Bankban maszkban

Sose gondoltam volna, hogy egyszer kötelező lesz bankba maszkban menni...

Válassz tranzakciót!

Már lassan két órája küzdöttem a rendeléssel. Valami döbbenetesen merészet és bonyolultat szerettem volna venni: csokoládét. Online. Magyarországon. Magyarországra.

Arra nem vesztegetek sok betűt, hogy Kínából miért tudják nekem elküldeni a vasból készült nagyjából hat dollára került, közel egy kilós nyuszibulldózert ingyen Salt Lake Citybe és miért kerül Magyarországon Alberkázmérpusztáról Budapestre nagyjából négy dollárba elküldeni egy 185 grammos csomagot.

Arra se, hogy miért tudok Salt Lake Cityből a hintaszékemből ülve kártyával fizetni egy kínai fazonnak, aki szabad idejében ásókkal kereskedik és miért kell az albertkázmérpusztai cégnek banki átutalással fizetni.

De amikor a bank oldalán felugrott a hibaüzenet és azt mondta, válasszak ki legalább egy tranzakciót az egy tranzakcióból, akkor értettem meg igazán mélységében azt, hogy mit jelent hátrányos helyzetbúl indulni.

Walker Center

A torony hirtelen bukkan elô a Fô utcán. A belváros rengeteg pontbáról látható az eltéveszthetetlen fémvázas toronysisak.

Esténként a környezô magaslarokról még jobban látszik: a torony kék vagy piros fénnyel világít vagy villog a sötétben.



Négy renegát mormon testvér, Samuel, David, Joseph és Matthew a mormon vezetés belsô köreihez tartoztak. Ôk kezdték meg a mormon bankhálózat kiépítését és jókora szeletet kanyarítottak ki a külkereskedelembôl is: Salt Lake Citybe a város alapítását követô években mindent szekéren kellett hozni a Sziklás-hegységen át.
A testvérek pénzen vesztek össze a mormon prófétával és Utah alapítójával, Brigham Younggal. Kivonultak a mormon üzletbôl és a gyarapodó nem mormon közösség fele fordtultak. A mormon háború után kereskedtek a megszálló amerikai hadsereggel - ami akkor is jó üzet volt. Pénzük egy részét bányákba fektették és megtöbbszörözték tôkéjüket.
Dúsgazdag testvérek fényûzô palotákat építettek a városi elit sugárútján, a South Temple-n.



1911-ben mintegy kihívásként építették bankjuk székházát a Main Streeten: az épület magasabb lett, mint a mormon vallás központja, a Templom.
A 67 méter magas, 16 emeletes bank a legnagasabb épület volt San Francisco és Chicago között a Hotel Utah felépítéséig. (A civilizáció ama két végpontja közötti legmagasabb épület ma is Salt Lake Cityben található: jellemzô módon az a világ legnagyobb külszini fejtésének a kéménye.)
A Walker testvérek világszínvonalú bankot építettek ide, ami egyben bevásárlóközpont is volt: a foldszinten borbély, virág- és dohánybolt valamint egy szivarbolt várta az ügyeiket intézô férfiakat.



A széf a föld alatt kapott helyet, az emeletekre pedig irodák kerültek. Meg mosdók: emeletenként egy vizesblokk épült - csak férfiaknak. 1912-ben -ekkorra készült el a Walker Center - nôk nem végeztek irodai munkát Salt Lake Cityben.
A felhôkarcoló tetejére szerelt fémtorony meterológiai jelzôállomásként mûködött: tiszta idô esetén kék fénnyel világított, a szeles idôt villogó kék, az esôset piros és a havasat villogó pirossal jelölte.
1980-ban az akkori tulajdonosok kidobatták a fenébe a húszméteres tornyot, mondván, bárki megnézheti az idôjárásjelentést a tévében, de 2008-ban az új tulajdonosok visszaépítették a tornyot és azóta már internet se kell ahhoz, hogy tudjuk, esni fog-e másnap valami.

Bankos történet

Hungarian National Bank
Originally uploaded by ribizlifozelek

Megvettük a repjegyet haza nyárra.

A dolog nem volt egyszerű. Nem arra gondolok, hogy a jegyet telefonon vettük meg és nem interneten: az alkalmazottnak megmondtuk, mit akarunk és ő megtalálta a legolcsóbb napokat. A fickó profi volt és nagyon rendes. Az egyéni probléma, hogy a mostani repjegyárakkal a 26 perces telefonbeszélgetés a világ legdrágább hívásai közé tartozik. A fizetés volt kicsit problémás.

