Előkerült üvegek nyomában - Red Wing

Apránként ürítettem ki a szekrényt. Hihetetlenül mély szekrény volt és rengeteg minden volt benne. Ahogy tapogatóztam a szekrény mélyében, egyre újabb holmikat találtam. Az egyik formáján meglepődtem: üveg.

Pici, kecses cukortartó volt a kezemben. Belenéztem a cukortartóba és eszembe jutott Red Wing.



Red Wing volt az első minnesotai városka, amit meglátogattunk. Hat éve költöztünk Northfieldbe. Egy álló napon át köhögve, szipákolva pakoltuk ki a kamiont, cipeltük fel a dobozokat a tetőtéri lakásba. Elfáradtunk. Másnap elhatároztuk, megnézzük a Mississippit.



Red Wing volt hozzánk a legközelebbi folyóparti városka - így odamentünk. Tipikus középnyugati tájon autóztunk elszórt farmok között. Tehenek nézték az autókat a mezőkről, karcsú magtárak jelezték már messziről a fákkal körülvett tanyák helyét.

Lankás dombok közt kanyargott az út, ami hirtelen meredeken ereszkedni kezdett. Megérkeztünk a Mississippi völgyébe.



Red Wing egy tizenhatezer lakosú kisváros volt egész nagy történelmi belvárossal, étkezdékkel, régiségboltokkal és pár múzeummal. A híres red wingi csizmagyár múzeuma nagyon tetszett - a végén még bakancsot is vettünk ott. Jó befektetés volt: a bakancs kopott, de még ma is azt hordom, ha Yodával nekivágunk a hegyeknek.



Red Wing vidám városka volt. Hajók szelték a Mississippi habjait, kirándulók kerekeztek az utcákon.



Valamikor Red Wing egy gazdag farmerközösség központja volt. A farmerek több zabot termeltek itt, mint bárki más az egész Egyesült Államokban. A termést a Mississippin szállították el.



Szabadidejükben a farmerek síeltek. (Minnesotában hideg van.) Skandináv farmerek leszármazottai itt alapították meg az Egyesült Államok első síklubját, itt épült fel az első amerikai síugrósánc is.



A régi dicsőség maradványait manapság különféle régiségboltokban árulják.

A régiségboltok a minnesotai kisvárosok elengedhetetlen kellékei. Mindent lehet itt kapni, amit nyolcvan-száz éve kommunális szemétnek bélyegeztek. Mosolygó horrorbabákat, régi kólásüvegeket, farmberendezést, baltával szabott ágyakat, asztalokat, tanyákon elfekvő limlomot.



Általában ezek a régiségboltok szemérmetlenül drágák. Az egyik red wingi bolt azonban meglepően olcsó volt: nyugdíjas nénikék árultak egy hatalmas hodályban mindenféle kincset. A nénikék földabrosz méretű szabásmintákról veszekedtek és nagyon jól érezték magukat. A bevétel jótékonysági célokra ment és rajtuk és a szabásmintákon kívül szinte senki se volt a boltban. Nem ugrottak elő csábosan mosolygó milimárinak öltözött boltosok, hogy megmutassák pohárgyűjteményüket.

A bolt szerintem inkább klubhelyiség volt - mi nagyon szerettük és többször visszajöttünk ide. Ha vendégünk volt, nekik is megmutattuk a boltot.

Vettünk pár apróságot, egy ecetesüvegcsét dugóval (lehet, hogy parfümösüvegcse?) és a cukortartót, majd. Egy dollár nyolcvan centbe került.

Az egyik hölgy egy régi szabásmintába csomagolta a holmikat. Boldogan sétáltunk tovább, a nénik pedig visszatértek szabásmintáikhoz.



Letörölgettem a cukortartót, gondosan elcsomagoltam és reméltem, a nénikék jól vannak és továbbra is szabásmintákon veszekednek. Abban is bíztam, hogy az új lakásban majd valami szép helyre ki tudjuk tenni a cukortartót.

A befele forduló város

Minneapolis
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az arcomon átfújó szél jégtömböt csinált a szakállamból és hozzáfagyasztotta a szempillámat a szemöldökömhöz. Yoda lapjával fordult az orkánba, füle belesimult - deremedt? - a fejébe.



Irigyeltem a montreáliakat. Sokkal hidegebb van, de a város egy része bejárható aluljárókon és egybenyitott épületeken át. Kanadában keveset voltunk, viszont Minneápolisban viszonylag sokszor vettük be magunkat az épületek belső labirintusába.



Minusz huszonöt (25) fokban mentünk színházba. A golyóstollba belefagyott a tinta. Belénk a lélegzet. A színháztól több saroknyira tudtunk csak leparkolni. A szemgolyóink is megfagytak, mire odaértünk. Már attól féltünk, a megfagyó csarnokvíz szétrepeszti őket.



Amikor újra láttunk, eltátotttuk a szánkat (én csak majdnem, nekem még egybe volt fagyva a szakállam a bajszommal). Sokan zakóban, estélyiben, blúzban voltak. A minnesotaiak kemény legények, de ez azért sok volt. Persze hamar kiderült, nem fagyálló kering az ereikben, hanem az épületeken belül jöttek.



Az irodaházak, állami intézmények egybenyitották az épületek előcsarnokát és esetleg első emeletét. A felsőbb szintekre csak belépőkártyával lehetett bejutni, éjszakára meg egyszerűen lezárták azt a területet. Az épületek közösségi részei azonban nyitva voltak. Nemcsak háztömbökön belül működött a rendszer; gyakran kötötték össze az utca két oldalát egy fűtött híddal.



Ez a fajta befele fordulás sokkal jobb, mint a plázák, nagy bevásárlóközpontok ablaktalan bezárkózása. Az kirekeszti a természetes fényt, a külvilágot, míg emez kizárja a hideget. Az egybenyitott épületek közösségi részén boltok, kávézók, parkok vannak, éppúgy, mint kinn.



Salt Lake Cityben ennyire nincs hideg - de azért jó volt visszagondolni Minneapolis belsejére. Igaz, Yoda ott nehezen talált volna kedvére való fát...

Minnesotában hideg van

Minneopa State Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

Olvastam reggel a cincinen, hogy Közép-Nyugaton hideg van. Minnesotában például -17F (-27C).

Persze Minnesotában télen mindig hideg van. A tél októberben kezdődik, amikor leesik az első hó és április végéig tart, amikor az első hó elolvad. (Észak-Minnesotában hidegebb van, ott májusban jelennek meg a hidegnek legellenállóbb tavaszi virágok.) Közben néha jön egy-egy melegfront (-4C), de általában keményen fagy.

A minnesotaiak meg békésen éldegélnek. Ha hideg van, hát hideg van. Azért van tél. (Lásd Fargo című film. Na, Minnesota tényleg olyan.)



A minnesotaiaknak van egy kis spéci táblázatuk is, amiben átszámolják a hideget. Nekem régen nagyon tetszett,


Relatív hőmérsékleti átszámító táblázat (Celsius fokban)

+ 16 fok
Floridában bekapcsolják a fűtést
Minnesotában virágokat ültetnek

+10 fok
Kaliforniában az emberek remegnek a hidegtől.
Dutulthban az emberek napoznak.

+4 fok
Az olasz és az angol autók nem indulnak el.
Minnesotában leengedett ablakkal vezetnek.

0 fok
Megfagy a desztillált víz.
Minnesotában a víz kezd hülni.

-7 fok
A floridaiak felveszik a pehelykabátot, gyapjú fehérnemüt öltenek,
sapkát és sálat húznak.
A minnesotaiak felvesznek egy flanelinget.

-9 fok
New Yorkban a főbérlők bekapcsolják a fűtést
Minnesotában még grilleznek egyet a kertben, mielőtt jön a hideg.

-18 fok
Miamiban mindenki meghal.
Minnesotában becsukják az ablakot (igaz!!!!)

-23 fok
A kaliforniaiak Mexikóba költöznek.
Minnesotában előveszik a télikabátot.

-32 fok
Hollywood szétfagy.
Minnesotában a cserkészlányok sütit árulnak az utcán (igaz!!!!)

-40 fok
Washingtonban leáll a fűtés.
Minnesotában beengedik a kutyát a garázsba estére.

-73 fok
A Mikulás elköltözik az Északi Sarkról.
Minnesotában óriási a felháborodás: nem indul az autó.

-273 fok
Az atomi részecskék megfagynak. Abszolút nulla fok.
Minnesotában az emberek elkezdenek morogni: "Kicsit hideg van, nem?"

-500 fok
A Pokol befagy.
A minnesotai állami iskolákban két órával később kezdődik a tanítás.

Jesse James 3 - Utószó

Northfield
Originally uploaded by ribizlifozelek

Northfield történetében Jesse James látogatása az Esemény. Jesse idővel népi hős lett. Az, hogy a neki tulajdonított nagylelkű tettekből semmi sem igaz, kivéve, hogy 10.000 dollárt ajándékozott Charley Fordnak (lásd az előző bejegyzést. Nevét mégis sok-sok zeneszám, regény, ponyva és film tette halhatatlanná. (Ezek közt olyan alkotás is akad, mint a Jesse James Meets Frankenstein's Daughter című halhatatan opus.

Northfield városa azonban csaknem 50 éve az évfordulón (azaz a hozzá közel eső vasárnap, pontosabban a Labor Day utáni első vasárnap) mindig megismétli a bankrablást. A nagy érdeklődésre való tekintettel egymás után ötször.

Óriási buli ez. Minden résztvevő northfieldi önkéntes. Mindannyian ingyen vesznek részt az események újrajátszásában. Sokan járkókelőnek öltöznek és fel alá korzóznak az utcán. A városka pedig megtelik. A két egyetem évnyitója is ekkortájt van, így a szülők egyúttal a Jesse James napokat is megnézik.

Miként megtudtuk az eseményeket tíz éve konferáló úrtól, a banditák között ott van egy nyugdíjas minnesotai kormányzó is, aki nagyon lelkesen lovagol be évről évre a városkába pisztolyát lóbálva (ez lehet minden politikus álma).

A műsor előtt a rendőrök még eligazították az erre járó, elveszett anyókákat, aztán fenyegetően megérkeznek a lovasok. Páran fel-alá ügetnek az utcán, mások a bankba tartanak. Aztán előkerülnek a fegyverek, lövöldöznek, fel-alá vágtatnak, majd elmenekülnek. És mindenki boldog, 2-kor rodeó lesz.

A városka főterét élelmiszer-árusítók foglalják el, hatalmas bordákat lehet rágcsálni, meg cheese curds-t. A tűzoltóság javára lehet bingózni (50 cent egy szelvény). A folyóparton fellobogózták az egyik legjobb panziót, a Cannon River két partját szegélyező sétányra kirakodóvásár települt. Minden volt itt vásári bóvlitól kezdve vásárfián át a míves üvegtárgyakig. Egy teheneket és sertéseket festő művésznő az éhező műveszekre hivatkozva árulta portékáját.



A Central Parkban újabb kirakodóvásár fogadott minket,a helyi lakosok egy része pedig ekkora időzítette saját kirakodóvásárát: minden felesleges lomot kitesznek a ház elé, hátha valakinek kell valami belőle. Nagy buli volt. Jó, hogy Jesse James nem jött el.

Jesse James 2 - Northfield

Northfield
Originally uploaded by ribizlifozelek

Jesse James bandája harcedzett polgárháborús veteránokból állt. Tervük egyszerű volt: hárman kirabolják (katonai szaknyelven: támadó ék) a First National Bankot Northfieldben, a többiek kinn őrködnek (bikkfanyelven: hátvéd). Ez a felállás többször is sikeres volt, Northfieldben azonban másként alakultak a dolgok.

A bank pénztárosa, Joseph Lee Heywood egy többszörös álláshalmozó volt. Szabadidejében a Carleton College pénztárosaként dolgozott, üres óráiban pedig ugyanezt a tevékenységet folytatta Northfield városában, fennmaradó idejét pedig könyvesboltjában ütötte agyon. Heywood, miközben egy késsel csiklandozták a nyakát, kijelentette, hogy a széf időzáras és ő nem tudja kinyitni. Heywood hazudott.

Közben egy arrajáró polgárnak gyanúsak lettek az idegenek és gyorsan fegyverbe szólította a falusiakat. A lakosság nagy részét is polgárháborús veteránok tették ki, akik ekkor farmerként dolgoztak és szorgos munkájuk eredményét tartották a bankban. Pillanatok alatt előkerültek a puskák, pisztolyok és nagy lövöldözés kezdődött. A bankban a banditák lelőtték a pénztárost, társaik az utcán meg egy fegyvertelen svéd bevándorlót, aki nem értette, mi ez a nagy kiabálás (FEDEZÉKBE!!!) A nagy zajra Jesse és testvére előrontottak a bankból - eddigre a feldühödött northfieldiek társaik nagy részét már halomra lőtték.

Jesse és testvére, Frank rugalmasan elszakadtak megmaradt társaiktól, akiket egy pisztolypárbajban hamarosan szintén lelőttek/elfogtak.

