Az ősz veszélyei

Most érik be mindenféle a kertben, mindennapra van házi friss gyümölcs és zöldség.

Ugyanekkor ez az év legveszélyesebb időszaka is, amikor a teraszra vezető kaput is zárni kellene. Ez az az időszak, amikor ismeretlenek is képesek orvul, bejelentés nélkül több kilós uborkákat más házába becsempészni.

Már a kísértetek is elmentek - Delle

Majdnem pont négy éve voltunk Dellében. Érdemes megnézni a régi bejegyzés fotóit, hogy lássuk, hogy nézett ki akkor ez a kísértettanya.

Most meg akartunk újra állni kinyújtóztatni lábainkat és megnézni az elhagyott motelt.

Aminek csak az összeomlott - lebontott - helyét találtuk meg.

Az autószervíz gondosan bedeszkázott épületéről eltüntek a deszkák.

Ezzel a műhely a fotósok szabad prédája lett.

Sajnáltam az enyészetté lett lebontott motelt és házakat. Talán valaki lakóparkot tervez ide építeni?

Nem tudom, de kár érte.

Az utca közepén parkoló ház is eltünt, helyette egy motor nélküli lakóató parkolt a ma is működő benzinkút mögött.

Vajon itt laknak a benzinkutasok? 

Az is lehet, hogy ide menekültek a kísértetek.

Ha legközelebb eljövünk, talán kiderül.

Közvéleménykutatás levélben

Tudta, hogy létezik előfizetéses temetés? - olvastam.

Időnként érkezik postán valamilyen közvéleménykutatás - általában ezek a levelek ahogy jönnek, úgy mennek - a reciklálóba.

Egy azonban nagyon jól álcázta magát és belenéztem és miután belenéztem, nem tudtam letenni - és nem azért, mert ragacsos lett volna.

A kérdőívből megtudtam, hogy az ingatlanosok mantrája "Location, location, location" a halottasházakra is igaz.

Mennyire fontos az Ön számára a Temetkezési Vállalat elhelyezkedése?

Letörölgettem a kávét az asztalról és felszárogattam a kérdőívet és mivel ekkor már mindenre el voltam készülve, szemem se rebbent a következő kérdésre:

Ön mit választana? Koporsós temetést vagy hamvasztást?

Ekkor értem el a kérdőív csúcspontjára: Ha kitölti kérdőívünket, postázzuk Önnek ingyen a Végső Kívánság Jegyzetfüzetét.

Egz mondat hiányzott: ha fizet, el is temetjük. Vagy hamvasztjuk. Csak fizessen. Akár előre.

Red Butte

EZ AZ ÚT ZÁRVA VAN! - ezt a figyelmeztetés nem egy varázsló dörgedelme volt, hanem egy, az ösvény mellé helezett táblán olvastuk. Azért zárták le az ösvényt, mert a régi víztározót kibővítik.

- Zárva van! - csóválta Puppey a farkát és lelkesen elkezdte a táblát tartó karót rágcsálni.

- És? Attól még megkerülhetjük! - Puppeyt ez nem érdekelte, pici fogacskái tovább dolgoztak a karón.

- Gyere, HAGYD, menjünk!

- Menjünk, menjünk! - és Puppey egy öthónapos kutya lelkesedésével rohant be a vízmosásba, hogy kikerüljük a lezárt utat, ami a földreszállt UFÓ-hoz vezetett.

Nagyon rég - több, mint tíz éve - voltunk a Red Butte Canyonban. Yoda megutálta a helyet, miután őz nélküli lábakat találtunk itt másodjára. Az első alkalom nem rázta meg a Mestert, de a második igen.

Most nyár végén, amikor még meleg van és tűz a nap, az árnyas kanyon és környéke jó helynek tűnt egy kis túrázásra.

Persze sok minden megváltozott. Az ingyenes és gödrös parkolót leaszfaltozták és fizetős lett.

Az építkezés megkerülése nem bizonyult annyira egyszerűnek. Mi egy meredek vízmosásban haladtunk felfele, ami egy pici forrásnál nádassá és mocsárrá alakult, majd közel járhatatlanná vált.

Mi pedig csak mentünk felfel, amíg a térkép szerint túl nem jutottunk az építkezésen. Ekkor egy még meredekebben kimásztunk a vízmosásból és megláttuk a távolban a Red Butte patak víztározóját.

Hihetetlenül zöld volt ott minden ellentétben a városra lenéző, sárga szalmával borított hegyekkel. A kilátóból Puppey optimistán nézett a mélybe:

- Mennyi mindent lehet ott megrágni!

Ahogy ereszkedtünk lefele és visszaértünk az ösvényre, a völgy ismét bezárult körülöttünk.

Amikor leértünk a víztározó kerítéséhez, láttuk, hogy az asztalokat és padokat elvitték a szárazság miatt alig csörgedező patak mellől.

- Elnézést, ez az ösvény hova visz? - a három túrázó rábökött az arborétumot megkerülő keskeny útra. Elmondtam, hogy mennyit kell felfele mászni és mennyire nem lesz árnyék. Megköszönték a segítséget a túrázól hazaindultak amerről jöttek.

Mi leültünk egy kicsit Puppeyval és megosztoztunk a tízórain, majd elindultunk visszafele.

- Ugye, lesz arra pár tábla? meg szeretmém rágcsálni.

Puppey

- Ez egy féreg!

- Nem is! 

- És rág!

- Ez igaz...

Pici volt és igyekezett úgy kinézni, mint egy jófiú.

Ronda gülüszemei optimizmussal telve néztek bele a világba: engem mindenki szeret és velem mindenki játszani akar.

Loganban voltunk és egy új-mexikói származású, meglehetősen bizonytalan eredetű kutyát terveztünk örökbefogadni.

A gülüszemű jószágnak azonban igaza volt: vele tényleg mindenki játszani akar és ő is játszani akar mindennel és mindenkivel.

- Ronda vagy!

- Játsszunk, játsszunk!

- Gülüszemed van.

- Játsszunk, játsszunk.

- Azt hiszem, örökbefogadunk.

- Játsszunk! Játsszunk! - majd kicsit később - Rágjunk! Rágjunk!

- Rágj te... De játszani majd fogunk.

Így került hozzánk Puppey, az örök optimista.

Egy nagyon fura nyelv

- Yoduro Saeta Si Importante To Su - ízlelgettem a feliratot a szállodában és próbáltam rájönni, milyen nyelv lehet ez.

- Turn No Exhausta An Befre Cooking.

- Kreol, ez olyan kreol nyelvnek hangzik - vélekedtünk.

- Fi Posible, Pena Baca Indo.

- Akármilyen nyelv is, jól hangzik. Aztán megkérdeztük a recepción.

- Spanyolra fordítottuk volna, de a Google Translate valami furát csinált és tetszett és így hagytuk.

(Vagy csak pár tucat tábla legyártása után vették észre, hogy halandzsanyelven írtak valamit.)

Nagy durranás

Bezzeg amikor én voltam gyerek, nem voltak ilyen könyvek. 

Sőt, csilisbab se volt. Csak sólet.