GPS hiba

Yoda látta meg a reggeli sétakor az autót. Azonnal oda is úszott a hóban, hogy megnézze.

Az autó vezetője vakon követte a gps-t keresztül a sarki irodaház parkolóján át. Itt egészen nyárig egy utca szelte át a parkolót. Az utcát az önkormányzat megszüntette és a kijáratot az irodaház tulajdonosa lezárta.

A gps ezt nem tudta.
A húszcentis hóban a sofőr nem vett tudomást arról, hogy a többi keréknyom másfele vezet és egyenesen nekiment a szegélynek. A szegély lebontotta az autó elejét, az egyterű pedig fennakadt a járdán.

- Azért jó gyorsan mehetett. Ezt hívják nem útviszonyoknak megfelelő vezetésnek és gps-hibának - mondta Yoda és megjelölte az elakadt autót.

A GPS és a térkép

I-70
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Fremont Indian State Parkba menet a GPS egyszercsak azt mondta, menjünk le az autópályáról. Nem mentünk. Térképen előre kinéztem, merre kell menni, a GPS igazából az utolsó kilométerekre kellett csak. Ne szóljon bele, végig autópályán kell menni, kivéve tizenkét kilométert a végén.

A következő letérőnél megint felháborodottan le akart parancsolni az autópályáról. Valamelyik beállítása a legrövidebb útra akar vezetni minket - nem a leggyorsabbra. Eddig mindig elfelejtettem átállítani, de mivel állandóan megnézem előre az útvonalat térképen, mindig rászólunk a kütyüre, ajánljon valami jobbat. Mindig megteszi. Szeretem a ketyerét, de azért vigyázok vele.



Karácsony után olvastuk az ágyon reszketve összebújva egy fiatal házaspár történetét. Kinn szakadt a hó, hideg volt és a farkasok csak azért nem ordítottak, mert a szél betömte a szájukat hóval.



A fiatalok egy GPS-t kaptak karácsonyra. A ketyerét a sógor vette és annyira tetszett neki, hogy magának is vett egyet.

A férfi testvérénél tartották az ünnepet, de estére hazamentek. És kipróbálták a GPS-t. Megmondták, hova akarnak menni és elindultak.

Jónéhányszor megtették már ezt az utat, de a GPS tudott nekik újat mutatni. Azt írta ki a képernyőre, hogy hatvan kilométerrel rövidebb utvonalat tud. A fiatalok meg lelkesen követték az utasításokat. Kicsit gyanús volt, hogy az út egyre meredekebb és havasabb, meg ők ennyi erdőt sem láttak hazafele, de azért bíztak a modern technikában és mentek tovább.



Az út egyre elhagyatottabb volt. Egyre nagyobb lett a hó. Egy kanyar után a négykerékmeghajtású terepjáró bejelentette, nincs tovább. Elakadtak. A telefon nem működött.

Szerencsére tudták, ilyenkor mit kell tenni. Ültek az autóban, néha beindították a motort, elrágcsálták a kesztyűtartóban talált dohos kekszeket, ettek egy kis havat és vártak. Vártak.

Közben már este feltűnt, hogy a pár elveszett. Értesítették a rendőrséget. Keresték őket égen, földön, de nem találták. Nem voltak sehol. Teltek a napok, egy, kettő, de nem kerültek elő.

Nyomuk sem volt.



A testvérnek ekkor zseniális ötlete támadt. Elővette a GPS-t, betáplálta a csellengők címét és megnézte az útvonalat. Miután magához tért, telefonált a rendőröknek, melyik erdei csapáson lehetnek.

Ott voltak. Éhesen, lefogyva, de élve.

A férj elmondta, ezentúl is fog használni GPS-t, de előtte megnézi a beállításait.

Szóval, csak óvatosan. A rövidebb nem hamarabb. És olvassuk el a hasznaálati utasítást. Néha jól jöhet - főleg ha nagyon elakadunk. Akkor végszükségben meg is lehet enni.

