nagyobb példányt. 

Meglehetősen sokat készültünk erre az útra, de nem hallottunk prekolumbián romokról a Great Basin Nemzeti Park közelében. Lehúzódtam az út szélére, inkább megszokásból, mert úgyse jár erre senki se, kivéve a madarakat, de azok felülről előznek. 

A telefon térképét reménytelen lett volna betölteni, lefedettség utoljára valahol Delta fele, Camp Topaz közelében volt. Úgyhogy egy papírtérképen próbáltam megtalálni magunkat - sikerrel, láttam, hogy nem is nagy kitérő megnézni a romokat.

   

A parkolót könnyen megtaláltuk, mivel csak úton szeretünk vezetni és ez volt az egyetlen út. A parkolóból egy ösvény vezetet valahova. Követtük. 

 - Ez olyan, mint egy spirituális utazás egy szimbolikus ösvénnyel! - mondtam Yodának. Yoda rámnézett és csak annyit mondott: 

 - Én materialista fákat szeretnék erre a spirituális tájra.

   

 De se spirituális, se materiális fák nem mutatkoztak. A romokhoz viszont elértünk.

   

 - Ennyi? Ezért jöttünk ide? Ezért? - Yoda hitetlenkedve nézett rám. Én magasabbról néztem a romokat (alapokat) és láttam, hogy a házak egy központi udvart vettek körül és, hogy meglepően szabályosan voltak elhelyezve. 

 - Hát nem egy Mesa Verde - sóhajtottam - de azért érdekes. 

 - Érdekes, érdekes, a piknikhely az érdekes, ott van árnyék, lehet ebédelni és vannak oszlopai is - felelte Yoda és elindult az oszlopok fele - Együnk, mielőtt megnézzük a Great Basin Nemzeti Parkot.