Yoda fényképez

(Megjegyzés: az első és második fénykép illusztráció.)

- Klikk - mondta a fényképezőgép.

Erősen havas úton haladtunk, V lélegzetvisszafojtva leste a havas jégkását. Látszott, kicsit aggódik. Valamivel később, amikor a hóláncban evickélő kamionokat látta, akkor ez az állapot fokozódott és jóval később, amikor a hágóra fel és onnan levezető út egy elvi - és behavazott - lehetőség lett, akkor már szerintem lélegezni is elfelejtett. Tekintve, hogy közel három órát úsztunk a hóban, ez szép teljesítmény.

V utólag bevallotta, hogy még sosem ült olyan autóban, ami havas úton menne, sőt, még hóesésben sem autózott. Ő otthon a téli problémák kizárásának egy nagyon gyakorlatias megoldását válaszott: fülére húzta a takarót.

- Itt nem volt takaró, csak egy - egyelőre - havas út.

- Klikk - mondta a fényképezőgép.

- Ki fényképez? - kérdeztem csodálkozva. A Canyonlandshoz közeledtünk, az idő - akkor még - tisztult és úgy nézett ki, a nap hátralevő része elviselhető lesz.

Csend volt, az expedició tagjai közül senki sem felelt, csak Yoda ütemesedő lihegése hallatszott, ahogy V ölében mászkálva magyarázta, merre kell menni.



- Klikk - mondta a fényképezőgép, miközben a Mester hátraszaladt az autóban, hogy megnézze, megvan-e még az autó hátsó része, vagy ottmaradt az Arches-ban. Majd visszarohant előre, hogy kémlelje az utat.

- Klikk - mondta a fényképezőgép.

- Ki fotóz? - néztem körbe, V pedig megrémül, hogy nem előre nézek.

- Klikk - Yoda vigyorogva lihegett ránk és ismét rátaposott a V ölében heverő fotógép kioldó gombjára.

- Klikk.

A Mester határozottan tehetséges.

Olympus X-845

olympus
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az Olympust Szöulban, az Elektromos városban vettük. Az Electric city pár hatalmas, emeletes áruházat jelent, teli különféle kütyükkel. Van ott többek közt pár emelet mobiltelefon, egy szint hűtőszekrény, több kilométer laptopbolttal teli folyosó és végtelen mennyiségű fotoelektronika.



A gép kicsi és könnyű. Zsebre lehet vágni a pici tokjával együtt, amiről egy klasszikus koreai paprikadekoráció fityeg. Másik óriási előnye, hogy az akkumulátora nagyon sokáig működik. Az nem tetszik azonbn, hogy az akkumulátor a gépben nem tölthető. Szépen ki kell venni, betettni egy töltőbe és úgy megetetni. Mostanában úgy látszik, ez a trend, a Finepix Z10fdnak is ilyen akkumulátora van.

Eleinte azt hittük, a gép nem csinál jó képeket. Vakuval, makróval vagy nélkülük. Ezt a képet macróval az Olimpusszal csináltuk:



Ez pedig ugyanarról egy FinePix S5000-rel készült:



Természetesen a kis zsebfényképezőgép és a majdnem félprofi Fuji nem említhető egy napon, de a különbség látható.

Észrevettük azonban, hogy a gépnek van egy meglehetősen bonyolult menürendszere. Ezzel rengeteg mindent be lehet rajta állítani, így azt is, hogy ételfotót szeretnénk csinálni. Ez nagyon jó, bár egy ilyen gépnek pont az lenne a lényege, hogy az egyszeri felhasználó csípőből lőhessen vele, ne tekrentyűket állítgasson és menükben lépegessen.

Ha kikapcsoljuk a gépet, ezek a spéci beállítások megmaradnak. Egy valamit nem lehet elérni: bekapcsoláskor a gép rendszere ne élesített vakuval álljon fel. A ketyere szemkiégető napsütésben képes belevakuzni egy napkitörésbe. Ráadásul erős fényben az Olymposs hajlamos túlexponálni vagy elképesztő színeket kitalálni. Éjjel viszont remek képeket csinál, ha sikerül kinyuvasztani az amúgy gyengécske vakut:



Nappal ez annyira nem sikerül neki. Lehet, a sok kávétól van, de már felhős időben is mozgóképet csinál. (Talán erre is létezik egy bűvös gombkombináció - lehet, el kellene olvasni a használati utasítást - igaz, ez jó sokáig tartana, mert a gépkönyv koreaiul van...)

Nem a kedvenc gépem, de kicsi, könnyű cipelni. Az akkumulátora sokáig bírja. Csak ne süssön nagyon a nap vagy ne legyen felhős az ég.

