2009. április 1., szerda

Gdansk - Isztanbul


On the trail
Originally uploaded by ribizlifozelek

Gdansk-Isztambul, nem egy új fapados járat, hanem egy útvonal. Jason Goodwin barátnőjével 1991-ben elsétált Gdanskból az Aranyszarv öbölig. (Goodwin, Jason: On foot to the Golden Horn - a walk to Istanbul, ed. Picador, 2003.)

Krakow

Kate és Jason, egy barátjukkal, Markkal vágtak neki az útnak. Sokszor szénakazlakban, az erdőben aludtak, időnként magánházaknál szálltak meg. Többször meghívták őket, időnként pedig fizettek a szobáért. Természetesen időnként szállodába mentek.

Rengeteg minden változott 1991 óta Közép-Európában - és rengeteg minden nem. Voltak pillanatok, amikor a leírások akár tegnapiak is lehettek volna. Szlovákiában több kis falusi vendéglőben, miután végigböngészték az étlapot, kértek valamit - nem volt. Kértek valami mást, az sem volt. Végül kiderült, az egész kocsmában egyféle ételt lehetett rendelni. Kisértetiesen ugyanez történt velünk nem egy alkalommal Szlovákiában. Kassán, Lőcsén. Csak öt-tíz évvel később.

Kosice

Jason történészként a török birodalommal és Bizánccal foglalkozik, e újabban pár jó krimije is megjelent. Az utazó jól megfigyelte a demokratikus átmenet útján tántorgó országokat. Legtöbb megállapítása - úgy érzem - a józan észen és a helyiektől nyert információn alapul.



Az utinapló egy szubjektív esszé. A szerző mondatiból világosan érezni, hol érezte jól magát és hol nem. A lengyeleket szerették, a szlovákokat kedvelték. Itt is, ott is volt pár kellemetlen kalandjuk, de jól érezték magukat. Magyarországot is nagyon jó helynek találták.

Eger

Viszont itt történt velük valami érdekes. Egész úton tartottak Romániától, amiről sok rosszat hallottak. Mivel Jason nagyon arra akart menni, társuk, Mark egyedül ment tovább Belgrád fele. Ők pedig tanácstot kértek Budapesten egy erdélyi származású lelkésztől. A lelkész adott nekik egy ajánlólevelet és az Úr kegyelmére bízta őket.

Innentől kezdve a legtöbbször első útjuk a templomba vagy a paplakba vezetett. Segítettek árvaházakban, részt vettek mindenféle felekezet istentiszeletén - ugyanakkor magyar és szász vendéglátóik megmutatták nekik Erdélyt.

Saschiz

Jó hatvan évvel korábban kisértetiesen hasonló dolog történt Patrick Leigh Fermorral. A fiatal angol hátizsákkal, gyalog koplalta végig Európát. Esztergomban azonban, ahogy áthaladt a Mária Valéria hídon, megismerkedett egy magyar főnemessel. Ettől kezdve a magyar arisztokrácia kézről-kézre adogatta a fiatal utazót. Fermor magyar szemszögből írta le Erdélyt is. Isztanbulig tartó utazásának magyar szakasza Erdők s vizek között címen jelent meg otthon.

Maria Valeria bridge

Hihetetlen volt, hogy hatvan évvel később, mennyire megismételte magát a történelem. Kate és Jason a románokat nagyon nem szerették. Szomorúan látták a szászok elvándorlását, pont a Marosvásárhelyi progrom után jártak az országban. Egyértelműen látták, Erdély kulturálisan egész más, mint a Kárpátok másik oldala.

Annyira jól érezték magukat, hogy először Váradról akartak visszafordulni, majd Marosvásárhelyről jókora kitérőt tettek Székelyföld fele. (Gyalog húsz kilométer is erős egynapi járóföld, itt meg azért jóval többről volt szó.) Legtöbbet itt töltötték egy helyben, volt, hogy egy hetet is vendégeskedtek valahol.

Sfântu Gheorghe

Csíkszeredáról Tusnádfüdőn át haladtak Sepsziszentgyörgy fele. Voltak Szászhermánban és azt hiszem, Illyefalván is, majd megérkeztek Brassóba. Itt abban a református vendégházban laktak, amit én is jól ismerek.

Brasov

Törcsváron át hagyták el Erdélyt és annyira elegük lett, hogy a háromezer kilométeres gyaloglás során itt szálltak először járműre. Így jutottak el Giuriuig, ahonnan már csak pár lépés volt Isztambul.

Istanbul

Nincsenek megjegyzések: