2011. május 5., csütörtök
Aki szakállt hord, mormon nem lehet
A körszakállas fickó a Utahban mgszokottnál két-három fokkal szivélyesebben köszönt, ahogy elhaladtunk egymás mellett a járdán. Valószínûleg a villamoshoz ment, mi pedig Yodával egy kilenc kilométeres városi séta közepén voltunk.
Még sosem jártunk itt, még sosem találkoztunk a fickóval és valószínûleg soha többet nem is látjuk egymást. Salt Lake Cityben a gyalogosok köszönnek egymásnak az utcán és általában összemosolyognak. A szokásosnál szélesebb mosoly a szakállamnak szólt.
Majdnem olyan volt, mint amikor szabadkômûvesek titkos kézjelekrôl ismerik fel egymást - csak a szakállban semmi titkos nincs. Ideális esetben tökéletesen látható.
Utahban egy valami azonban biztos: ha egy férfinek (vagy nônek) szakálla van, mormon nem lehet. A mormonok öltözködési szabályzata meglehetôsen szigorú. Noha a vallás alapítói lenyûgöző méretû és "szabású" bozontokat viseltek, manapság ez nem javallott.
Amikor tehát egy másik szakállas fickóval álltunk a Cottonwood kanyon bejáratánál és vigyorogva néztük a botrányos falfestményt (reklámot), tudtuk, nyugodtan tehetünk ironikus megjegyzéseket is, a másik nem fogja a szívére venni. Sőt.
Massachusettsben eleinte nagyon fura volt a sok szakállas fazont látni az utcákon - nem mintha Új-Angliában olyan gyakori lett volna az arcszôrzet, de a utahi átlagnál nagyságrendekkel többen növesztettek mindenfélét az álluk alá. Természetesen vannak simaképû nem-mormonok is - de a szakáll megléte egy "beavatott" számára egyértelmû jel.
Ugyanez természetesen igaz az ellenkezőjére is: a szakáll egymértelmű üzenet a lélekvadászoknak: zsákmány.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése