Művészeti séta a villamos mentén

 

Az igazsághoz tartozik, hogy én nem megy művészeti sétára indultam, csak haza az uszodából.

De ha már arra jártam, megnézegettem a szobrokat és festményeket a villamos mentén. a Parley's Trail-en. 

Eredetileg csak a willendorfi Vénuszt akartam lefotózni, de elkapott a lendület.

Hogy miért nem autóval mentem az uszodába? Ezt majd elmesélem. Addig halmozom a feszültséget.

Az egykori szárnyvonalra emlékező síndarabokból meglehetősen sok épült be mindenféle műalkotásba,

Ez nem volt meglepő, elvégre mozdonyból is több volt.

És talpfa-rakásból is.

Bár ez utóbbinak rózsaszín változata nem jött be.

Itt jártam nagyjából félúton.

Itt a grafitik és egyéb falfestmények domináltak.

Itt a kedvenceim a nőalakok. (Akik szintén dominálnak.)

A grafitik mögött egy hatalmas, veterán atuók restaurálásával foglalkozó műhely lapul.

Autók viszont nem itt, hanem a következő épületen voltak.

Mire idáig értem a morfondírozással és már a faluban is voltam.

Itt kicsit kevesebb a szobor és a festény, de azért ez se rossz.

Kedvencem a nyárfa.

A kék hegyeket kevésbé szeretem.

Utahi villamosjegy

Villamosoztam. (Hogy rövidre fogjam, az autót elvittem a szervízbe, de nem akartunk jármű nélkül maradni, ezért kivillamosoztam a reptérre egy bérautóért.)

Letöltöttem a helyi közlekedési társaság alkalmaázsát (mindig úgy gondolom, ha azt mondom, "leöltöttem az app-ját", valami sértőt mondok valakinek a szüleiről).



Az alkalmazással lehet jegyeket venni bankkártyával.

A villamosmegállóban aktiválom a jegyet a telefonon, ami két óráig mindenre jó. Azaz nem kell gps, drága berendezések, csak az alkalmazás, ami mutatja az esetleges kalauznak, hogy mennyi idő van még a jegyemből hátra. Közben meg oda utazok, ahova akarok.

Okos.

STOP! - Selejt

Megnyugtató érzés, hogy nemcsak Magyarországon fordulhat elő, hogy egy frissen átadott önkormányzati beruházás elemei egyhónaposan már porlanak.

Épül a villamos

Hittük is, meg nem is, hogy lesz itt villamos. 2011-ben a dolog még nagyon távolinak látszott.




2012-ben dolgozni kezdtek. Munkagépek takarították el a gazt és a

régi vasút maradványait. 

A munka meglepôen gyorsan haladt annak ellenére, hogy a munkások és a gépek mindig megálltak, hogy elengedjék a járòkelôket. 

Ennek Yoda különösen örült. 

Nem is akarta megenni az építômunkásokat. 

Tavaszra már lefektették a síneket és szeptemberben már végig lehetett sétálni a vágányokon. 

Yoda imádta és rendszeresen ellenôrizte a szigeteléseket és a táblákat. 



Novemberben megjelentek a villamosok és Mikulásra elkészült a vonal. Már csak ki kell próbálni. 

Yoda lelkes. Még nem evett kalauzt. 

Művészi fantázia

Délelőtt hosszú sétával nyitottunk. A lakásokból késfenés zaja hangzott, mindenki készült a pulykaünnepre. Tőzegáfonyaszószok főttek, édesburgonya készült, töltelékek készültek és teljes kapacitással üzemeltek a sütők. Gyásznapról írtak a pulyka annalesek.

Mi pedig az eljövendő villamos helyét nézegettük.

Egy kereszteződés ismerős volt a propagandaanyagokból. Ezt a helyet ábrázolta a látványterv.



A valóság kicsit más volt.



Forrás:
http://www.sltrib.com/sltrib/news/52931469-78/sugar-streetcar-south-lake.html.csp

Ahol a villamos lesz

A térképen vasútvonalat láttam. A valóságban gaztengert, amit üvegcserepekkel szórtak fel. Rókánál nagyobb kóbor macskák kergették el a sétáló pitbullokat a bokroktól.

Az elhagyott szárnyvonalat háznézés közben láttuk: itt van mellett a tüchtig ház. Yodával azóta többször elindultunk a vasút különböző részeit megnézni, hátha látunk valami érdekeset. Eddig nem láttunk.

Valamikor a D&RGW Denver (a beavatatlanoknak a Río Grande Western Railroad) szállított erre cukorrápát Sugarhouse-ba. Aztán a Southern Pacific döcögött itt végül a Union Pacific. Aztán a szomszédok őszinte örömére és a vonatot ugató kutyák bánatára megszünt a forgalom a síneken. A pályát felszedték, a berendezéseket elvitték és csak a dudva nött a hátsókertek közé zárt földávon.