Harc a GPS-sel

Map of Alicante
Originally uploaded by ribizlifozelek

Több napon át küzdöttünk a Garmin updatejével.

Az egész térképszoftverfrissítés elfuseráltnak tűnt.

Először frissíteni kellett a GPS készülék szoftverét. A frissítés után egyszercsak felugrott egy üzenet: van még egy frissítendő szoftver. Frissítettük mégegyszer.

Ezt követően letöltöttük a térképet. Az egészet, mind a 2.4 gigát. Valami nagyon nem stimmelt a letöltéssel - a 2.4 gigás tömörített file kilenc órán át kúszott lefele az amúgy meglehetősen gyors netünkön át. Aztán nem működött.

Elindult az installálás, aztán a GPS egyszercsak megszólalt magyarul: installálás nem sikerült.

Megpróbáltuk még egyszer. Ugyanez. Letöltöttük az update-et egy másik gépre. Újabb éjszaka. Újabb kudarc.

Kísérletező kedvűek vagyunk - a windowsos géppel is próbálkoztunk. Ezen nyolc órába telt az, hogy a letöltés ne induljon el.

Ezután következett afférünk a cég közönségszolgálatával, aminek végén elismerték, nem mi csináltunk valamit rosszul. Telefonáljunk és majd kapcsolódnak a gépünkhöz, belemásznak a belsejébe és a számítógépen keresztül megbuherálják a GPS-t. Nem tetszett az ötlet. Nagyon intim dolog egy vadidegent beengedni a számítógépünkbe és hagyni, hogy benne turkáljon.

Elgondolkodtunk a dolgon. Közben a GPS egyszercsak begyűjtött magának még egy frissítést az országút közepén. Arra gondoltunk, hátha ettől működik majd a térképfrissítés. Nem működött.

Ma tettem még egy próbát. Észrevettem, hogy a Garmin feltett egy új térképfrissítést. Letöltöttem - két óra alatt lenn volt. A frissítés elindult - valamiért ismét elkezdett magyarul beszélni. Dolog azonban működött. Negyven perc múlva az új térkép rajta volt a ketyerén.

Azt hiszem a Garminnál megtalálták és kijavítottak a hibát.

A GPS meghülyül

Bratislava
Originally uploaded by ribizlifozelek

Zuhanyoztam a szobában. Yoda békésen aludt. Ketten voltunk, amikor érthetően megszólalt egy hang:

- Lost Satellite Reception.

Azt hittem kiugrom a vízsugár alól. Yoda okos, de ő telepátiával kommunikál.
A GPS beszélt. De azt KIKAPCSOLTAM. Mégis megszólalt. Csoda.

Sebaj. Ha beszél, beszél. Ha sokáig csinálja, leírom amit mond és vallást alapítok rá.

El kellett mennem a szállodából az egyetem egy távoli részébe autóval.

Beültem. GPS elő.

Acquiring Satellite Reception.

Néztem a ketyerét. Tíz percet vártam és még mindig a jelet kereste. Persze nem találta.

Felnéztem az égre, de felettem nem volt se gigászi idegen űrhajó, se két méter vastag vasbeton tető. Csak a mérsékelten kék eget láttam. Egy atomháborúról tudtam volna. Mi a hiba?

Az ősi módszerhez folyamodtam. Kikapcs, bekapcs.
Bekapcsoláskor látott mindent. Két perc múlva semmi.
Megint.
Megint.

GPS nélkül sikerült épp hogy időben odaérni a campus egy ismeretlen szegletébe. Büszke voltam magamra.

Amint volt időm, megnéztem, mit lehet csinálni vele. A fórumokon azt írták, hardreset kell neki. Ezt egy olyan kütyün, amin egy gomb van nehéz. Aztán kiderült, hogy kell.
Bekapcs, közben képernyő bal alsó sarkát lenyom.

Már megtettem volna, amikor eszembe jutott még valami: kitöröltem az összes tárolt adatot.

A következő pillanatban megjelentek a műholdak és minden működött.

Azért este megnéztem a térképet indulás előtt. Biztos, ami biztos.

GPS

On the road
Originally uploaded by ribizlifozelek

Eleinte nem nagyon akartam GPS-t.

- Csak tudom, hogy hova megyünk - mondtam.
- De azt nem tudod, hogy hol vagy! - hangzott a válasz. Ez így ebben a formában nem volt igaz, mindig tudtuk, hol vagyunk - kisebb nagyobb közelítéssel. Na jó, időnként elveszett a cetli, amire fel volt írva, hogy hova megyünk, sőt, időnként az a cetli is elveszett, amire fel volt írva, hogy miként mehetünk arra a helyre, aminek a címe az előbb elveszett.

A GPS meg megjött.

Nézegettem a Garmin dobozát és nem nagyon tudtam hova tenni az autóban. Kiderült aztán, van hozzá ki babzsák, amivel fel lehet tenni a műszerfalra és nem repül el fékezéskor, kiszálláskor meg nyom nélkül elpakolható. A GPS megy a tokjába, a babzsák a kesztyűtartóba, a tolvaj meg nem is sejti, hogy az autóban valaha is volt ilyen technika. Egy szélvédőre szerelt állvány láttán még kísértésbe esne és csak a jármű feltörése után jönne rá, hogy a Garmint mi elvittük magunkkal.

A GPS Egyesült Államok térképpel érkezett, de meg lehet hozzá venni az európai térképmodult. Annélkül is megmondja a koordinátáit, de az egy városban nem segít sokat. Ha meg kitör a Harmadik Nagy Balhé, úgyse fog működni, mert az amerikaiak lekapcsolják a civileket a műholdról.
A GPS ugyanis egy amerikai katonai rendszer, amit a gonosz kommenisták miatt tettek a civilek számára elérhetővé. 1983-ban ugyanis a szovjetek elsütöttek egy nagyon rossz viccet:

- Szása, az nem egy koreai utasszállító repülő?
- De, Misa, eltaláltad.

A koreai gép navigációs hiba miatt tiltott szovjet légtérbe keveredett - vagy kémkedett, vagy az űrlények vitték tévútra - az összeesküvéselméletek száma közelít a végtelenhez. Az esetet követően Reagan elnök felajánlotta a még nem működő GPS-t polgári felhasználásra is.

A katonák természetesen bármikor lekapcsolhaják a polgári jelet, akár egy adott területen is és akkor a sötétben bujkáló ellenforradalmárok már nem fogják pontosan tudni, hol is vannak. Az EU azt szerette volna, ha majd egyszer valaha a távoli jövőben és egy messzi galaxisban valamikor elkészülő Galileo rendszere állandóan sugározzon polgári frekvencián, de idővel amerikai nyomásra megegyeztek: szükség esetén ezt a jelet is blokkolni lehet. (Elvileg 2013-ban talán működni fog a Galileo.)

Nem hittem volna, hogy a GPS használatát ennyire szokni kell. Meg kell érteni a ketyere lelkét - azaz előre be kell állítani a preferenciáinkat: többet akarunk autópályán menni vagy a legrövidebb utat választjuk? Csak főuton megyünk, vagy mellékutcákon? Amikor a tavaszi kirándulásunkról jöttünk haza, a Nuvi a legrövidebb útra vezetett volna minket, ami 12 km-t spórolt volna meg nekünk - mi inkább felmentünk az autópályára és hatvan kilométer hegyiút helyett hetvenet mentünk autópályán. De ismétlem, ez a mi hibánk, nem mondtuk meg a gépnek, hogy mit akarunk.

Salt Lake Cityt elég jól ismerjük és tudjuk, mikor melyik főutat érdemes elkerülni a kisutcákon át. Ezt a ketyere nem tudja. Az útfelbontások nagy részét azonban ismeri és útvonaltervezéskor figyelembe veszi.

