A patkány hörrenve fulladozott, majd elcsendesedett. Hiába nyomogattam, semmi hangot nem adott ki. Megfulladt. Megdöglött.
A patkány a konyhamalac, a mosogatóba épített daráló.
A daráló pedig reggel azt mondta, hörr. Aztán nem mondott semmit.
Hiába nógattam, kapcsolgattam a daráló gombot, azt se mondta többet, hogy hörr. Mivel Windows-on (is) nőttem fel, elszámoltam százig, majd ismét megpróbáltam bekapcsolni. Sikertelenül.
Valószínűleg a konyhamalacok tervezőjének köze lehetett a számítástechnikához, mert piros reset gombot is szerelt a daráló aljára. Természetesen ez nem igazi reset gomb: amikor a daráló túlmelegszik, lecsapja a biztosítékot. A kis piros gombbal pedig visszacsapom. Ha a daráló kihült.
Miután kihült, ismét bekapcsoltam. Azt mondta, züüüüümmmm, majd hörrr és lecsapta. A motor erőlködött, de a tárcsa nem forgott.
Sok ember ilyenkor reflexszerűen belenyúl a patkány torkába és mozgatni kezdi az alkatrészeket. Olyan ösztön ez, mint ami az erdőben kézigránátot találókban is munkál: ott fekszik magában a nyelesgránát negyven éve, gyorsan meg kell piszkálni, hogy lássuk, mit csinál.
Egy fakanállal kezdtem matani a patkány torkában, időnként kapcsoltam egyet a motoron, de semmi. Meg se moccant.
Lehet, a tegnapi tölgyfán füstölt, narancslében párolt sertésborda kiöntött maradéka tapasztotta össze a daráló garatját.
Beragadt. Valami végzetesen a patkány torkán akadt. Nem akartam semmilyen maró oldószert leengedni a patkány torkán: a szét kell szedni a darálót, akkor lehet kínlódni a különféle vegyszerekkel is.
A daráló tervezői a fulladásra is gondoltak. A patkány alján van egy kis lyuk. (Nem akarom azt írni, hogy a patkány fenekén van egy kis lyuk, pedig az is igaz lenne.) Tehát, a patkány fenekén levő lyukba be kell dugni egy imbuszkulcsot és tekergetni. Ennek a patkány örül. (A hülye szavak kedvelőinek az imbuszkulcs az Allan wrench vagy hex wrench.)
Az itthoni imbuszkulcskészletek egyikében sem volt megfelelő méretű célszerszám: 1/4 # inches (colos) kulcs kellett volna. Nem volt. A közeli szerszámboltban azonban minden van. Volt imbuszkulcskészlet ötven dollárért. Harmincért. Húszért.
Mondtam az eladónak, olcsóbb nincs, nekem csak az egynegyed hüvelykes darab kell. Talált egy kis tasakot, amiben hétféle kulcs volt. 3.15-ért. Megköszöntem. Megvettem. Otthon beledugtam a kulcsot a daráló alján levő lyukba és feszegetni kezdtem. Egyszercsak azt mondta: reccs. És működött. Bekapcsoltam a motort és meghitten duruzsolni kezdett. Ismét darált.
Megmentettük a patkányt. A konyhamalac magához tért.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
3 megjegyzés:
Ez egy sokkoló poszt. :)
Reggeli kábulatomban egyhe undorral (bocsánat) és hitetlenkedve olvastam, illetve képzeltem el, amint egy felpuffadt patkányt böködsz egy bottal.
Aztán megnyugodtam, hogy csak a házimalacotokról van szó. A Windos-os és a belenyúlós részen hangosan felröhögtem, majd csodálattal nyugtáztam, hogy tudtál az imbuszkulcsos megoldásról. Én a héten a foghagyma nyomó fém kosárkáját etettem meg vele, s eléggé leizzadtam, amikor arra gondoltam, hogy ki kell fizetni az új malac árát. De jött a karbantartó fiú, mélán rám nézett, elővette a kulcsát, kiszabadította a megcsócsált fémdarabot, majd azt mondta, hogy legközelebb legyek óvatosabb. :) Megpróbálom.
hu, ez az a cuuc, amihez soha nem nyulnek, egyreszt felek az eletol, masreszt gutsztustalan...
Nekem is van ilyen. Ha bekapcsolom, olyan a hangja, mint egy kőzúzónak és enyhén beleremeg az egész ház.
Az imbuszkulcsról nem tudtam, kösz a tippet, jó tudni.
Megjegyzés küldése