Hogyan költözzünk?

Ideális esetben a költözéshez csak egy áruház papír- írószer részlegében kell venni színes ragacsokat. Ezeket aztán fel kell ragasztani a megfelelô tárgyakra, bútorokra és megmondani a költöztetôcégnek: a sárgát a konyhába vigyék, a kéket a nappaliba, a pirosat a hálóba és a feketét a reciklálóba. Aztán hátra lehet dôlni és remélni, hogy a költöztetôemberek nem keverik össze a színeket.

Sajnos ez a megoldás sok pénzbe kerül és amúgy is nélkülözi a költözés kaotikus romantikáját.
Elsô alkalmakkor a lehetô legegyszerûbb módokon költöztünk. Elôször A pickup-ját tömtük tele a cuccokkal, majd másodszor hónunk alá csaptuk a dobozokat és átsétáltunk az MIT campus egyik felérôl a másikra.
Northfieldbe, Minnesotába egy negyed kamionban költöztünk. Akkor kibéreltük egy kamion egy részét, megpakoltuk és amint megérkeztünk Northfieldbe, telefonáltunk, hogy jöhet a cucc. Ami meg is jött.
Northfildbôl már szofisztikáltabban léptünk tovább (és le). Egy konténert béreltünk. Ezt telepakoltuk a dobozainkkal, majd amikor meglett a utahi lakás, telefonoztunk, jöhet a konténer. A konténer pedig jött.

Most minden még egyszerûbb volt: teherautót béreltünk. Szinte fillérekért lehet teherautót bérelni, amibe csak be kell dobálni a cuccott, aztán lerámolni a jármûvet és kész.
Természetesen a valóság ennél bonyolultabb volt.

A mûszaki ellenôr

- Elfogadta - újságolta B. Örülni se volt idônk, hogy ajánlatunkat elfogadta a második ház tulajdonosa. Tovább kellett lépni: záros határidôn belül kellett valaki, aki megnézi a házat, nehogy egy termeszvárat vegyünk.

Utahban vannak termeszek - bár a legfalánkabb fajok nem élnek itt -, de az éhes kis rovarok gyorsan lerághatják a vigyázatlan tulajdonos feje felôl a házát. Egy régi ház amúgy is tele van meglepetésekkel.

A tulajdonosnak kötelessége tájékoztatni a vevôt minden ismert problémáról (ha nem szól, akkor le lehet perelni a gatyáját is - és itt ez nem költôi túlzás). De lehetnek ismeretlen problémák, amúgy meg ki akar pereskedni pár alsónemûért.

- B, tudsz ajánlanlani egy mûszaki ellenôrt? - tudott, hamarosan postafiókunkban landolt egy hosszú dokumentum nagyjából egy tucat cég nevével. A cégek nagyjából ugyanazt ajánlották ugyanaannyièrt.

- Radonteszt? - néztünk csodálkozva.

Utah nemcsak a boldogságtól sugárzik. A Salt Lake völgyének magasabban fekvô teraszain szinte bárhol szivároghat egy kis rákkeltô gáz a talajból. Az amerikai geológiai szolgálatnak vannak ingyenes térképei, de a legjobb elvégeztetni egy tesztet.

- Azt is lehet tesztelni, mûködött-e kábítószert elôállító labor a házban. Attól is lehet rákot kapni.

- És ha van radon mit kell csinálni?

- Másik házat venni.

A hosszú listáról tudományos alapossággal véletlenszerûen kiválasztottunk egyet és kértünk egy árajánlatot.

A mûszaki átvizsgálás nem kötelezô, de ajánlott. P, a szakember alaposan megnézett mindent, talált egy pár évtizede termeszek által megrágott gerendát és néhány kisebb apróságot. P alaposan megdolgozott közel 500 dollárjáért.

Amikor találkoztunk, P egy légzôkészülékben mászott ki a pincébôl:

-Valamikor rendszereesen odapisilt egy macska - magyarázta. Elôször attól
féltünk, nem lehet lenn megmaradni a pincében, de P a maszkot az esetleges radonkoncentráció miatt vette fel.

Miután kevette a maszkot, P megírt egy tízoldalas állapotfelmérést.

A fotókkal illusztrált szöveg egy részét leellenôriztük. A termeszràgta fadaraboknál megtorpantunk. A gerendák valami lehetetlen helyen bújtak meg egy darab fal és a kazán között. A sérült rész vizsgálatához egy normál emberi kar nem is rendelkezett elegendô izülettel.

- Ezt hogy vette észre....?

Egy visszautasítható ajánlat

B süteményét majszolva elmerültünk az ajánlattevés rejelmeiben. Én botor fővel azt hittem, az ember odamegy, tesz egy tisztességes ajánlatot és vagy kosarat vagy csókot kap. Hát nem.

B közel két órán át szerkesztette ajánlatunkat. Először letisztázta, mennyit ér szerinte a ház felszereltsége és a körülötte nemrégiben elkelt hasonló paraméterű épületek ára alapján.

- Ez a ház ennyit ér. Majdnem harminc százalékkal többért adja, mert öt éve ugyanannyiért vette - összegezte a helyzetet B.

A piaci árnál kicsit többet, a vevő által kértnél kevesebbet ajánlottunk. Elvégre két bérház között volt...

Utána tisztáztuk, mekkora foglalót szeretnénk adni.

- A nagyobb foglaló komolyabb ajánlatot takar - magyarázta - Az ajánlott ár 1-2% a foglaló, természetesen csekken.

Ha a vevő egy általa megszabott határidő után eláll vásárlási szándékától, könnyes szemmel integethet a foglalójának. Ha az eladó ugrik ki az üzletből, akkor neki kell a foglalóval megegyező összeggel vigasztalnia a vevőt.

Miután megállapítottuk a dátumokat, árat, foglalót rátértünk a további feltételekre, majd 24 órát adtunk az autóversenyző tulajnak válaszolni.

- Nem kevés az?

- El akarja adni vagy nem akarja eladni? - kérdezett vissza B.

Nem akarta eladni. Nyomta a gázt a sivatagban és inkább egy befektetően adta el a házat. Némi egészséges kárörömmel megállapítottuk, hogy valami nem stimmelhet a befektetőnél, mert az eladás megakadt és az üzlet egyelőre függőben van.

Mi pedig ismét leültünk B-vel és tettünk egy ajánlatot egy másik házra.

Előkerült üvegek nyomában - Red Wing

Apránként ürítettem ki a szekrényt. Hihetetlenül mély szekrény volt és rengeteg minden volt benne. Ahogy tapogatóztam a szekrény mélyében, egyre újabb holmikat találtam. Az egyik formáján meglepődtem: üveg.

Pici, kecses cukortartó volt a kezemben. Belenéztem a cukortartóba és eszembe jutott Red Wing.



Red Wing volt az első minnesotai városka, amit meglátogattunk. Hat éve költöztünk Northfieldbe. Egy álló napon át köhögve, szipákolva pakoltuk ki a kamiont, cipeltük fel a dobozokat a tetőtéri lakásba. Elfáradtunk. Másnap elhatároztuk, megnézzük a Mississippit.



Red Wing volt hozzánk a legközelebbi folyóparti városka - így odamentünk. Tipikus középnyugati tájon autóztunk elszórt farmok között. Tehenek nézték az autókat a mezőkről, karcsú magtárak jelezték már messziről a fákkal körülvett tanyák helyét.

Lankás dombok közt kanyargott az út, ami hirtelen meredeken ereszkedni kezdett. Megérkeztünk a Mississippi völgyébe.



Red Wing egy tizenhatezer lakosú kisváros volt egész nagy történelmi belvárossal, étkezdékkel, régiségboltokkal és pár múzeummal. A híres red wingi csizmagyár múzeuma nagyon tetszett - a végén még bakancsot is vettünk ott. Jó befektetés volt: a bakancs kopott, de még ma is azt hordom, ha Yodával nekivágunk a hegyeknek.



