Ember-kutya egyenlőség

A Nautilus után még kicsit körülnéztünk a környéken. Nem nagyon: már kezdett sötétedni, de azért még jutott idő arra, hogy beugorjunk a Fehérházba. Nem a washingtoniba, hanem a utahiba: ez egy kemping két fával (lásd fotó fenn) és sok sziklával.

Hátha valamikor eljövünk ide táborozni és akkor már nagyjából tudjuk, mire számíthatunk.

Itt láttunk meg egy táblát, ami megerősítette meggyőződésemet, hogy az emberek és a kutyák egyenlőek.

A kemping mögött egy fokozottan védett sivatag kezdődik, ahol belépőt kell fizetni.

A belépő embereknek hat dollár.

Kutyáknak hat dollár.

Szóval egyenlőség van.

Reggeli mosolyszünet Kispesten

Kispest
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár hónapig Magyarországon leszünk. Ez alatt az idő alatt Utah helyett arról irunk, milyen itthon. Mi tetszik és mi nem. Mi lepett meg és mi nem. Tudom, Kelet-Európa alapszabálya, semmin sem szabad meglepődni, és mindent el kell fogadni úgy, ahogy az Úristen megteremtette és/vagy a Turul kitojta, de akkor is fenn szeretnem tartani magunknak a mormogáshoz való jogot.

Yodával reggelente sétálunk. Ha dolgom van és nem tudom magammal vinni, a reggeli, hajnali séta akkor is jár. Ma nagyon korán, hatkor vettük nyakunkba Kispest utcáit.
Kispest kertvárosa ugyanolyan falu, mint Páty. Kertes házikók, vad kutyák, csend. Pátyon hasonló hajnali séták alkalmával az összefutó kétlábú humanoidok köszönnek, esetleg sikoltoznak egymásnak. Kispesten valahogy ez hiányzott. Sehol egy összenézés, egy mosoly.
Cambridgeben, Northfieldben és Salt Lake Cityben a gyalogosok gyakran minden ismeretség nélkül köszönnek egymásnak. Az emberek összemosolyognak és üdvözlik egymást. Egy hónap után esett le, hogy ez Kispesten ez másként van.
Az első emberi lény egy fickó volt. Állt és meredten nézte az egyik ház sarkát.
- Jó reggelt.
Az ember tovább nézte a ház sarkát.
Továbbmentünk. Yoda szaglált, pisilt, én zacsiztam az egyéb végterméket.
Az önkormányzat kis kutyafuttatót csinált a lakótelep szélére. Igaz, a futtató keritését rég ellopták, mert anélkük a pár deszka nélkül bizonyára éhen haltak volna télen (vagy nyáron), de ott van szemetes és lehet tépni zacskó utánpótlást. (Épp kifogytam.)
Itt futott szembe egy huszonéves hölgy. Nem kergették, sportolt.
- Szia :)
Még mosolyogtam is hozzá, de ő csak futott tovább szemét a horizontra szegezve.
Ekkor újabb felegyenesedett lény bukkant fel. A metró irányába ballagott. Köszöntem, csodálkozva visszanézett és morgott valamit.
Hatalmas tüsszentés visszhangzott végig az utcán. Egy lilapólós vitte ki a szemetet.
- Egészségére - bólintottam felé.
Körbenézett. Meglátott. Elfordult és telefonálni kezdett.
Elsiettem. Az volt az érzésem, a Lipótot tárcsázza, mert megszökött egy őrült.