Nehéz, egy volt vasútvonal helyét eladni, kinek kell ennyire hosszú nadrágszíjparcella? A Union Pacific inkább megtartotta a nyomot és várt, hátha az emberek észbekapnak, hogy a vasút jó. Aztán Salt Lake City elkezdett villamosvonalakat építeni és az emberek észbekaptak, hogy a tömegközlekedés jó.

Megszületett a terv, Sugarhouse-t egy új szárnyvonallal hozzákapcsolják a vasúthálózathoz. Ezzel a sugarhouse-i lakosok bejuthatnak a belvárosba, a reptérre, a városba, a nem sugarhouseiak pedig elmehetnek vásárolni a helyi piacra és bevásárlóközpontba.

A tervek elkészültek. Hat megálló lesz: a villamostól a vonat Gránit háztömbig megy majd. (Itt forgatták a 127 órát.) Fura módon itt - a helyi szokásokkal ellentétben - alig tiltakoztk a villamos ellen. Ha minden igaz, 2012-ben kiírtják a gazt és elkezdik a munkát. 2013-ban pedig már lehet is villamosozni.

Ha minden jól megy.

Addig is néha eljövünk gigamacskákat nézni a bokrok közé.

Gödörben

- Megbüntette az ellenőr, amikor defektet kapott a kátyuban?

- Izé, nem.

- Akkor nem minket kell hívjon - megkönnyebbültem. Nekem nagyon bejött a BKV-s hölgy humora. Lehet, más telefonon keresztül megpróbálta volna átharapni a torkát, de én egy jóízűt kacagtam, majd leírtam az általa mondott telefonszámot és kedvdsen elköszöntünk egymástól.

Hogy-hogy nem büntetett meg a kátyúban az ellenőr? Úgy, hogy a kátyúban nem rejtőzött ellenőr, csak éles kavicsok. Én meg belementem a Könyves - Üllői kereszteződésében a villamossíneken levő kicsi gödörbe. Kis autó, kis kerék, kis gödör, nagy defekt.

Álló helyzetből indulva trafáltam el a gödröt. Lassan mentem - kis autó, kis gyorsulás -, de a csattanás nagy volt. Valahogy átlavíroztam a négysávnyi forgalmon. Kerékcsere. Fotózás. Lőttem pár képet a gödörről, majd a százhalombattai halomsírok helyett kutatni és telefonozni kezdtem.

Hamarosan megtudtam, ha a kátyú villamossínen van, akkor az a BKV sara, azaz kátyúja. Hívtam a BKV-t, azon a számon, amit jónak gondoltam. Ott kérdezték, volt-e kaller a síneken. Megnyugtattam a hölgyet, hogy nem volt. A feldühödött csőcselék nem kötözött senkit a sínekhez.

A következő számon egy udvarias hölggyel beszéltem, akinek alaposan el kellett mondtani a kátyu helyét. Ez követően tömőmunkások kommandóját küldte a helyszínre. Egyébként segíteni csak annyiban tudott, hogy adott egy telefonszámot. Ezen a telefonszámon végre tudtak valamit mondani: adtak még egy telefonszámot, ami már a BKV biztosítójáé, a Generalié volt. Emellett bediktálták a BKV kötvényszámát, amit utána én bediktáltam a biztosítós hölgynek. Egy óra alatt sikerült kárbejelenteni. Már csak a kereket kellett megcsináktatni.

Remélem, fizetni is fognak...

Villamossal Salt Lake Cityben

Lisboa
Originally uploaded by ribizlifozelek

Salt Lake Cityben 1907-ben adták át az első villamosvonalat. Aztán építettek még egy csomót, majd 1933-tól apránként bezárták őket: a villamosokat felváltották a trolibuszok. Aztán ezeket is apránként lecserélték valódi buszokra. 1947-ben már nem volt elektromos üzemű tömegközlekedés a városban. A remízt bezárták, a kocsikat eladták.



Néhány példány azonban ma is felbukkan a kertek alatt, talán éppen ott, ahol felszedték alóluk a sineket.



Másokból kocsma lett.



Aztán az amerikai városi reneszánsz idején kezdtek rájönni arra, hogy a tömegközlekedés jó dolog. Villamossal még jobb, mint busszal. 1999-ben ismét járt villamos Salt Lake Cityben. A rendszert TRAX-nak nevezték el.



A közlekedési vállalat vezetői napi 15.000 utassal számoltak. Sokan túlzott optimizmussal vádolták őket. Mások igyekeztek az egész őrült tervet felszámoltatni. Szerencsére sikertelenül.