Red Wing vidám városka volt. Hajók szelték a Mississippi habjait, kirándulók kerekeztek az utcákon.



Valamikor Red Wing egy gazdag farmerközösség központja volt. A farmerek több zabot termeltek itt, mint bárki más az egész Egyesült Államokban. A termést a Mississippin szállították el.



Szabadidejükben a farmerek síeltek. (Minnesotában hideg van.) Skandináv farmerek leszármazottai itt alapították meg az Egyesült Államok első síklubját, itt épült fel az első amerikai síugrósánc is.



A régi dicsőség maradványait manapság különféle régiségboltokban árulják.

A régiségboltok a minnesotai kisvárosok elengedhetetlen kellékei. Mindent lehet itt kapni, amit nyolcvan-száz éve kommunális szemétnek bélyegeztek. Mosolygó horrorbabákat, régi kólásüvegeket, farmberendezést, baltával szabott ágyakat, asztalokat, tanyákon elfekvő limlomot.



Általában ezek a régiségboltok szemérmetlenül drágák. Az egyik red wingi bolt azonban meglepően olcsó volt: nyugdíjas nénikék árultak egy hatalmas hodályban mindenféle kincset. A nénikék földabrosz méretű szabásmintákról veszekedtek és nagyon jól érezték magukat. A bevétel jótékonysági célokra ment és rajtuk és a szabásmintákon kívül szinte senki se volt a boltban. Nem ugrottak elő csábosan mosolygó milimárinak öltözött boltosok, hogy megmutassák pohárgyűjteményüket.

A bolt szerintem inkább klubhelyiség volt - mi nagyon szerettük és többször visszajöttünk ide. Ha vendégünk volt, nekik is megmutattuk a boltot.

Vettünk pár apróságot, egy ecetesüvegcsét dugóval (lehet, hogy parfümösüvegcse?) és a cukortartót, majd. Egy dollár nyolcvan centbe került.

Az egyik hölgy egy régi szabásmintába csomagolta a holmikat. Boldogan sétáltunk tovább, a nénik pedig visszatértek szabásmintáikhoz.



Letörölgettem a cukortartót, gondosan elcsomagoltam és reméltem, a nénikék jól vannak és továbbra is szabásmintákon veszekednek. Abban is bíztam, hogy az új lakásban majd valami szép helyre ki tudjuk tenni a cukortartót.

Az ügynök lakása

- Ez az ajtógomb eredeti! Nagyjából kilencven éves. Alig négy nap munka kell a helyreállításához! A kilincs negyven perc, az ajtó leszerelése, kidobása harminc, a többi idő egy korhű ajtó elkészítséhez kell.

Ingatlanügynökünk Rádai Mihályt megszégyenítő ódákat tudott zengeni egy-egy ajtókeretről és ablakkilincsről.



Ezek alapján azt vártuk, hogy B legalább egyeredeti állapotúra visszaállított American Craftsman házban lakik. B egy posztmodern gyárszerű házban lakott, ami úgy nézett ki, mint egy űrhajó-börtön egy kilencvenes években forgatott sci-fi-ben.

Kábel- és csőkötegek tekeregtek a falakon, fémpallók kötötték össze az ház tornyait és lépcsőházakhoz képest a Dexion-Salgo polcrendszerek a luxus netovábbjának látszottak. A ház spártai volt és eszméletlenül drága.

- Ez egy kétszobás lakás - magyarázta a súlyos szakmai ártalomtól - házismertetés - szenvedő B. (A kétszobás lakás amerikaiul két hálószobát jelent, amihez jár a nappali.

- Most, hogy még tart a gazdasági válság, kettőhetvenért kínálják ezeket a lakásokat - folytatta előadását B. Az Egyesül Államok sűrűbben lakott részein ennyi pénzért fészert lehet venni, Utahban azonban ez már komolyabb összeg: ennyi pénzből lehet venni egy nem tökéletes állapotú, de jó helyen levő kétszobás kertes házat garázzsal meg egy felújítandó kertesházat szintén nagy kerttel és még a felújításra is marad egy kevés.



A rideg indusztriál külső egy otthonos lakást takart. Meleg, pasztellszinű falak, pár festmény a falakon, modern lámpák, kényelmes heverők és 21. századi konyha.

Annak, hogy B itt lakik, egyszerű a magyarázata: a utahi törvények értelmében ha valaki két évig lakik egy lakásban, utána egy ideig adókedvezményt kap, ha bérlakássá alakítja otthonát. B vesz egy házat, beköltözik, majd két év múlva továbblép. Valami azt súgta nekem, hogy B-nek több háza van, mint ahány épületet meglátogattunk együtt.



Miután kigyönyörködtük magunkat B lakásában, ettünk a süteményéből, leültünk a dolgozószobában és tettünk egy ajánlatot.

Az ügynök - a bankárunk

- Ahhoz, hogy komoly vevőnek nézzetek ki, szükségetek van egy preapproval-ra - magyarázta türelmesen B.

Az előzetes hitelbírálat a leírások alapján egyszerűnek tűnt: a sok-sok papírunk alapján eldöntik, majd esetleg kaphatunk-e hitelt a világnak ebben a stádiumában.

Amikor elkezdtünk házat keresni, nem nagyon hittünk az egészben. De megpróbáltuk - csak a rááldozott időt veszíthetjük - gondoltuk. Több szem többet lát és több bankár talán több és olcsóbb pénzt ad alapon elmentünk egy másik bankárhoz is. Hogy komolyabb ügyfélnek nézzünk ki, Yoda ismét jött velünk. Reméltük, ha rossz ajánlatot kapunk, majd morog.

Yoda nem morgott, S pedig ránézett papírjainkra és annyit mondott, majd később frissebb dokumentumok kellenek. A legtöbb papír alig múlt egyhónapos. S ezt követően egy képernyőn mutogatva magyarázott a feltételekről, majd hatalmas legal méretű, 35 centi hosszú lapokat kezdett nyomtatni. A végtelen táblázatokban az szerepelt, hogy mi mennyi. Azaz nekünk mennyibe kerülnek a dolgok.

S sokkal jobban tetszett, mint az előző hölgy, aki csak a lehetőségeket ecsetelte. Itt nem sajtpapírok és ködös számok repkedtek, hanem kézzelfogható adatokat mutattak be nekünk. S megértette fő problémánkat: nem ismerjük a rendszert. Szerintem minden normális iskolában az igazgatónak kellene keresnie egy S-szerű alakot, elvinni valamilyen órára és előadatni vele ugyanezt az adott országra vonatkozóan. A világ sokkal előrébb lenne, igaz, pár bankár pedig sokkal hátrébb.

Otthon áttanulmányoztuk a papírokat, Yoda beléjük is ült, mi pedig gondolkodni kezdtünk, majd írtunk S-nek, mikorra várható az előzetes hitelbírálat. S azonnal válaszolt: már megvan! Ekkor írtunk B-nek, ajánlatot tennénk a közeli házra.

- De két bérház között van - sóhajtott B, majd megbeszéltük, felugrunk hozzá és megírjuk az ajánlatot, ami - reméltük - legalább annyira visszautasíthatatlan lesz, mintha a Keresztapa tenné.

Intermezzo - párbeszéd a boltban

Eladó, ötvenes szaki, olyan texasi kiejtéssel, hogy BBQ-t lehetne sütni vele.
Vevô, fiatal, kicsit tanácstalan.

- Ez egy jó, megbízható készülék. Több évtizedet kiszolgál.

- Egy csomó negatív véleményt írtak róla....

- Ugyan, azok vevôk, nem értenek azok hozzá!