Finepix Z10fd

Finepix
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egy baratom kert meg, nezzek neki egy fenykepezogepet. Legyen egyszeru , konnyu, kezelheto es csinaljon jo fotokat.

Brusszelben helyismeret es ido hianyaban a MediaMarktban vasaroltam.

Fuji gepet kerestem, harom Fujit hasznaltunk eddig, nekem mindegyik nagyon tetszett.

Fuji itt is volt. Kivalasztottam kettot es raneztem az eladora. Angolul koszontem neki, mire panikba esett. A nyelvi kulonbsegeket mosollyal hidaltuk at. Mutattam, mi kene. Razta a fejet: nincs. Mutattam a masikat - az se volt.

Miert tartanak egy boltban polcon olyan arut, ami nincs?

Aztan meglattam ezt a gepet, a Finepix Z10fd nevűt. Szep volt, csillogo es rozsaszin. Nem igazan tudtam baratomat Dr. Szoszi kameraval elkepzelni, ezert megint az eladohoz fordultam. Par perc aktiviti utan kezemben volt a gep. Vettem hozza tokot, memoriat. Zavart, hogy csak 2 G-s kartyat lehetett kapni.

Aztan fizettem. Kartyaval. Picit idegesitett, hogy a penztaros leirta nevemet, azota is naponta nezem a szamlaegyenleget, leszivtak-e a szamlat.

Viszont kevesebbet kertek a cuccert, mint jart volna. Probaltam mondani, de nem beszeltek angolul, adataim leirasa utan fel is hagytam a probalkozassal. MM nem rokkan bele 20 Euroba.

A gep jo. Kezelni egyszeru, nincs tul sok gomb rajta. A vaku jol mukodik. A 3szoros optikai zoom kicsi. A 10 megapixel jo sok. Ket dolog nem tetszik: az akkut ki kell venni tolteshez es nem volt hozza Linuxos CD. (Baratomnak Asus eee-je van otthon.) Vesz majd egy kartyaadaptert es majd a memoriakartyat is kiszedi az akkuval egyutt.

Egy fényképezőgép

Venice
Originally uploaded by ribizlifozelek

Karácsonyra az egyik meglepetés egy új fényképezőgép volt. Lett volna. A 10 megapixeles Olympus Evolt E510-ról elképesztően jókat írtak. Én pedig még csokit enni is elfelejtettem örömömben, amikor megláttam.
A gépről csodaszépeket írtak. A gép csodajó képeket csinált. A gép mindent tudott.
Csak nem szerettük.
Az előző, közel sem ennyire profi, de azért meglehetősen jó képeket készítő Fuji Finepix S5000-hez képest nehéz volt. Elképesztően nehéz. Ráadásul két készlet objektív volt hozzá. Gyakran mászunk fel hegyre. Yodával sokszor tűnünk el a kanyonok mélyén, viszünk mindent, de nem lelkesített a gondolat, hogy a túlélőcsomag kiegészüljön egy extra lencsével. Abba meg bele se mertem gondolni, hogy esetleg egy kellemes homokviharban cserélgetem a lencséket.
Aztán megfogtam a gépet. Nem kellett volna. Az árkategóriájához képest szerintem nagyon silány műanyagból készült. Megint visszatérek a Fuji-hoz: azt jó érzés fogni. Ez meg olyan volt, mintha az ember egy fröccsöntött kínai focilabdát simogatott volna.
Balkezes vagyok. Súlyos bűn: bal kézzel nem lehet rendesen fogni a masinát. Jobb kézzel meg csak bénáztam. Tudom, nem a gép nagy, hanem a kezem kicsit.
Az LCD kijelző szintén óriási csalódás volt: sok alsó kategóriás modellben jobbat láttam.Sok 1999-ben gyártott laptop jobb képminőséget produkált. Na jó, nem jobbat, de ugyanilyet. Szerintem a gép azért is volt ekkora, hogy elférjen rajta a sok gomb. A rendszer elképesztően gyorsan felállt és azonnal tüzelésre kész volt. Röptében lehetett vele másodpercenként három lövést elereszteni a madarak szárnyára. Csak a beállításhoz kismillió kapcsolót kellett lenyomni, amik a gép legkülönfélébb síkjaiból álltak ki. A legkönnyebben úgy lehetett valamit lenyomni, hogy célra tartottunk. A sok gomb közvetlen, gyors vezérlést biztosít. Egy menürendszer áttekinthetőséget. Ezen sajnos a menürendszer se volt igazán áttekinthető. (Tudom, el kell olvasni többször a gépkönyvet.)
Teljesen amatőrök vagyunk. Szeretünk kattintgatni. Nem szeretünk cipelni és a dromedár dolgokat főleg csak tevéből szeretjük. Visszaküldtük. A csodás képek dacára maradtunk a hasonlóan jó dolgokat alkotó régi gépnél.