A villamosokra természetesen könnyedén felszálhattak a mozgáskorlátozottak.

Az emberek meg rákaptak a villamosra. Olyannyira, hogy idővel megjelentek a bliccelők, majd a kalauzok. Nemcsak az ellenőrzés működik jól. A villamoson elhagyott tárgyak is gyakran megkerülnek.

A közlekedési vállalat vezetőit és a villamosvonal ellenzőit egyaránt kínos meglepetések érték. A villamosok ajtajai egyszercsak nem voltak hajlandók becsukódni. Kiderült, hogy a 15000 utasra tervezett rendszert majdnem 60000-en veszik igénybe. A biztonsági rendszer pedig túlterhelést jelzett és a tömeg súlya miatt nem engedte becsukódni az ajtókat. Átszervezték a közlekedést, több kocsit állítottak üzembe. A bővítéseknek köszönhetően a két vonal hossza immár 40 km. Ráadásul Yoda is utazhat.





A villamoshálózathoz csatlakozik a HÉV (Frontrunner) és hamarosan tovább bővítik a hálózatot. 2011-ben talán már nem kell taxizni a reptérre.

Yoda villamosozik

Trax station
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yodának meg kell tanulnia, hogy szokatlan körülmények között is nyugodt maradjon. Betettük a kutyát egy dobozba és felszálltunk a villamosra. A dobozkát - a kutyával - letettük a földre.
Yoda nyugodtan viselte az inzultust egészen az első kanyarig. Akkor a hordozó mozogni kezdett. Majd a villamos fékezett egy nagyot, ekkor a doboz már vinnyogott is.
Picit benyúltam a dobozba, csend lett. Ettől kezdve a doboz meg se nyikkant.
Hazafele azért gyalog mentünk. Ez az egyetemről jó órányi sétára lakunk. Kellemesen bandukoltunk, bandukoltunk, Yoda megszagolt minden fát, meglocsolt minden virágot és nagyon jól érezte magát. Én nézegettem a világot és kellemesen töltöttem az időt.
Egyszer Yoda megpróbált haverkodni egy boxerrel. A boxer nem akart haverkodni Yodával. Yoda szomorúan mordult, a boxer dühösen mordult. Yoda rámnézett: “Itt vagy, gazdi?” Miután meggyőződött róla, hogy ott vagyok a póráz másik végén, éktelen csaholásba kezdett. A boxer se maradt adósa, félig ki is bújt a rácsok között. Yoda visszafeleselt valamit kutyául. A boxer nekiugrott a kerítésnek, ami megremegett. A nagykutya ugatása elnyomta Yoda éles visító ugatását. Ekkor láttam meg a kerítés végén a kisebb lyukat. Yoda, bízva jelenlétemben, megpróbált bemászni, hogy széttépje a boxert. Nem engedtem. A boxer közben megpróbált kijönni. Yoda válogatott sértésekkel árasztotta el a másik kutyát. Próbáltam elhúzni, de kimerevítette póklábait, daruval se lehetett volna elmozdítani. A másik eb közben átpréselte a fejét a lyukon. Eluntam a kutyakomédiát és rászóltam Yodára:
- Gyere, mielőtt még kijön!
Yoda értette a dolgot és lelkesen vágtázni kezdett velem. Farkánál csak a füle lobogott jobban. Határtalanul élvezte a dolgot.
Én is. Meg kell tanulnom, hogy szokatlan körülmények között is nyugodt maradjak.

Kalauz a villamoson

Trax Trolley Sq Station
Originally uploaded by ribizlifozelek

Reggel csodálkozva láttuk, hogy a villamosmegállóval szembeni bolt parkolójában több rendőrautó parkol. Gyorsan körülnéztünk, lelőttek-e valakit, de senki sem evezett angyalszárnyait lebegtetve felfele. (Lefele sem.)
Láttuk utóbb, hogy a rendőrök az érkező villamosról szállnak le. Ők voltak az ellenőrök. Sajátságos módon dolgoztak, a leszállított embereknek szóltak, maradjanak ott, ahol vannak, majd elmentek a peron végébe és onnan visszafele haladva szépen végigbüntették a pár leszállított embert.
Az volt a legfurcsább, hogy ezek az emberek békésen álldogálltak, nem vegyültek el a leszálló tömegben, nem szálltak fel a másik irányba menő villamosra, hanem bevárták a zsandárokat, megadták adataikat, végighallgatták a rendőrök magyarázatát: ha öt napon belül bemutatják a bérletet, elejtik a büntetést, ha fel akarnak lebbezni, akkor ennyi időn belül megtehetik.
Nem tudtuk mire vélni azt, hogy az emberek békésen várták az ellenőrt, hogy megadhassák adataikat. Nem hittem, hogy ennyire túltengene bennük az állampolgári öntudat. Igaz, a rendőrök elkepesztően modern csizmákban, lampaszos nadrágokban feszítettek, oldalukon Colt (vagy 38-as Special?) himbálódzott. A valódi meggyőzést azonban egy, az összes amerikai kreszkönyv által súlykolt mondat jelentette: a menekülés a rendőr elől börtönnel büntetendő cselekmény. Pár dollárért meg senki sem kockáztat meg egy bűncselekményt. Vagy azt, hogy egy ideges rendőr összetévessze egy drogfutárral

Tolószékkel a TRAX-on

TRAX
Originally uploaded by ribizlifozelek

Reggel láttunk egy középkorú fickót tolószékkel felszállni a villamosra. (Önkiigazítás 1: a TRAX igazából nem villamos, hanem átmenet a villamos és a HÉV között. Önkiigazítás 2: a tolókocsi nem igazán volt tolókocsi, mert motorral ment. Önkiigazítás 3: Tolókocsival nem felszállnak a villamosra, hanem felgurulnak.)
A dolog meglepően egyszerű: nem alacsonypadlós villamost vettek. Nem liftet szereltek fel a villamost/megállóra. Egyszerűen építettek egy-egy rámpát a megálló mindkét végébe. Ha a villamosvezető látja, hogy van kerekesszékes a rámpán, akkor az első ajtónál ő lehajt egy kis hidat és a kerekesszékes begördül a villamosba. Kész.
A megoldásnak egyetlenegy hátránya van, hogy helyigényes, a rámpának sok hely kell.
Persze itt se minden fenékik tejfel: ahogy az alábbi képen látható, itt is élnek nagyon izmos és sportos kerekesszékesek.

Elveszett, keressük

TRAX
Originally uploaded by ribizlifozelek

Vizsgaidőszak, cikkek leadásának határideje, hó, villamos, minden együttvan, hogy elvesszen valami. A valami egy könyv volt, helyesebben egy folyóirat egy teljes évfolyama. Linguistic Inquiry 1991. Valahol elmaradt.
Anikó először azt hitte, hogy a Walgreensben hagyta, de ott nem volt. Hosszas telefonalas után sem került elő, pedig mindenki megnézte. A villamoson maradt tehát. Lélekben keresztet vetettünk rá, Anikó elkezdte keresni interneten a folyóirat különféle számait, hátha össze lehet vadászni, én meg terveket szőttem.
Esetleg meg lehetne nézni a város nagyobb antikváriumaiban. Egy normál halandó így tud valamit kezdeni a Linguistic Inquiry 1991-es évfolyamával. Esetleg beteszi az asztal billegő lába alá, ha éppen 5 centi hiányzik belőle. Még kandallóba is jó, ha éppen nincs kéznél gyújtós. Tehát vagy egy hajléktalan párnájaként vagy egy antikvárium árukészleteként végzi.
Természetesen egy telefont megért a közlekedési vállalat talált tárgyak osztálya. A köny ott volt! Valaki leadta.
Anikó megkért, szedjem fel a könyvet. Kocsiba ülte, betettem hátra a kutyát. A belvárosban az ünnepek miatt ingyen lehet parkolni, leparkoltam a közlekedési vállalalt irodája mellett, s a szívszorítóan néző kutyát hátrahagyva bementem az irodába.
Mindenre fel voltam készülve, hogy majd ezer féle igazolványt kell mutatni, elmondani, milyen könyv, hol lett elveszítve, stb. Ehhez képest megkérdezték, lokalizáltuk-e a könyvet, mondtam igen. Milyen névre lett félretéve? Anikó? Tessék. És vihettem. Még alá se kellett írni semmit három példányban.

Régi kocsi

Abandoned trolley
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kutyastáltatás közben igykszünk néha új utcákat felfedezni: Yoda is élvezi az új szagokat, mi is látunk valami újat, pl egy új kutyát, egy új fát, ilyemit.
A Trolley tér fele mentünk. Az állat lelkesen szagolgatott, rengeteg új fát talált.
Elhaladtunk egy mediterrán stílusú ház mellett, amit Yoda szintén megjelölt.



A szűk utca váltalanul elkanyarodott. A kanyar után pedig szmbetaláltuk magunkat egy elhagyott villamoskocsival.
Rejtély, hogy mit keresett itt a rendezetlen kertben, egyik lámpája még vígan mosolygott a világba, itt-ott még a régi felírás is olvasható volt. Olyan volt, mint egy régészeti lelet: ezeket a kocsikat 1947-ben vonták ki a forgalomból, egyikük mégis itt parkolt a kertben.
Nem engedtem, hogy Yoda bemenjen és megjelölje.