Yoda fényképez

(Megjegyzés: az első és második fénykép illusztráció.)

- Klikk - mondta a fényképezőgép.

Erősen havas úton haladtunk, V lélegzetvisszafojtva leste a havas jégkását. Látszott, kicsit aggódik. Valamivel később, amikor a hóláncban evickélő kamionokat látta, akkor ez az állapot fokozódott és jóval később, amikor a hágóra fel és onnan levezető út egy elvi - és behavazott - lehetőség lett, akkor már szerintem lélegezni is elfelejtett. Tekintve, hogy közel három órát úsztunk a hóban, ez szép teljesítmény.

V utólag bevallotta, hogy még sosem ült olyan autóban, ami havas úton menne, sőt, még hóesésben sem autózott. Ő otthon a téli problémák kizárásának egy nagyon gyakorlatias megoldását válaszott: fülére húzta a takarót.

- Itt nem volt takaró, csak egy - egyelőre - havas út.

- Klikk - mondta a fényképezőgép.

- Ki fényképez? - kérdeztem csodálkozva. A Canyonlandshoz közeledtünk, az idő - akkor még - tisztult és úgy nézett ki, a nap hátralevő része elviselhető lesz.

Csend volt, az expedició tagjai közül senki sem felelt, csak Yoda ütemesedő lihegése hallatszott, ahogy V ölében mászkálva magyarázta, merre kell menni.



- Klikk - mondta a fényképezőgép, miközben a Mester hátraszaladt az autóban, hogy megnézze, megvan-e még az autó hátsó része, vagy ottmaradt az Arches-ban. Majd visszarohant előre, hogy kémlelje az utat.

- Klikk - mondta a fényképezőgép.

- Ki fotóz? - néztem körbe, V pedig megrémül, hogy nem előre nézek.

- Klikk - Yoda vigyorogva lihegett ránk és ismét rátaposott a V ölében heverő fotógép kioldó gombjára.

- Klikk.

A Mester határozottan tehetséges.

Hamubasült kísértetek

(Megjegyzés: a bejegyzésben szereplő nevek kitaláltak. A fotókra kattintva a képek valamivel nagyobb méretben megtekinthetők. 
Megjegyzés 2: Köszönöm L-nek a fotóbuherálásban nyújtott segítséget.)

Joe boldogan dohányzott. Letüdőzte a nyugtató füstöt és ha lehetett volna, még a gyomránál is mélyebbre szívta volna a gomolygó nikotinfelhőt.

Boldog pihenését kulcscsörgés szakította félbe, felesége, Mary matatott a zárral. Joe kinyitotta a kandalló tisztítóajtaját és bedobta a csikket és az üres dobozt a kéménybe:

- Jó hogy jöttél! - köszöntötte feleségét.

A jelenet többször ismétlődhetett.
Napi rendszerességgel.
Akár többször is.


- Valószínűleg egy tégla van a kéményben - mondta a műszaki ellenőr - A tisztítóajtó beszorult.

Szerencsére a kéménynek volt koromzsákajtaja is. Egy száz éves, korrodált doboz a házon kívül. Óvatosan kioperáltam a dobozt és kilakoltattam belőle a pókocskákat. (Ha nincs itthon étel, idejövök, gyűjtögetek és csinálok egy pókpörköltet.) A koromzsák rész tisztának tünt. Tükörrel és zseblámpával benéztem a kürtőbe.

Nem volt kürtő.

Azaz volt kürtő - eltömődve.

Joe, több évvel ezelőtt, boldogan dohányzott a kandalló előtt és intenzíven, az agyával szűrte a füstöt, amikor megzördült a kulcs a zárban. Joe rutinosan bedobta a cigarettásdobozt a tisztítóajtón.

Ekkorra már a fülemen kezdett kigomolyogni a hamu.

Egy mocskos fémlabdát emeltem ki egy félig elégett ujságból. Megköpdöstem volna, de csak por volt a számban. Hozzádörzsöltem pulóveremhez, de a finom hamuval átitatott ruhadarab már nem tudott több port felszívni.

A második vödör is kezdett megtelni hamuval kevert cigarettacsikkel és pörkölt cigarettásdobozokkal.



Valami kikandikált a hamuból. Félresöpörtem pár csikket és kiemeltem egy pörkölt negatívot a hamuból.



Nem tudom, kik vannak a negatívokon, nem tudom, mikor, hol készült a fotó, csak elképzelem, hogy Joe lelkesen dohányzott a nappaliban, a fülén át gomolygott a füst és Joe boldogan nézegette haverjairól készült fotóit, amikor megcsörrent a kulcs a zárban...



Lefújtam volna a negatívról róla a port, de tüdőm ekkorra porzsákká alakult. A munka végeztével a házon kívül vetkőztem le és reméltem, a mindenembe leülepedett por nem válik cementté a lefolyóban.

Új értelmet nyert a kéményseprőt látok, szerencsét találok mondás: az ember azért szerencsés, mert nem ő a kéményseprő.

Tolvaj vagy analfabéta

One of my photos used without my permisson
Originally uploaded by ribizlifozelek

Arról szerettem volna írni, hogy milyen kellemeset kirándultunk Ogdenben és milyen kellemeset csalódtunk ebben a kisvárosban.

Véletlenül ránéztem a flickr statisztikáimra és feltünt, hogy viszonylag sok látogató érkezett a velvet.hu-ról.

Megnéztem, mit néztek.

Ezt a fotómat nézték.



A velvet tejban-vajban című blogjának a egyik társszerzője, Péter Anna használta a fotómat és töltötte le.


http://velvet.hu/blogok/tejbenvajban/2009/01/10/mi_frusztral_a_legjobban/


A fényképem alatt a flickr oldalamon a következő szöveg olvasható: All rights reserved.

Fotóimat tehát más engedélyem nélkül nem használhatja fel. Ha valakinek valami kell, írhat, aztán vagy megkapja vagy nem.



Péter Anna ugyan belinkelte flickr oldalamat, de ez nem mentség. A kép használati jogait azzal nem veszi meg, hogy egy linket biggyeszt mögé.

A velvet blogjait a velvet alkalmazottai írják. Tehát valamiképpen pénzt keresnek vele.

Annyi tisztesség legyen bennük, hogy megkérdezzék, kereshetünk pénzt a fényképeddel, amiért te dolgoztál meg?

A Hold és a Vénusz

Cold Night
Originally uploaded by ribizlifozelek

Megláttam az index.hu-n egy díjnyertes fotót a Hold és a Vénusz együttállásáról.

http://index.hu/tudomany/urkutatas/magyfot0201/

Nagyon jó kép.

A mienk közel sem ilyen jó. Mentségére szolgál, hogy szemben a díjnyertes fotóval, nem 5 mp-es expoziciósidővel készült, hanem fél másodpercessel. A másik fontos különbség, hogy nem egy világvégi kis faluban fotóztam, hanem Salt Lake City belvárosában és álvány helyett egy szemeteskukára tettem a gépet.

Ehhez képest azért elviselhető.

Ingyér

Budapest
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ma megint kaptam egy levelet a flickr belső levelezőjén. Pár napon belül ez volt a sokadik.
Igyóka-bigyóka online magazin - mint nálunk az index.hu - szeretné pár fotómat egy cikkhez. Természetesen ingyen.
Pár napon belül sokadszor felment a pumpa. Adva van egy rendes újság (már ha van ilyen egyáltalán), ami rendes szerkesztőt, rendes ujsagirót, lektort, webmestert alkalmaz. Fotóst nem akar. A nemzetközi adatbázisokbol nem akar pénzért fotót venni. Inkább az iró körülnéz a flickr-n és szépen elkezd kunyerálni. A legutóbbi kérte, mondjak már le javukra meghatározatlan időre a szerzői jogokrol. Ha már vagyok olyan kedves.
Természetesen ezeknek az újságoknak az alkalmazottai bizonyára ingyen irják cikkeiket, a szerkesztő imádja ujjbegyein érezni a billentyűzet simogató érintését, ezért dolgozik a lapnak, a webmester pedig pusztán hobbiból buherálja nekik napi 10 órában a bitet.
A folyamat a Birdirbir cimű török gyermekújsággal kezdődött. Aztán jöttek szépen sorjában a többiek. Ezeknek az online újságok a képek további felhasználásának jogát is kérik. Természetesen mindannyian ingyen kérnek mindent. Esetleg dicsőséget kinálnak. Volt olyan, aki felajánlotta, hogy küld egy tiszteletpéldányt. Mástól kedvezményes áron lehetett megvenni a lapot. Volt, aki ezt se ajánlotta fel.
Néha az a gyanúm, ezek a cégek a fotós helyett egy olyan embert alkalmaznak, aki a flickr fényképtengerében keresgél.
Ingyen az én fotóimra nem számithatnak.

Birdirbir

Budapest
Originally uploaded by ribizlifozelek

Birdirbir

A minap a flickr postafiókban találtunk egy érdekes levelet. A Birdibir című török gyerekújság küldte, hogy szeretnék pár képünket a Dunáról megjelentetni. Fizetni sajnos nem tudnak érte, de ajándékként küldenek egy példányt az újságból. Még a nevünk is ott lesz a közreműködők között.
Megnéztük a Birdirbir honlapját. Nem sokat tudok törökül, csak a mi rám ragadt. Szókincsem jórészt szám- és főnevekből áll. Valamikor tudtam a számokat egytől ötig (egy boltban nagyjából ennyi kell), a hetet (Yedikule, am. Héttorony), a tizet, az ezeret (ilyesmik vannak a pénzeken). A főnevek a vásárláshoz és a szálláskereséshez kellettek: tej, kenyér, gyümölcsök, mazsola, szoba, éjszaka stb. Pár melléknév: szép, jó, rossz. Rámragadt pár udvariassági formula, jónapot, kérem, köszönöm. Egy valamiben Tarzanon is túl teszek: igét azt egyet se tudok törökül. Kárpótlásul tudok olyat, hogy Orman Genel Müdürlüğü, ami Erdészeti Főigazgatóságot jelent (lásd Ormánság). Szóval nem vagyok egy ász, de azért egy birtokos esetet gond nélkül megértettem az újság honlapjáról: Reklam Terifesi.
Ez az újságírásnak egy igen költséghatékony módja, a lapban vannak fizetős reklámok és ingyen szerzett képek. Persze a májunknak nagyon jól esne, ha lenne egy példányom a lapból, ahol a nevünk pont a szerkesztő és korrektor (Redaksiyon ve Tashih) után jön. Ahhoz viszont mindketten öregek vagyunk, hogy szellemi tulajdonunkból (vulgo fénykép) más úgy csináljon pénzt, hogy nekünk csak a dicsőséget hagyja.