A múlt kövei - Simpson Springs - CCC

Kora hajnalban kivetett a függőágy, már nem akartam többet olvasni vagy heverészni, gondoltam, kihasználom az időt és megkeresem a Simpson Springs melletti CCC tábor maradványait.

Még alig pirkadt, amikor nekivágtam a pusztának.

A romok nem voltak messze, csak oda kellett sétálni az úton.

A CCC, a Civilian Conservation Corps a világválság idején adott munkát fiataloknak. Roosevelt programja egy nagy infrastrukturális beruházás volt.

A munkások katonai szervezetben táborokban laktak. Utakat, hidakat, vízvezetékeket és olykor WC-ket, menedékházakat építettek, barlangokat tettek bejárhatóvá, de a nemzeti parkok (drága) ékköveinek számító fogadóit is ők építették.

Amikor egy helyen minden munkával elkészültek, a tábort áthelyezték valahova máshova. Minden mozdíthatót vittek magukkal, még a barakkokat is. Ha már nem volt rájuk szükség, eladták őket, csakúgy, mint Camp Topaz barakkjait.

A simpson springsi tábor három éven át működött, mielőtt továbbálltak volna.

Simpson Springsnél sok mindent a helyi vulkánikus kőzetből építettek. Na, ezt nem vitték el, de így se sok maradt a táborból.

Szerettem volna megtalálni az egykori úszómedencét, de csak a ciszterna maradványait találtam meg.

Azt, hogy az egykori Pony Express állomás közelében vezetékes víz van (nem mintha lakna itt valaki is) és ez az egyik legjobb táborhely a West Desert e részének bejárásához, a CCC munkájának köszönhetjük. Persze ők nem turistáknak, hanem állattenyésztőknek és esetleges farmereknek építkeztek. Az ő kezük munkáját dícsérik a közeli Fish Springs műtárgyai is.

Ők építették ki a Pony Express útvonalát is - szintén nem a mai ultrafutók kedvéért - hanem, hogy hozzá lehessen férni az ásványkincsekhez és lehessen utazni Los Angeles felé, egyáltalán, el lehessen jutni világvégi, elszigetelt településekbe.

Egy földkupacnál észrevettem, hogy itt valamikor egy alápincézett barakk állt.

Lehet, jégverem volt.

Vagy valami más.

Egykor körbekerítették, hogy egy gyanútlan tehén (négy vagy kétlábú) bele ne tehénkendjen, de mára a drótkerítés jórészt elporlott a tető egy részével együtt.

A gerendák és falak kisebb javításokkal (ki? mikor? miért? minek?) ma is dacolnak az idővel és várják, hogy valakire rádőlhessenek.

Örültem, hogy még láthattam, ami maradt a táborból és elhatároztam, ha belebotlok máshol másikba, akkor azt is megnézem.

Erről a kirándulásról is készült egy film, ami itt nézhető meg.

Simpson Springs

 - Fák! - mondta Yoda áhitattal - FÁK!

Simpson Springs az egyetlen hely a West Desertben a Pony Express útja mentén a Lookout Pass után, ahol rendes, fás ligetet találni.

Ezt az állomást a futás alatt is imádtuk. Itt még WC is van!

A hely annyira más, mint az útvonal többi része, hogy Simpson kapitány, aki 1858-ban kereste a Salt Lake Cityből Kaliforniába vezető utat, saját magáról nevezte el a forrásokat.

Volt itt Pony Express állomás, postakocsi állomás, pár ház, néha fogadó és ez volt a központja pár bányaváoskának is, amik a közeli hegyekben tengődtek és mára már elenyésztek.

A harmincas években volt itt egy CCC tábor is, a Civilian Conservation Corps tagjai jobban kiépítették az utat és emlékműveket állítottak a régi Pony Express állomások helyén.

A Simpon Springs állomást pedig teljesen ujjáépítették.

Sajnos az állomás nincs berendezve.

De így is jól néz ki.

A kilátás pedig lélegzetelállító.

Lenn, a lapály a távolban az katinai terület, a Dugway Proving Ground. Az itt kempingezők többször panaszkodtak, hogy a világ egyik legelhagyatottabb helyén nehéz aludni, mert a katonák ott messze nagyon lövöldöznek.

Most ebből mi semmit se láttunk - azaz hallottunk. Csend volt és nyugalom. Jó volt itt pihenni a hosszú vezetés és az izgalmas futás után. Majd valamikor visszajönni is jó lesz. Akkor a tavacskát is megnézzük.