- Megbüntette az ellenőr, amikor defektet kapott a kátyuban?
- Izé, nem.
- Akkor nem minket kell hívjon - megkönnyebbültem. Nekem nagyon bejött a BKV-s hölgy humora. Lehet, más telefonon keresztül megpróbálta volna átharapni a torkát, de én egy jóízűt kacagtam, majd leírtam az általa mondott telefonszámot és kedvdsen elköszöntünk egymástól.
Hogy-hogy nem büntetett meg a kátyúban az ellenőr? Úgy, hogy a kátyúban nem rejtőzött ellenőr, csak éles kavicsok. Én meg belementem a Könyves - Üllői kereszteződésében a villamossíneken levő kicsi gödörbe. Kis autó, kis kerék, kis gödör, nagy defekt.
Álló helyzetből indulva trafáltam el a gödröt. Lassan mentem - kis autó, kis gyorsulás -, de a csattanás nagy volt. Valahogy átlavíroztam a négysávnyi forgalmon. Kerékcsere. Fotózás. Lőttem pár képet a gödörről, majd a százhalombattai halomsírok helyett kutatni és telefonozni kezdtem.
Hamarosan megtudtam, ha a kátyú villamossínen van, akkor az a BKV sara, azaz kátyúja. Hívtam a BKV-t, azon a számon, amit jónak gondoltam. Ott kérdezték, volt-e kaller a síneken. Megnyugtattam a hölgyet, hogy nem volt. A feldühödött csőcselék nem kötözött senkit a sínekhez.
A következő számon egy udvarias hölggyel beszéltem, akinek alaposan el kellett mondtani a kátyu helyét. Ez követően tömőmunkások kommandóját küldte a helyszínre. Egyébként segíteni csak annyiban tudott, hogy adott egy telefonszámot. Ezen a telefonszámon végre tudtak valamit mondani: adtak még egy telefonszámot, ami már a BKV biztosítójáé, a Generalié volt. Emellett bediktálták a BKV kötvényszámát, amit utána én bediktáltam a biztosítós hölgynek. Egy óra alatt sikerült kárbejelenteni. Már csak a kereket kellett megcsináktatni.
Remélem, fizetni is fognak...