A vidéki Utah

Tropic
Originally uploaded by ribizlifozelek

A vidéki Utah olyan, mint a kisvárosi Magyarország. Jó, a hegyek nagyobbak. Télen van hó. A farmerek hatalmas terepjárókon terelik a jószágot. Ja és errefele hiába csinálnának útzárat tiltakozásul: senki se venné észre, ez a környék annyira vidék.
110 km-et autóztunk a kirándulás óta, ez alatt láttunk három falut. A falu szó egy eufemizmus. Egy postát, egy csődbement videokölcsönzőt, egy templomot és egy benzinkutat láttunk az egyikben. A másikban volt egy bank és pár sivatagi, hegyi vagy terepjárós túrákat szervező cég. Volt még bennünk néhány ház. Ahol laktunk, az a 10 telepített lakókocsiból álló település világvárosi képet mutatott: volt benne egy útkereszteződés, a Fő utca és a Központi utca sarka. Volt benne két motel, három ajándékbólt (ebből három zárva), egy a holtszezonra ideiglenesen elhunyt pékség és két vendéglő. Igazából az elmúlt 110 km első vendéglői. Meg 30 km-re, a Bryce Kanyon Nemzeti Park bejáratánál volt még pár vendéglő, de közülük csak egy felső-középkategóriás üzemelt 9-ig.
A falunkban, Tropicban üzemelő vendéglátóipari egységek 50%-a este 8 fele már bezárt. A másikban 8:15-kor még felvették a rendelést, 8:45-kor elhajtottak egy éhhalál szélén álló utazót, hogy már zárva a konyha, mi megkaptuk a vacsoránkat, egyenesen a mélyhűtőből, aztán mehettünk aludni a szállodába.
A másik éhező turistára sanyarú sors várt. Még elcsíphette a nemzeti park bejáratánál a boltot, ahol vehetett valami szárazat vagy mélyhűtöttet, vagy 130 km-re ide, az autópályánál lévő Burger Kingben próbálhatott szerencsét. Vagy megpróbálhatott elütni egy szarvast. Talán ez volt a legjobb, mit tehetett.

Esterházy rostélyos a hóviharban

Esterhazy rostelyos
Originally uploaded by ribizlifozelek

Már régóta ígérgetem, hogy megírom, milyen egy hóvihar Utahban. Csak közben áramszünet volt, meg kellett menteni Fülest és dolgozni is kellett.
Most végre elmesélem, milyen volt, amikor a hó meglepte a helybelieket. Békés délelőtt volt, kellemes, koratavaszi idővel. Sütött a nap, a kutyát is kabát nélkül vittem sétálni. Ez annyit jelent, hogy egyikünkön se volt kabát. Yoda még cipős sem húzott. 4-5 fok lehetett a városban, ami annyit jelent, hogy fenn a hegyen bőven fagyott. Aztán jött egy hűvös fuvallat. Aztán még egy. Beborult. Ekkor már a lakásból pislogtunk kifele a sötétbe. Délutát háromkor eltünt az utca másik oldala, majd alacsonyan kezdtek szállni a kukák.
A következő pillanatban szakadt a hó. A helyi útinform térképes oldala összeomlott, csak a szöveges részt lehetett olvasni, persze az is bőven elég volt. Lezárták a repteret és két helyen az I-80-at. A két hely nem tűnik túl problémásnak, de az egyik lezárás a várostól nyugatra volt, ahol az autópálya kiér a hegyek közül a Nagy Sós Sivatagba, a másik Keletre, ahol a sztráda felkapaszkodik a Wasatch frontra. Az észak-déli I-15-öt nem zárták le, csak spontán összementek rajta az autók. A kanyargós hegyiutak is pillanatok alatt járhatatlanok lettek, csakúgy, mint a város maga.
Szakadt a hó. Yoda takarékra tette magát és aludni kezdett. Én inkább főztem egy Esterházi rostélyost, közben a híreket lestem fél szemmel.
Az Esterházy rostélyos egyszerű és finom étel. Picit hasonlít az általam készített raguhoz is. Fogtam pár szelet röfit, megsóztam, megborsóztam és egy kis olajon kisütöttem, majd félretettem. Magasra, mert Yoda visszakapcsolta magát és jött szimatolni.
A visszamaradó olajban hagymát pároltam, beleszórtam egy kis fokhagymát, pirospaprikát, köményt, majd felöntöttem vízzel. Visszatettem bele a húst, hogy úszkáljon egy kicsit. A recept szerint utána kellett volna dobni egy felkarikázott sárgarépát, de az nagyon el volt dugva a hűtő aljában, így inkább kihagytam.
A zöldborsókonzervet viszont beleborítottam, csakúgy, mint az apróra kockázott krumplit, zöldpaprikát és felkarikázott paradicsomot.
Lassú tüzön fél órát hagytam a tüzön, közben megtudtam, hogy több száz diákot nem tudtak az iskolabuszok hazavinni, hogy az emberek ottragadtak az autópályán és, hogy az élelmesebb emberek inkább beálltak egy benzinkúthoz és ott ütötték el az időt. A kevésbé szemfülesek csak álltak a dugókban és addig fűtöttek az autóban, amíg a benzin tartott.
Rájuk gondoltunk, amíg meghitt lakásunkban Yoda csillogó szemét ránk emelte, mi pedig elfogyasztottuk a vacsorát.