A Vábran sok éve szednek belépőt a Halászbástyán és a Mátyástemplomban. Tizenvalahány éve pár télen bundás, nyáron trikós emberek ültek műanyagszékeket és számlatömbbe rótták ákombákom betűikkel az írásjelre emlékeztető hieroglifáikat. Persze, ha az ember nem kért számlát, féláron beengedték.
Idővel modernizálódtak - azaz annyit loptak, hogy az már feltűnt és szigorítottak a rendszeren. Idővel nem a Halászbástya aljánál kellett fizetni a kilátóért, hanem arrébb. Az egyszeri turista nehezebben jutott fel, a korrupció meg csökkent.
Egyszercsak megjelent egy belépőjegy-automata is. Ebbe kellett bedobálni a pár száz forintnyi aprót. Már akinek volt.
A Mátyástemplomban egyszerűbben mentek a dolgok. A bejáratnál a narthexbe szorítottak be asztalt, széket, pénztárgépet, számlatömböt. Mint mondták, a templom restaurárása gyűjtöttek így pénzt. (Hétötven most egy felnőttjegy. Nagyjából annyi, mint a Ruswurmban a krémes és az ásványvíz.
(Most, hogy a templom restaurálása jól halad, kíváncsi vagyok, hogy megszűnik-e a belépő.)
A két helyben egyvalami volt közös. Egyik helyen se fogadtak el bankkártyát és Eurót. Lehetett elzarándokolni a közeli bankautomatához vagy a két pénzváltó egyikéhez. Az egyik pénzváltó pofátlanul rosszul vált, a másik még pofátlanabbul.
A Mátyástemplom megújult. Új, a Halászbástyával közös jegypénztár épült. Nagyon szép kőépületben, most már három ablaknál lehet megvenni a belépőt (vulgó: sáp) a műemlékekhez.
Két dolog nem változott.
Eurót továbbra sem fogadnak el.
Bankkártyával továbbra sem lehet fizetni.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
