Józanságteszt

Este szokásos körünket tettük meg. Langyos tavaszi este volt, csak a szél jelezte, hogy a tél utolsó (?) hóvihara közeledik.

Yoda a State street fele vette az irányt.

A nyolcsávos út mentén intézkedést foganatosított a közrend őre. Lelassítottunk és néztük, mi történik.

A rendőrautó egy kisteherautót állított meg. Azért hívom kisteherautónak, mert van sokkal nagyobb is, nem azért, mert kicsi volt.

A rendőrautó és a kisteherautó között egy fiatal nő állt a randőrrel szemben.

Józansági tesztet végeztek.

A szonda drága. A rendőr először ezért cirkuszi mutatványokat végeztet a sofőrrel. Ha nem tud egyenesen menni, ha nem tudja behunyt szemmel eltalálni az orrát, jön a szonda, a vérvétel, a letartóztatás, a bíróság, meg ilyenek. Ilyenen bukott meg két éve egy utahi szenátor.

A termetes rendőr láthatóan azt magyarázta, hogyan mit kell csináljon a sofőr.

A nő állt és nézett.

A rendőr tartott egy bemutatót: könnyedén végigsétált a vonalon.

A nő állt és nézett. Szerintem arra koncentrált, hogy tudjon egyenesen állni.

A zsaru ekkor donut növelte fenekét riszálva mutatta a nőnek, hogyan kell majd egyenesen menjen egy vonalon.

Igazából a menés nem ment. A nő csak állt kővédermedten. Szerintem véralkoholszintje bőven meghaladta az engedélyezett 0.08%-os határt.

A rendőr ekkor már tánclépésekben, hawaii táncosnőket idéző csípőmozgással vonaglott végig a vonalon. Egyik lábat a másik elé és riszált.

A nő csak állt és nézett.

Remélem, a nevetéstől nem tudott mozdulni se, de inkább attól tartottam, merevrészeg volt.

Ebben az esetben nem tudtam sajnálni, sőt, örültem is.

A menekülő - akciófilm élőben

Kicsit korábban értem az egyetemre, még volt pár percem a találkozóig.
Betolattam a parkolóba és elővettem a könyvemet.

Valami nem volt kerek.
Körülnéztem.
Két parkolóhellyel arréb egy zöld mikrobusz állt. A mikrobusz mögött egy parkolóőr és kerékpárja állt, a kerékpár pont elzárta a mikrobusz útját. Fura.

Olvasni kezdtem.

A parkolóőr mozgására riadtam fel.

- Asszonyom...

Magas, vékony szőke nő közeledett a kommunikáció tanszék felöl.

- Asszonyom, lejárt a parkolóórája.

- Nekem?

- Igen és ez nem az első alkalom. Önnek 135 dollár meg nem fizetett tartozása van büntetésekből.

Tudni kell, egy ilyen parkolás az egyetemen tíz dollár.

- Az hogy lehet?

- Lehet, nem fizette ki a büntetéseket...

- Nem létezik - mondta a szöszi és elindult az autó fele.

- Hívtam a főnökömet. Az ön tartozása túl nagy és többszörös szabálysértést követett el.

Letettem a könyvet. Ez izgalmasabb volt, mint az olvasnivalóm. Még nem is sejtettem, hogy milyen izgalmas lesz.

Az ártatan arcú, szőke, kékszemű lány csodálkozott.

- Nem létezik, hogy ennyi büntetésem legyen. Különben is, sietnem kell.

- Meg kell várnia a főnökömet. Amennyiben nem fizet, kerékbilincset helyezünk el az autóján.

- Kérem, nekem sietnem kell, a gyerekemért megyek.

- Értse meg, nem tehetem.

Az angyal beült az autóba és indított. A parkolóőr kerékpárja mögé állt.
Az angyal kiszállt az autóból. A motor járt.

- Sietnem kell.

- Fizesse ki a büntetést és várja meg a főnököt - a parkolóőr határozott volt és udvarias. A csajszi udvarias és angyalarcú. A kommunikációs tanszéken azonban megtaníthatták neki, hogy vannak pillanatok, amikor a verbális kommunikáció céltalan, így az angyal beült az autóba, hátramenetbe kapcsolt és gázt adott.

Rég láttam ekkora ugrást. A parkolóőr helyből nagyobbat ugrott, mint a hármasugrók az olimpiai döntőben. Kerékpárja recsegve nyúlt el a kerekek alatt. A csajszi manőverezni kezdett, nem akart átgázolni a drótszamáron. Előre, hátra, reccs, előre, hátra, reccs, előre, hátra, reccs.

Aztán huss, a zöld furgon elszáguldott a forgalommal szemben.

Ültem az autóban és néztem.
A parkolóőr állt a kerékpár hullája felett és nézett.

- Jól van?

- Azt hiszem.

Mindketten szarul voltunk.
A fickó dadogva mesélte az eseményeket rádiójába.

Pár pillanattal később megérkezetta egy kollégája:

- Nem tudtad megállítani?

- Annyira nem szeretem ezt a melót.

Aztán megjött a főnök és az egyetemi rendőr.
Megkérdezték, akarok-e tanúskodni. Akartam.

A rendőr elkérte a jogosítványomat, bedugta egy leolvasóba az járőrkocsiban. Egy miniatűr nyomtató kiköpött egy lapot adataimmal, fotómmal, esetszámmal. A rendőr adott egy névjegyet, seriffcsillaggal, egyetemi címerrel, a nevével és emilcímével. A zsaru megkért, írjam meg levélben, mi történt.

Megírtam.

Remélem, a szöszi senkit se fog kivasalni.

Rendőri akció

Pedestrian zone
Originally uploaded by ribizlifozelek

A bejelentés kora délelőtt érkezett az őrsre.

A hír felbolygatta a kedélyeket. A diszpécser több járőrkocsit is riadóztatott.
A rendőrök - mielőtt kiértek volna a tetthelyre, csőre töltötték sörétes puskájukat és kibiztosították oldalfegyverüket.

Tartottak a gyanusítotttól.

Rádión egyeztettek, majd hat kocsival megrohamozták a tettest. Egy begyakorlott forgatókönyv szerint egyszerre mozdultak és vették körbe puskájukat rászegezve.

- A földre!

A férfi eldobta automata fegyverét és a földre vetette magát.

Katonai gyakorlót viselt.

Az egyik rendőr ellenőrizte a fegyvert: játékpuska volt.

A halálra rémült férfi elmondta, hogy egy Halloween-jelmezeket árusító boltban dolgozik és ez a munkauhája és épp dolgozni ment.

Most mehetett haza, mert valószínűleg új terepszínű nadrágot kellett felvegyen...

A bátor rendőr

Street
Originally uploaded by ribizlifozelek

Reggel szokás szerint Yodával sétáltunk.

A sarkon, ahol gyakran van baleset és pár éve a drogfutárt lelőtték, négy motorosrendőrt és egy rendőrautót láttam.

A rendőrautóból kiszállt egy civilruhás zsaru kávésbögrével a kezében. Kemény zsarunak nézett ki. Olyannak, mint aki fél kézzel lever egy hangoskodó társaságot és még egy politikust is letartóztatna, ha az részegen vezet.

A zsaru hörpölt kávéjából. A motorosok nyergeltek. A civilruhás pedig elindult a zebra fele. Megállt a járda szélén. Az autófolyam megtorpant. Elengedték a gyalogost - nem látszott, hogy rendőr, a többiek meg fedezékben voltak.

A rendőr átsétált.

Aztán visszafordult. Lelépett a járdáról.

Kát autó nem állt meg a többivel együtt. A motorosok szirénázva mentek utánuk.

A bajuszos hörpölt a kávéjából és újra lelépett a zebrára.

Rendőrsztori

Oquirrh Mountains
Originally uploaded by ribizlifozelek

Sétáltunk egy kicsit fenn a hegy lábánál - nem sokat, csak épp hogy koptassuk a jeget az ösvényeken egy kicsit. Fél óra csúszkálás után befejezettnek nyilvánítottuk az expedíciót. Hiába sütött a nap, csak mi mászkáltunk az ösvényen.

A séta után beültünk az autóba, mert hát Amerikában autóval kell menni sétálni is, és visszaindultunk. A parkoló kijáratánál elakadtunk. Egy teherautó olyan szerencsésen parkolt le, hogy teljesen elvette a kilátást. Semmit sem láttam. Álltam a STOP-táblánál és próbáltam átfolyni a kormányon, hátha látok valamit. Persze csak egy nagy platót láttam. Néztem balra, néztem, fél lábbal a féken állva, a kormányra támaszkodva, nyakam hosszabb volt, mint egy zsiráfé. Ezért a testtartásért már bárhol leszázalékoltak volna mint egy nyomorékpt. Látni persze semmit sem láttam.

Ekkor jott a másik irányból a főúton egy rendőrautó. A szerv is értékelte akrobatamutatványomat: megállt és integetett: menjek. Mentem.

Kelet-Európai énem kicsit csodálkozott, hogy tényleg nem jott senki.

Mindenestre ez jó indítása volt a napnak.

A rendőr magyaráz

Salem
Originally uploaded by ribizlifozelek

Jó dolog Yodával sétálni. Lelőtt drogfutárokat találunk, érdekes emberekkel találkozunk és a Mester is jól szórakozik.

Most is békésen sétáltunk Yodával, láttuk, hogy a kereszteződésben az egyik autó elnézi a behajtani tilos táblát. A mögötte haladó rendőrautó gyorsabban kapcsolt és szirénázva utánaeredt.

Az autó azonnal megállt.

A rendőr odasétált. Három perces lelkifröccsöt tartott. Úgy láttam, nem büntetett, csak magyarzott.

Aztán leállította a forgalmat, hogy a másik autó visszafordulhasson, majd ő is elsietett, biztos várta valahol a kávéja.

Kafkai országút

Kalocsa
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egy vidéki országúton döcögtem a gödrökben. Hivatalosan építették az utat, de munkást egyet sem lehetett látni a nagy határ mezőben.

Negyvenes tábla volt kitéve, ötvennel mentem.

Aztán láttam, hogy egy mellékútról valami porzik a főút fele, egy rendőrautó közeledett.

Szépen levettem negyvenre a sebességet és láttam, ahogy kikanyarodik mögém a főútnak csúfolt valamire.

Döcögtem szépen negyvennel, jött mögöttem a közrend éber őre.

Aztán egyszercsak mögöttem sziréna, lámpa.

Lassítok.

Rendőr mellém áll, nem mögém. Amerikában ekkor adtam volna padlógázt és menekültem volna az első lakott faluig, hogy ott győződjek meg róla, valóban rendőr-e az illető. Itt csak álltam. Mellettem a rendőr. A szembejövők is.

Rendőr:
- Jónapot kívánok. Ugye nem idevalósi.
- Nem.
- Negyvenes tábla van kinn, de tudja, hogy itt mehet hetvennel is? Azért még nem szólunk. Jó utat.

És elporzott.

Még most is azon elmélkedem, napszúrásom van-e.

Egy táska pénz

Survivor kit
Originally uploaded by ribizlifozelek

A táska pénz sajnos nem az enyém és nem is én találtam meg.

Egy autópályarendőr békésen autózott kerestül a sivatagon a nevadai határ fele, amikor észrevett egy szabálytalanul sávot váltó autót. Azt is észrevette, hogy az autónak szabálytalanul törött a szélvédője.

Mivel a Salt Lake City és az államhatár között nincs semmi, csak só és kavicsok, meg néha egy-egy rejtélyes gyár, a rendőr unatkozott és megállította az autót.



Az autóban ketten ülek. A rendőr igazoltatta őket, majd mivel gyanúsak voltak, hozta a kutyát, aki jelzett, valami van a csomagtartóban.
A rendőr kinyittatta a csomagtartót.
Egy táska volt benne. A táskában volt kétszázezer dollár.

- Honnan van ez a pénz? - kérdezte a közrend éber őre.
Amerikában gyanús a készpénz. Főleg ennyi. A másféldolláros villamosjegyet is sokan kártyával veszik, ennyi papír tehát legalább fura.
A kérdésre azért lehet jó választ adni, ki lehet találni mindenféle jó történetet. Az autó sofőrjének azonban túlpörgött a fantáziája:
- A katolikus egyháznak viszünk adományt.

A rendőr nem tudta, sírjon vagy nevessen, így inkább lefoglalta a pénzt: jöjjenek be az örsre és igazolják honnan van.
Mindez tegnapelőtt történt. A pár -akikkel a szövetségiek is szeretnének beszélni- azóta is jön a pénzéért.

Rendőr a lesen

Salem
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár napja reggel nagyon siettünk haza Yodával, mert át kellett alakítani a pulykát, hogy ne legyen olyan unalmas a madár. (Már öt napja ettük a dromedárt és még a fél állat érintetlen volt.)

Ahogy hazafele mentünk, észrevettünk egy motorosrendőrt, amint keresztülvágott az egyik kis parkon. Ezzel a fickóval többször is találkoztunk már. Délelőtt tíz fele szokott átpöfögni az utcánkon, olyankor integetünk egymásnak. Tíz előtt meg ház melletti forgalmas úton szokott bírságolni.

Kíváncsi lettem, mit csinál most.

Mi is átvágtunk a parkon és megláttuk a rendőr egy bokorba behúzódni. Egy kamerafélével pásztázta az utat. Pár napja három súlyos beleset is törént itt, a rendőrség pedig bekeményített.

Ott ült a rendőr a bajusz mogött a motoron és kémlelte a meglóduló sort.

Nem kellett sokáig a kamerába bámulni, egyből meglátott a gyors autót. Villogó be, autó félrehúzódik, rendőr megállt mögötte és kezdődött a költségvetés helyrebillentése.

Amint végzett vizsgálódással és a pénzbeszedéssel, visszatért leshelyére.

Kalauz a villamoson

Trax Trolley Sq Station
Originally uploaded by ribizlifozelek

Reggel csodálkozva láttuk, hogy a villamosmegállóval szembeni bolt parkolójában több rendőrautó parkol. Gyorsan körülnéztünk, lelőttek-e valakit, de senki sem evezett angyalszárnyait lebegtetve felfele. (Lefele sem.)
Láttuk utóbb, hogy a rendőrök az érkező villamosról szállnak le. Ők voltak az ellenőrök. Sajátságos módon dolgoztak, a leszállított embereknek szóltak, maradjanak ott, ahol vannak, majd elmentek a peron végébe és onnan visszafele haladva szépen végigbüntették a pár leszállított embert.
Az volt a legfurcsább, hogy ezek az emberek békésen álldogálltak, nem vegyültek el a leszálló tömegben, nem szálltak fel a másik irányba menő villamosra, hanem bevárták a zsandárokat, megadták adataikat, végighallgatták a rendőrök magyarázatát: ha öt napon belül bemutatják a bérletet, elejtik a büntetést, ha fel akarnak lebbezni, akkor ennyi időn belül megtehetik.
Nem tudtuk mire vélni azt, hogy az emberek békésen várták az ellenőrt, hogy megadhassák adataikat. Nem hittem, hogy ennyire túltengene bennük az állampolgári öntudat. Igaz, a rendőrök elkepesztően modern csizmákban, lampaszos nadrágokban feszítettek, oldalukon Colt (vagy 38-as Special?) himbálódzott. A valódi meggyőzést azonban egy, az összes amerikai kreszkönyv által súlykolt mondat jelentette: a menekülés a rendőr elől börtönnel büntetendő cselekmény. Pár dollárért meg senki sem kockáztat meg egy bűncselekményt. Vagy azt, hogy egy ideges rendőr összetévessze egy drogfutárral