2011. szeptember 14., szerda
Yodüsszeia III - Éjjeli rémület
Csör-csörr-csörr-csörr - mondta vekker. Kinyitottam a szemem. Fél négy volt. A vonat állt valahol.
Talpraálltam. Néztem. Próbáltam fókuszálni. A világ kezdett alakot ölteni, már ha világnak van reggel háromharminckor alakja. Ha van akkor egyáltalán világ.
- Ezért kapta a ropogós Euróbankót, hogy ne ébresszen fel - dohogtam a hálókocsikalauzt szídva.
A MÁV információsa azt mondta, a vonat reggel négyre ér Prágába. Elvira, a szeszélyes mávos nőszemély hasonló információt adott.
Kinn csend volt - mi a fenét várok háromharminckor reggel?
- Ez még nem lehet Prága - szögeztem le.
Felöltöztem. Összepakoltam. Felébresztettem Yodát, aki méltatlankodva vette tudomásul az inzultust.
Csörr - mondta a telefonom. L volt, aki pont Prágában volt és megígérte, hogy reggel négyre kijön elém a pályaudvarra.
- Szállj le, Prágában van a vonat! - mondta L.
- Nem szállok le. Ez a vonat nincs Prágában.
- De itt van. Látom.
- De ez a vonat nincs Prágában, én is látom.
Ebbe a dilemmába Schrödinger macskája is belezavarodna. Yoda azonban bebizonyította, hogy ő nem Schrödinger macskája: visszamászott a dobozába és aludt tovább.
- Hol vagy? Rossz vonatra szálltál? - tette fel L a kézenfekvő kérdést.
Tudtam, nem lehetek rossz vonaton. De Prágában se lehettem.
Kihajoltam. Egy vasutas közeledett a messzeségből.
- Helló! - szólítottam meg tíz perc múlva, amikor odaért - Prague?
- Buhahua - mondta az ember, legyintett és továbbment. Még jobban kihajoltam.
Pardubice - olvastam. Már nem tudom, miért, de egyszer sétáltam Pardubicében. Szép főtere van és jó száz kilométerre található Prágától. Aggódni kezdtem. Hogy fogunk három perc alatt megtenni száz kilométert? Ennyire jó lenne a cseh vasút?
Aztán telefonált L:
- Hatra érkezel.
Mint kiderült, a Budapestről nyolckor induló szerelvény nagy része négyre ér Prágába, de a hálókocsik hatra. Csak erről a MÁV nem szólt semmit.
Visszavetkőztem pizsamára, gondolatban bocsánatot kértem a kalauztól és a MÁV-ot meg Elvirát átkozva követtem Yoda példáját és aludtam Prágáig.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Azért ez elég fura.
Még szerencse, hogy a repülőn nem így van, mint a viccben.
Szőke nő ül a repülőgép első osztályán. A stewardessek győzködik, hogy az ő jegye a másodosztályra szól, cuccoljon át oda. A szőke meggyőzhetetlen, ő nem megy sehova, neki itt kényelmes. Arra megy a pilóta, megkérdezi mi a probléma. A stewardessek közlik, hogy a szőke jegye a másodosztályra szól, de nem hajlandó távozni. A pilóta gondolkodik, majd odahajol a szőkéhez, valamit a fülébe súg. A szőke szó nélkül feláll, és átcuccol a másodosztályra.
A stewardessek elhűlve nézik. Kérdezik a pilótát, mit mondott a szőkének. A pilóta elmosolyodik: Csak annyit, hogy az első osztály nem Ausztráliába utazik...
Bocs, ha ismert...
:))))
Sok kereses utan pdf-ben meg lehet talalni, mikor erkezik a vonat, de en, egyszeri utaskent megelegedtem Elvira es a penztarosok infojaval.
Megjegyzés küldése