Clover Springs

- Clover Springs? Nézzük meg!

Egyszer már jártunk Rush Valley-ben (és valószínűleg elfelejtettem megírni, de most pótolom). Már akkor meglepett, hogy a helynek mennyi neve volt.

Rush Valley City (tessék elképzelni egy sátáni kacajt) két tanyaközpont egyesüléséből jött létre pár éve. Ezeket a tanyaközpontokat Clovernek és St John-nak hívták.

A temető volt a legérdekesebb - és legállandóbb hely itt.

Szóval Clover a Johnson-hágó keleti oldalán található és eredetileg a fantáziadús Johnsons Settlement névre hallgatott, mert hát az a Luke Johnson települt itt le, akiről a hágót is elnevezték. 

A helybeliek is unalmasnak találták a nevet és átnevezték a falut Shambipra.

Shambip egy gosuthe indián szó, ami valami növény, amit angolul bulrush és latinul Scirpoides holoschoenus. Ha valakit érdekel.

A goshuték így hívták a közeli forrást, ahova épp megérkeztünk.

Ez egy túl jó név volt a fantáziátlan névadásáról híres Utahban, úgyhogy gyorsan átnevezték falujukat Johnson-ra.

Voltak azért itt lázadó lelkek, akik hamarosan átnevezték településüket Clover-re, ami lóherét jelent, mert itt rengeteg volt a lóhere is (nemcsak a hágó túloldalán élő vadlovakon, hanem a mezőn is.)

Most különben ismét a musztángokat akartuk megnézni, de erről később.

Ezt a Clovert nevezték át most Rush Valley-re. Mert hát mindkét falu Rush Valleyben van, szemben a nem mormon Mercurral és Ophirral. Szerencsére a nem mormon és a mormon települések közt ott van egy titkos vegyifegyver raktár.

Na, de vissza Clover Springshez, amit, mint már tudjuk, az indiánok Shambip-nek hívtak.

Amikor azonban az első sápadtarcúak megköszönték az indiánoknak, hogy eddig vigyáztak a forrásra és megkérték őket, hogy ugyan, költözzenek már át a sivatagba, akkor a forrást is átnevezték.

Nekünk meg annyira megtetszett a hely, hogy le is táboroztunk, hogy maradjunk másnapig, mielőtt elmennék Simpson Springsbe.

Már a kísértetek is elmentek - Delle

Majdnem pont négy éve voltunk Dellében. Érdemes megnézni a régi bejegyzés fotóit, hogy lássuk, hogy nézett ki akkor ez a kísértettanya.

Most meg akartunk újra állni kinyújtóztatni lábainkat és megnézni az elhagyott motelt.

Aminek csak az összeomlott - lebontott - helyét találtuk meg.

Az autószervíz gondosan bedeszkázott épületéről eltüntek a deszkák.

Ezzel a műhely a fotósok szabad prédája lett.

Sajnáltam az enyészetté lett lebontott motelt és házakat. Talán valaki lakóparkot tervez ide építeni?

Nem tudom, de kár érte.

Az utca közepén parkoló ház is eltünt, helyette egy motor nélküli lakóató parkolt a ma is működő benzinkút mögött.

Vajon itt laknak a benzinkutasok? 

Az is lehet, hogy ide menekültek a kísértetek.

Ha legközelebb eljövünk, talán kiderül.

Akik csizmában halnak meg - vadnyugati temető

Pioche-nak több temetője van.

Van a régi, történelmi temető, ahol az első ágyban, párnák közt elhunytak nyugszanak. (Vagy kísértenek.)

Meg egy sarok a temetőben, ahol a kínai vendégmunkások temetkeztek.

Van modern temető, ahova mostanában temetkeznek. Van szabdkőműves temető a szabadkőműveseknek. Lópatkós sír a szerencséseknek.

És ott van a Boot Hill temető, azoknak, akik csizmában haltak meg. Vagy körömcipőben.

A cipők gazdáját Fanny Petersonnak hívták, de inkább művesznevén ismerték Panama Jack-nak. Rejtői nevű hölgy spanyol kurtizán volt, akit sírfelirata szerint szeretője, Lyman Fullner ölt meg, miként a sírfelirat fogalmaz "damn shame".

Boot Hill-nek hívták a régi Vadnyugaton azt a temetőt, ahova az erőszakos halált halt embereket temették. Ilyen emberből Pioche-ban meglehetősen sok volt.

Ez a temető pont a csillesor alatt volt, de valószínűleg ez nem zavarja a temető lakóit.

A temető sírfeliratai sokszor rövid életrajzot tartalmazank. Azaz "halálrajzot": Morgan Courtney: Feared by some, respected by few, detested by others. Shot in the back five times from ambush.

Láttam, hogy Morgannak is volt egy lópatkója, de szerencsét nem hozott neki. Legalábbis akkor nem, amikor lelőtték.

A bakancsa viszont nem volt rossz.

Másokról megtudtuk, hogy a sheriff lőtte le őket, vagy egy kutyán vesztek valakivel össze.

Azt nem tudom, hogy a csizmákat a helyi turisztikai iroda cseréli-e rendszeresen vagy a régi cipészek ilyen jó munkát végeztek.

Egy másik kurtizán gyönysora mindenesetre eredetinek látszott.

A virágok biztosan nem eredetiek.

Canyon Station - Pony Express

 

Tavaly a szebbik Ribizli mögött suhanva bejártuk a Pony Express útvonalát a Lookout Pass-tól Simpson Springsen át Black Rock-ig.

Most Wendoverből hazafele meg akartuk nézni az út másik felét a West Desertben. Mehettünk volna Gold Hill-en át, de arra már jártunk, inkább a régi Pony Express utat követtük a Canyon Station fele. Itt majdnem bementünk Ibapah-ba, de aztán Ibapah-t eltettük legközelebbre és a poros földúton suhantunk a sivatagon át az Overland kanyon irányába.

Canyon Station-ből kettő volt. Azaz építettek egyet az Overland kanyonban. Erről az állomásról mindenki azt mondha, hogy védhetetlen és ez így is volt: egy nap pár indián megtámadta, halomra lőtte az itt állomásozó katonákat és a személyzetet és elvitték a lovakat aztán felgyújtották az épületeket.

Ezért is nevezik ezt az állomást Burnt Stationnek és a völgyet, ahol állt Blood kanyonnak. Hogy pontosan hol állt, azt nem igazán tudták, ezért az emlékművét ex-has emelték.

Ezek után az Overland kanyon másik bejáratánál új állomás épült. Ennek volt egy kerek őrtornya, ahova vész esetén be lehetett menekülni és lövöldözni (mint a filmeken).

Pár lőrés ma is látható a torony maradványain.

Ez az állomás valóban védhető helyen volt a sóssivatag felett, a canyon bejáratánál.

A lerombolt állomással ellentétben itt víz nem volt - csak amit hoztak -, de első a biztonság.

Embereknek, civilizációnak nyoma se volt, csak az elhagyott kőfalak omladoztak a dombtetőn.

Úgy éreztük, ez a világ vége. Mert még nem jártunk Callaóban.

Old Irontown

Megjegyzés: Old Irontown-ban Yodával voltam 2019-ben, de eddig valahogy nem írtam meg.



- Ez kerek - nézett rám a Yoda.
- És?
- Nincs sarka.
- És?
- Én a sarkát szeretem megjelölni - méltatlankodott a Mester.
- Várj, keresünk mást!
- Addig is, ha szögletes nincs, egy darabig jó lesz a kerek!

Meleg volt.



A parkolóban az egyetlen árnyékban állt az autó. Más nem is nagyon volt itt, csak mókusok, madarak és cserregő bogarak.



Valamikor ez a hely tette volna Utahot a vas és acél országává. Brigham Young, az államalapító tudta, hogy ahhoz, hogy a mormonok önellátók legyenek, fém is kell. Drága volt a vasat keletről hozatni hegyen-völgyön át.



Először megalapították Parowant, aztán Cedar City-t, de egyik hely se váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Azaz se profitot nem csináltak, se vasat nem termeltek eleget. Talán azért sem, mert egyes dolgokhoz komoly szakértelem is kell, nem csak lelkesedés.

A mormon vezetés ekkor a szokásos módszereket (megkérni valakit, hogy hagyja ott az életét és kezdjen valami teljesen újba) kiegészíti egy is szakértelemmel is és egy üzletembert küld megszervezni a dolgokat.

A választásuk az egyik korai mormon kapitalistára, Ebenezer Hanks-re esett. Talán, mert nem szerették. Nem a szakálla miatt.



A mormonok kollektíven, szerintem utopista szocialista elveket követke, kommunnákban élve képzelték el a jövőt. Mindenki megtermel mindent és közben békésen cserélgetnek. Ebenezer, barátainak csak Eb pedig azt mondta: fizessetek, ha valami árut akartok. Meg is gazdagodott, de meg nem szerették.

Ebenezer kemény ember lehetett, 16 évesen összevesett az apjával New York állambeli otthonukban, s a vita végére Eb a következő mondattal tett pontot: Isten vele.
És elment és sose ment vissza.

Közhivatalt vállalt, dolgozott, farmerkedett és végül megtért mormonnak és feleségével (az elsővel) elindultak nyugatnak. Önkéntesként harcolt a Mormon zászlóaljban Mexikó ellen, felesége pedig szakácsnőként követte. Őrmesterként szerelt le és kereskedő és vagyonos ember lett. Közben jött a többi feleség is, alkalmazkodni kellett az új valláshoz. Vagy mi. Közben részt vett San Bernardino megalapításában Kaliforniában és még Provo polgármestere is lett öt hónapra, aztán a helybeliek rájöttek, hogy be akarja tiltani az alkoholfogyasztást). A polgármesterség után megalapította a mormon gyapotipart. (Ami addig virágzott, amíg vége nem lett a polgárháborúnak. Innentől kezdve a déli gyapot olyan olcsó lett, hogy a helybeliek nem tudtak az árakkal versenyezni.)

Szóval Eb elindult, hogy ha már nem lehetett tőkés kapitalista és gyapotültetvényes vagy polgármester, akkor bányamérnök lett.



Eb megalapította Iron City-t, amit ma Old Irontown-nak hívtak. A dolog működött. Volt itt iskola, kohó, szénégető, sok ember és a város ontotta a vasat. Első évben többet, mint amit a többi kisérlet összesen csinált.



A város virágzott és nőtt, amíg az 1873-as tőzsdepánik tönkre nem tette. Eb ekkor fogta kalapját és továbbállt, majd megalapította Hanksville-t, ahol élete utolsó éveit élte le.



Old Irontown eltünt, de körülötte a bányák megmaradtak, itt dolgozott valahol a közelben SHE-22 is.



Sok anatóliai ókori városból több maradt, mint Old Irontown-ból, a romok azonban így is lenyűgözőek és különlegesek: egész utahi életem alatt sose láttam és éreztem ennyi szunyogot, mint itt. Talán a Pinto-patak vagy talán a közeli tó miatt.



Ahogy a romok közt bóklásztunk, hirtelen ott álltunk a kohó kéményével szemben. Ilyen van a Frontier Homestead State Parkban is helyreállítva, kicsiben.

Itt a kémény nagy volt és impozáns.



- Látod, Yoda - mondtam - és szögletes is!