Jesse még 1882-ig banditaként dolgozott, mígnem egy forró nyári napon nem vette fel kabátját, amikor kilépett házából. Ez egészségtelen szokásnak bizonyult, főleg, mert a kabátjában tartotta pisztolyait. Amikor meglátta, hogy fegyvertelen, egyik hűséges embere, Charley Ford gyorsan lelőtte a fejére kitűzött 10.000 dolláros vérdíjért.

Jesse James 1

Northfield
Originally uploaded by ribizlifozelek

Jesse James egy érdemdús bandita volt. Lenn délen született, volt a családnak pár rabszolgája. Miközben a rabszolgák művelték a dohányföldeket, a gazdáik békésen éldegéltek. Minden szép és jó volt, amíg Északon ki nem találták, hogy a rabszolgaság rossz dolog. Délen általában ezt nem így gondolták, emiatt kitört egy kisebb lövöldözés. Ebben Jesse és családja aktív szerepet játszott.

Missouriban a legrosszabb polgárháború dúlt: nem messziről érkezett állampolgártársak, hanem szomszédok ölték egymást halomra. Ebben a James fivérek igencsak jeleskedtek. Több kisebb-nagyobb tömeggyilkosságban is részt vettek partizánként (bushwhacker, ha valakit érdekelne egy spéci helyi terminus). Ezek a partizánalakulatok általában annyira önszerveződőek voltak, hogy a legritkább esetben fogadták a déli tisztek parancsait.

Missouriban a partizánok véletlenül sem akartak megütközni az Unió hivatásoaival. A fiatal Jesse is a missouri-i önkénteseken, fegyveres polgárőrökön és fegyvertelen polgárokon gyakorolta a célbalövést. Reguláris csapatokkal, a wisconsini lovassággal, első alkalommal a polgárháború után került szembe. Ekkor Jesse súlyosan megsebesült.

A munka és dohány(föld) nélkül maradt partizánok úgy döntöttek, hogy nem adják fel és az ellenség financiális alapjait gyöngítik. Azaz bankot rabolnak. Pár évig békésen rabolgattak, amikor 1869-ben Jesse James összetévesztette az egyik épp kitakarított bank pénztárosát azzal az emberrel, aki lelőtte parancsnokát, Bloody Bill Andersont. Jesse, miután lelőtte a pénztárost, barvúrosan elmenekült.

Ettől kezdve az újságok úgy tekintettek Jesse Jamesre, mint a Dél vereségét el nem ismerő harcosra, aki egymaga próbálja vissza(előre) forgatni a történelem kerekét. Aki ráadásul a gaz tőkéseket fosztogatja, hogy a pénzt a szegény farmereknek adja. Ez persze nem volt igaz, de ez senkit nem érdekelt és hát a zsurnalizmus sem erről szól. Abban, hogy zsákmányát a szegényeknek adta, annyi volt igaz, hogy a vonatrablások idején csak a széfet volt idő kirámolni, az utasokra viszont már nem tudtak sort keríteni.

1874-ig sikeresen rabolt és fosztogatott bankokat és vonatokat. Ekkor több vasúttársaság a Pinkerton nyomozótársasághoz fordult. A banditák a városi bűnözésre specializálódott cég több ügynökét is lelőtték, ettől kezdve a tulajdonos, Pinkerton személyes bosszút kívánt állni: egy éjjel gyújtóbombát dobtak Jesse rokonainak házába. A James fiúk a ház közelében sem voltak, viszont anyjuk súlyosan megsérült.

1876-ban pedig az addig sikert-sikerre halmozó banditák komoly hibát követtek el: elmentek Northfieldbe.

