Főztem.
Kellett az ételbe egy kis bor.
Fehér.
Elővettem a főzőbort és miközben vártam, hogy beleönthessem a tepsibe, elolvastam, mit írtak a borról.
A borok cimkéi gyönyörűen leírják, mi van az üvegben. Sokszor elég elolvasni a leírást, a bort már nem kell megkostolni - csalódást okozna.
Ennek a bornak az üvegén a cimke a bor illatáról szólt. Arról, hogy a bornak citrusillata volt.
- Csak kinyitjuk az üveget és a citrusillat belengi a szobát - olvastam és eszembe jutott egy másik erősen citrusillatú üveg a lakásban. Ez az üveg azonban nem a borok között volt, hanem a mosogató alatt. A felmosószerre is tökéletesen illett a bor leírása. Csak azt nem önthettem bele az ebédbe.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
7 megjegyzés:
:)
Mindig olyan jókat szoktam vigyorogni az ilyen leírásokon... "gyümölcsös aromák, feketeribizli, áfonya, friss barack, de leheletnyit érezhető a kovás talaj súlyos jelenléte és a tölgyfahordó érett fanyarsága, némi enyhén karcos utóízzel"*
Tudom, nem vagyok borhoz értő, csak szeretem, de még soha, egyetlen egyszer se éreztem ezekből semmit. Két dolgot tudok róla eldönteni, hogy ízlik-e és hogy harmonizál-e azzal az étellel, amihez iszom. Ennyi. :)
Nekem valami fertőtlenítő törtlőkendőm van ilyen citrusillattal, de hogy-hogynem, valamiért mindig egérsz@rnak érződik nekem... :)
* A szöveg természetesen halandzsa. :)
Boston2, ez zsenialis!!!!!
A bor az még egy istenesen reális dolog. A szőlőfajták és a technológiák tényleg felismerhetőek kellő rutinnal. Nagyon szerettem a francia csók (frencs kissz) című filmnek azt a jelenetét (nem Kovi rendezte), ahol Kevin Kline előbb megszagoltat Meg Ryan-nel egy pohár bort, majd megkérdi milyen az illata. A válasz elég egyszerű. (nem tudom valami érdekes, tán izé?) Aztán elővesz egy dobozkát ahol üvegcsékben virágok gyümölcsök füvek illatai vannak. Megmutat neki néhányat, aszalt szilvát fűszereket és újra megszagoltatja vele a bort amiben ezek után már persze könnyebb felismerni az illatokat. Mágiának tűnik, de nem az. Sokszor saját magamon is tapasztalom mennyire szegényes az "illat memóriám".
Ha igazán el akartok durranni, hifi magazint olvassatok, ahol a kissé lomha de kerek basszusok és az erőtlen de meleg tónusú vonósok gyakran nincsenek összhangban a levegőtlen színpadon csak kínlódó és felül tompa rézfúvósokkal. Ráadásul az egész mű vidám nyári vasárnapok hangulatát idézi, míg egy kábelcsere hatására este lesz és hideg ősz..
Sir Robin, ugyanez elmondható a gitáros világról is :)
Én ugyan foglalkozom ezzel már... hmmm, cirka 30 éve, mint használó, de sose tudtam igazán ilyen dolgokat megkülönböztetni, pláne leírni, hogy "Ez utóbbi egy vastag, de mégis feszes hangzású hangszedő, ami nem akar feltétlenül krémesen szólni, hanem kemény ütéssel az elején karcosan, agresszíven."
:DDD
Egyébként az említett mozi jó, én is szeretem, de sose tudnám elképzelni magam borszakértőnek.
Ha borfilm, akkor Bottle shock.
Az izlelobimboim egyebkent foleg kremesekre vannak beallitva :)
Azért autóról is lehet ömlengeni néha... :D
http://web.interware.hu/muzx/viggen/v1/
Hogy kapcsolódjon konkrétan a témához:
"Ráérzel majd, hogy a Viggenel - bármilyen furcsán is hangzik - a nyugodt, szabályos cirkálás is élvezet, nemcsak a tövig nyomott gázpedállal száguldás, bár ezt se lehet kihagyni, hiszen a lényének esszenciáját alkotja. Ő nem vodka, vagy pálinka, amiből csak gyorsan felhajtasz párat, kicsit talán inkább egy pohár hosszan kortyolgatott, nemes, ritka bor, kell hozzá némi rákészülés, szellemi érettség és igényesség, hogy kiélvezd az ízeit, és megfelelően értékeld."
És bocs a nyomulásért, csak nem tudtam kihagyi... :)
Megjegyzés küldése