A vándorló falu - Lake Point

Lake Point ahhoz képest, hogy egy pont, nagyon nagy területet fed le. Lehet, pont helyett jobb lett volna pacának hívni.

Eredetileg a Black Rock melletti tópart volt a Lake Point.

Itt épített nyaralót és fürdőházat egy prominens, Kimball nevű mormon 1860-ban.

Utódai egy kilométerrel arrébb építették fel nagyobb és szebb fürdőházukat, aminek hamarosan saját kikötője és vasúti megállója is lett. (Érdemes megnézni az alábbi képet: minden, ami civilizáció az füstöl, füstöl a szálloda, a vonat és a hajó is. A hajó nagyon civilizált, mert az duplán füstöl.)

A hajóval lehetett sétahajózni, de menetrendszerinti járatként is működött a tavon.

Idővel azonban a Garfield fürdőhely átcsábította a hajót és Lake Point mint szórakozóhely kezdett háttérbe szorulni.

Ma azt hiszem, semmit se találni belőle: minden a vasútvonal, illetve az autópálya alatt van.

A Tooelébe vezető völgy bejárata is Lake Point volt. Sőt, innen még befele, a szárazföld fele is Lake Pointnak hívták az elszórt tanyákat, a furnikulárt és a közeli vizimalmot is. Sőt, a következő évszázadban a hegy oldalába telepített navigációs nyíl is itt volt. 

Azt hiszem, Burmesterig minden Lake Point volt, bár néhe ET Citynek hívták. Nem azért, mert ET-k laktak itt, hanem, mert ET volt az itteni tanya tulajdonosának a monogramja (Ezra Taft).

ET Citynek, azaz Lake Pointnak ötven-száz lakosa volt a huszadik század elején. A település fő bevétele a Salt Lake Citybe vezető országút mentén sorakozó szállodák és vendéglők voltak.

Az autópálya megépülésével a főút elkerülte Lake Pointot.

A szállodák, motelek, kempingek, éttermek mind bezártak, tönkrementek.

Lake Point ugyankkor újjá is születik: az egykor alig száz lakosú település több ezresre duzzad.

A tanyákat felparcellázták és Lake Point ma nagyobb, mint valaha volt.

Csak a tó nincs már mellette.

A Tooelei Ferde Hasáb

- Itt megyünk át? - néztünk össze Puppeyval csodálkozva.

Itt mentünk át az 1931-ben épített vasúti aluljáróban. Csodálkoztunk, hogy itt a semmiben van egy ilyen komoly aluljáró, ahelyett, hogy csak átmenjünk a síneken, de vannak a Földön érdekesebb dolgok is.

Nem igazán vártam sokat ettől a kirándulástól, csak itt még nem voltunk és meg akartam nézni, mi van az Quirrh-hegység másik oldalán Tooele mellett. (Pontosabban a hasáb Lake Point felett.)

Gondoltam, fű és kövek. (Mint később kiderült, vannak erre sziklarajzok és navigációs nyilak is, meg jó kirándulóhelyek.)

Nagyjából igazam lett, de a távolban megláttam még valamit.

Olyan volt, mint egy nagy doboz.

Ahogy közelebb mentünk, világos lett, hogy egy nagyon nagy dobozról van szó, ahol a függőleges vonalak kezdtek picit eltolódni.

El is neveztük az épületet a Tooelei Ferde Hasábnak.

Először óvatosan körbejártuk a Hasábot, ami tooelei és ferde.

Láttuk, hogy egy óriási szélvihar jókora burkolóelemeket tépett ki belőle és repített el jó messzire.

Az épület és a távoli Farnsworth-csúcs között katonásan felsorakozó pilonokból már kezdtem sejteni, hogy mit is találtunk.

Első gondolatom egy bányának a csillesora volt - van itt bánya elég - de az, hogy a drótkötélpálya a csúcsra vezetett, mindent elárult.

Évekkel ezelőtt olvastam erről a helyről, de valahogy nem gondoltam rá, hogy még ma is állhat.

A hegy csúcsán az ötvenes években építettek egy nagy adótornyot. Kellett a rádiónak és a tévének. A csúcsot korábban Coon--csúcsnak nevezték: így hívták azt a családot, ami a hegyoldalban gazdálkodott. Amikor elkészült az adótorony, átnevezték a csúcsot a televizó egyik atyjáról Fansworth-csúcsra.

Ettől még nem lehetett oda könnyen felmenni: a legegyszerűbb közlekedési eszköz a helikopter és a síléc volt.

Az új berendezés azonban komolyabb karbantartást igényelt, állandó személyzet dolgozott fenn. Nekik épült a furnikular, amit használtan vettek szőröstül-bőröstül (azaz fogaskerekestül) egy idahói bányából.

1984-ig működött a furnikulár árkon-bokron át.

Aztán bezárták.

Én meg olvastam pár éve egy cikket arról, hogy el akarják takarítani a maradványokat a hegyoldalról.

Szerencsére ez nem következett eddig be és meg tudtuk nézni a magányos épületet.

Egy korlátjavesztett lépcső vezetett fel az emeletre. 

A lépcső legtetején egy pici szoba volt, ahonnan egykor a gépeket irányították.

Ma egy matrac hevert benne.

Gyorsan írtunk is egy verset távoztunkban Puppeyval:

Amikor tombolnak a hormonok

Itt vannak az ifjú mormonok.