Az elsőszámú közellenség

Northfield
Originally uploaded by ribizlifozelek

Tavasz van - megjelent az első számú közellenség. Mindenütt ott van. Ott lapul. Nő. Támadja az amerikaiakat, akik hősies elszántsággal védekeznek. Védik értékeiket, harcolnak az ellenséggel, nyírják kegyetlenül.
Az ellenség színe a zöld. Száma megszámlálhatatlan. A családapák kénytelenek vasárnap délutánonként is harcolni ellenük. Időnként a hispán zsoldosokat, néha pedig saját gyerekeket is bevetik a harcban.
Az ellenség meg csak nő.
Az ellenség a fű.
Minden valamire való amerikai vasárnap délutánonként előveszi az elektromos kaszát, a kistraktort vagy hívja kertészeket, a hispán brigádokat.
Tisztességes ember ugyanis a füvet akkurátusan legvágja. Minnesotában hétvégente, amikor tavasszal körbeautóztunk, a farmerokat a kistraktor nyergében láttuk, amint a gyepet vágták 2.33 inch magasra. Salt Lake Cityben kisebbek a kertek, de az emberek ugyanolyan lelkesek. Féltő gonddal locsolják a gyepet és vágják, kezelik. Igaz, ha nem öntöznének, most, az esős évszakban is napok alatt kiégne minden. Ezért locsolják. Ettől meg nő. Ezért vágják.
A velünk szemben lakó hispánok integrálódtak, már igazi amerikaiak. Reggelente kiteszik a kanárit szellőzni az erkélyre, aztán levágják a gyepet. Csak közben nem country zenét hallgatnak, hanem valami dél-amerikai lakodalmas rockot.
Talán fordítva jobb lenne.

SPAM

SPAM Museum
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nagyon megijedtem Azt hittem, nincs itthon SPAM. Aztán szerencsére megtaláltam.
Mi az a SPAM?
Erről pár éve írtam már valamit, most részben átemelem ide:

Kellemes vasárnap reggel volt. Kinn enyült az idő, reggel már csak -22 fok volt. Egy ilyen nap nem hegyet kell mászni, sőt, egy ilyen nap a genfi konvencióval ellentétben áll kimenni az utcára. Ilyenkor múzeumba kell menni. Minnesotában persze a választék annyira nem bőséges, se hegy, se sok múzeum. Olvastunk azonban a SPAM Múzeumról. Ez egy olyan dolog, amit látni kell. A SPAM Minnesota egyik leghíresebb terméke, amit a világon szinte mindenütt ismernek. A SPAM nem azonos a spam-mel, ami kéretlen reklámlevelet jelent és ami gyakran tartalmaz olyan ajánlatott, hogy a címzett férfiú páratlan szervét megtoldják pár centivel (az orrát?). A címzett gyakran nő, de ez a küldőt nem zavarja.
A SPAM eredeti jelentése egész más. A SPAM, az egy életérzés, az amerikai kultúra része, legalább annyira mint a texasi barbecue. Csak a berbecueval még nem nyertek háborút. SPAM-mal többet is. Olyan ez, mint a Mc Donald's. Csak nálunk nem ismerik. Persze, mi hajlamosak vagyunk mindig a legrosszabbat átvenni, a jó dolgokat meg elutasítani. Ilyesmi a SPAM is. Nagyjából.

Az Egyesült Államokban 1935-ben jelent meg az első dobozossör. Egy jól menő húsfeldolgozó cég örököse meg úgy gondolta, ha ez megy sörrel, megy cégüknek legjobb termékével, a fűszeres sonkával (spiced ham -SPAM) is. (Angolul jobban hangzik, if beer can, SPAM can.) 1937-ben elkezdett sonkaféléket konzverbe csomagolni. Nagy év volt. Befejezték a 66-os utat három időzónán és nyolc államon át Chicagótól Santa Monicáig 2448 mérföld hosszan (ez durván 39 millió SPAM-konzervnyi táv). A termék sikeres volt. Az emberek vették a minőségi sonkakészítményeket, mint a cukrot.

A konzerv ízére az adminisztráció is rákapott, a kölcsöbérleti szerződés keretében a nácik ellen harcoló angoloknak nemcsak fegyvereket, hanem nagy mennyiségű konzervsonkát is szállítottak. Méghozzá annyit, hogy sok angol azt hitte, hazait termékről van szó. Talán hálából, ma is rengeteget fogyasztanak belőle. Később a keleti frontra is jutott a SPAM-ből, talán ezért is tartottak ki az oroszok – legalábbis Hruscsov mondott valami ilyesmit. Az egyik érv, amivel Hormel, a cégtulajdonos meggyőzte a szőrösszívű burokratákat arról, hogy nekik SPAM kell, roppant egyszerű volt: az ő termékeiket hasáb alakú dobozba csomagolták, így sokkal kisebb a helyveszteség, mint a kerek hengeres konzervdobozok esetében. Az amerikai katonák is SPAM-et pakoltak a borjúba, ezzel mentek harcolni. Olyasmi volt ez – jóval ehetőbb kivitelben -, mint nálunk a gyíkhús, amiből szerinem a HM még mindig óriási stratégiai készleteket őriz valahol a Mecsek gyomrában egy szupertitkos bázison.

Egy ilyen múzeumot látni kell, elindultunk hát SPAM-nézőbe. Az út a szokásos rónán vezetett kersztül, láttunk egy egy magtárat és egy, a végtelenbe vesző aszfaltcsíkot a nagy semmiben. És mentünk, csak mentünk, csak mentünk, amíg el nem értünk Austinba. Nem a texasiba, annyit nem autóztunk, csak a minnesotaiba. Lassan 110 éve itt van a Hormel család birodalma. Hagyománytisztelő emberek, a többi nagy céghez hasonlóan ők nem költöztek be egy nagyvárosba, nem telepítették át olcsóbb helyre a termelést és a kutatást. A sonkakonzerv ott készül, ahol közel 80 éve kitalálták (meg Koreában, meg Dániában, de ez más tészta, izé, sonka).

Egy darabig bolyongtunk a városkában, amin látszott, nem épp szegény hely. Meg az is, itt minden Hormel.

A városka szélén, az autópálya mellett áll a SPAM múzeuma, bejáratánál egy röfiket terelő Hormellel. Az őr megkérdezte, hova jöttünk. Múzeumot nézni, feleltük kicsit megszeppenten, mire megmutatta, hova kell parkolni. Parkoltunk és beléptünk a múzeumba.

A bejárat fölött a világot körbevevő SPAM kompozicióját vettük először észre, aztán már jöttek is fogadásunkra. A múzeum ingyenes, és egy 15 perces mozival kezdődik, ahol vidáman elmondták, milyen jó is SPAM-et enni. Ezt mi is tanúsíthatjuk, nemcsak azért, mert már csináltunk ilyet, hanem azért is, mert amint vége volt a vetítésnek, megtámadott minket egy néni és hozott egy tányér frissen sütött sonkát, ropira tűzve, kostolónak. A hölgy különben a komatállal még többször is rajtunk ütött.

A múzeum igen tetszetős volt. Minden apró részletre ügyeltek, még arra is, hogy az ajtók röfi formájúak legyenek. Játék volt az egész, de nagyon aranyos. Megtekintettük az alapítók boltjának mását. Ők még disznózsírt is árultak gigászi edényekben, ma azért ez nem annyira kurrens cikk, ezért örültem meg a múltkor a faluvégi szupermarketben, amikor a polcon felfedeztem pár dobozkával.

A régi boltban interaktívan lehetett hallgatni mindenféle okos dolgot a családról és az üzlet történetéről. Egy régi telefonközpontot kapcsolgatva híreket olvashattunk, láttunk egy régi, csodaszép pénztárgépet, meg 80 éves konzervdobozokat. A gyerekek is jól szórakoztak, rendeztek nekik SPAM-vetélkedőt, csomagolhattak időre egy 'gépsoron' SPAM-et (mi is csomagoltuk, jelentem, az alatt az idő alatt, amig mi elkészültünk 6 dobozzal, a gyár kiköpött magából 800 darabot.

Az egész kiállításon végighúzódott egy futószalag, ami SPAM-eket szállított körbe-körbe. De láttunk egy termékbemutató boltocskát is, rengeteg jópofa térképet, meg egy műanyag hamburgert a plafonon. Tetszett. A múzeumi boltban mindent lehetett venni, ami SPAM. SPAM-pólót, SPAM tollat, hűtőmágnest, szakácskönyvet. Bevásároltunk és jöttünk haza. Ebédre azért vadasmarhát ettünk.

Hörcsögék

Kamara
Originally uploaded by ribizlifozelek

Vacsorára salátát csináltunk. Hogy feldobjuk a nyúleledelt, kerestünk valami proteint hozzá a sajt mellé. Találtam is egy csirkemellkonzervet a kamrában.
Anikó ránézett a csirke mellére és felkiáltott:
- Ez meg Northfieldből van!
Valóban, az 1997-ban gyártott fémdobozzal még minnesotai raktárunkat töltöttük fel. Lehet, túl sokat tanultunk ott a mókusoktól, akik állandóan mogyorót raktároztak mindenfele. Pár napja fogyott el az ugyancsak Northfieldből származó mosószer. A szárításra használt lapkákból még van egy csomó, csakúgy, mint kakaóból. Még jó,. hogy ezekkel nem jártunk úgy, mint a lencsével.
Anikó aggódott, ehető-e még a konzerv, de ezek az örökkévalóság számára készültek, a doboz lejárati ideje szerint még 4 évig fogyasztható lett volna. Valószínűleg akkor málana le róla a papír.