Tudja a sávokat - ezt a tulajdonságát nagyon sokra becsüljük. Nagyobb kereszteződésekben megmondja, melyik sávba kell állnunk. Nagy felbontásra állítva a kanyarokat is tudja - azaz pontosan látható a képernyőn, pillanatokon belül milyen kanyarhoz érkezünk. Néha túlzottan precíz is a lelkem, mert az nem mondhatjuk meg neki, hogy Hitébe akarunk menni, ő tudni akarja, hogy azon belül hova, noha a településben igazán utcák sincsenek. De aztán tökéletesen odanavigál.

Eleinte nagyon érdekes volt, hogy időnként megszólal egy vadidegen ember a kocsiban és megmondja, merre menjek. A ketyere mindenféle lehetetlen nyelven beszél, még magyarul is, de valahogy az amerikai-angol hölgy hangja jobban tetszik, mint a magyar.



Ahogy közeledünk egy útelágazáshoz, a hang megszólal és elmondja, majd ennyi idő múlva erre kell menni. A képernyőn közben látni az utat, a keresztutcákat, a magasságot, sebességet és - ha beállítjuk - az adott területen érvényes megengedett sebességet is. (Ez a funkció néha téved, jobb a táblákat nézni a képernyő helyett.)

Ha véletlenül túlszaladunk a kereszteződésen és nem arra megyünk, amerre kellene, a GPS női hangja szemrehányóan megszólal: RECALCULATING és hallani az áramkörök lemondó sóhaját.

Mivel a 21. században vagyunk, a képernyőre időnként reklámok ugranak fel és szólnak, hogy most épp egy gyógyszertárhoz közeledünk. Ilyenkor a szemrehányó géphang által felzaklatott idegeinket lehet nyugtatóval csillapítani.



A Garmin gyönyörűen elvezet minket mindenhova, ahova menni akarunk. Emellett viszont abban is segít, hogy megmondja, hova menjünk. Kérésre szépen kilistázza a közeli műemlékeket, boltokat, benzinkutakat, stb. Tényleg nagyon jó. Én béna vagyok és néha összetévesztem a külső tükörrel, de ez egyre ritkábban fordul elő. Egy valamit nem tud: szólni, hogy autó van előttünk - ezért kell mindent indulás előtt beállítani vagy ezért kell valaki, aki a ketyerét nyomkodja menet közben, mert vezetni és Garmint vezetni egyszerre nem megy.

Igaz, Yoda még nem próbálta, lehet, neki sikerülne.

Hol vagyok?

iPhon
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár napja az IKEÁ-ba mentünk venni fekvőalkalmatosságot pár frissen Salt Lake Citybe költözött ismerősünknek. Kicsit szorított az idő: este vendégségbe voltunk hivatalosak, így ötre vissza kellett érnünka városba. Nem tudtam pontosan, mennyi idő alatt érünk el a boltba. Tudtam, hogy az épp nálam levő iPhoneban van térkép (Google Map).
Kipróbáltam. Nem tudtam pontosan, hol is van az új lakásuk és az autóból nem is láttam egy utcatáblát se. De próbálkozni sose árt. Bepötyögtem az érintőképernyő billentyűzetén a kulcsszavakat: IKEA, Salt Lake City, Utah és vártam a csodát. A csoda be is következett, mert észrevettem egy másik "gombot" is az érintőképernyőn: "az aktuális tartózkodási helyről". Hozzáérintettem az ujjbegyemet.
Megjelent az útvonal, a távolság és a becsült idő. Ugyanúgy, mint a rendes számítógép képernyőjén. Nem. Nem GPS van benne. A Nagy Testvér tudja, hol vagyunk: a cellainformációk alapján az iPhone kitalálja, hol is lehetünk. És tényleg ott vagyunk! Egy dolog azonban tudni valamit és egy dolog látni, hogy valami ilyen jól működik.
Van természetesen egyszerűbb megoldás is. Erdélyben láttam, hogy sok város felett - a hegyre kiírták a város nevét. Tiszta Hollywood. Akármilyen részeg is az utazó, csak felnéz és – ha még tud olvasni – és látja, hol is van.