Mielőtt elköltöttünk volna egy kisebb vagyont, feltelefonáltam a bankomat Budapesten. Ellenőriztem a vásárlási keretet és szóltam, lesz két nagyobb terhelés. Ezt a számlát csak erre használjuk. Tavaly rákerült a pénz és azóta a számla aludt.

Korábban beléptem a bank oldalára, hogy megnézzem, van-e elég pénz a számlán. A bank megreformálta az oldalát. Eddig a jobb oldalra kellett beírni az azonosítókat, most a balra. Volt más változás is, de azok hidegen hagytak. Ez idegesített. Háklis és paranoiás vagyok, de egyből arra gondoltam, valami rosszindulatú támadás, phising áldozata vagyok.

Pénz volt. Telefonoztam.
Elmondtam, miről van szó. Mire a bankos hölgy:
- De hát ez a kártya le van tiltva.

Meglepődtem.

- Hogyhogy le van tiltva?

- Volt róla tavaly májusban egy gyanús vásárlás. Salt Lake City Budapest repjegyet vettek a számlájáról.

Eddig négy egymást követő évben vettünk erről a számláról Salt Lake City - Budapest repjegyet. A bank által gyanúsnak tartott vásárlás után leglább háromszor jártam benn a bankban. Akkor már a kártya le volt tiltva. Minden egyes alkalommal megpiszkáltam a számlát, tettem be pénzt, lekötöttem pénzt, stb. Egy alkalommal sem szóltak, valami nem kóser. De legalább most...

Szerencsére mindent el lehetett telefonon intézni. Feloldották a tiltást. Ellenőriztük a vásárlási limitet. Szóval, minden rendben volt. Igaz, a repjegyet nem lehetett megvenni, de az elmélet működött.



Nemcsak a magyar bankok csinálnak fura dolgokat, amikor a kliensek pénzére vigyáznak.
Amikor Minnesotából ideköltöztünk, az egyikünk kártyahasználatát a bank szokatlannak tekintette és bizonyos tranzakciókat nem engedélyezett. Mások viszont átmentek.

Nem sikerült harminc dollárért tankolni. Viszont a boltban kétszáz dollárért vettünk mindenféle ennivalót. (A kártyacsalóknak is szüksége van ételre, na.) Nem sikerült a reptéren kifizeti a két dolláros parkolást. Az IKEÁ-ban is gond volt a tíz dolláros ebéddel. Miután a tíz dolláros ebéd a bank szemében lopásgyanús volt, a szoftver csont nélkül átengedte a négyszáznyolcvan dolláros bútorvásárlást.

A jelszó

Key Hole
Originally uploaded by ribizlifozelek

Bankolni akartam - megnézni, utaltak-e pénzt. A bank viszont vigyáz rám, azaz nem rám, hanem a pénzemre.

Jelszót kér. Amivel semmi baj nincs. Jelszó az kell. Beírom szépen felhasználó nevem, ami egy hosszú számsor, aztán jöhet a jelszó. A jelszóval egy baj van. A bankom szerint a pénzem úgy van biztonságban, ha ezt a jelszót havonta megváltozttjuk, mint a seregben.

- Állj ki vagy!
- Jóbarát.
- Akkor mehetsz!

A havonta megváltoztatott jelszó sok irodában is divat: az ellenség nehezebben figyeli ki. És a kifigyelte, csak egy hónapig, hétig tudja a titkokat lopni, utána új jelszót kell szerezzen.

Az ilyen változó jelszó viszont kényelmetlen: ki emlékszik rá, mi az, ha havonta egyszer kell - amikor ismét meg kell változtatni. Van pár jó jelszavam, általában értelmetlen betűhalmazok számokkal és mindenféle billentyűzetbúl előcsalható jelekkel. Valami ilyesmi (megjegyzés: NEM ez a jelszavam): mj8&Ke39.

Semmi köze életkoromhoz, nevemhez, semmihez. Random számhalmaz. A banknak nem jó, mert kevés karaktere van. Ezért hozzátettem pár egyest a végére: mj8&Ke39111. Amikor meg havonta kellett megváltoztatni, egy kettest, aztán egy hármast, aztán elvesztettem a fonalat. Hülye vagyok.

Felírni nem fogom. Egyes biztonsági szakértők szerint különben pont ez történik ott, ahol az embereknek havonta, hetente kell jelszót változtatniuk. Az átlag emberi agy nem erre van kitalálva. Ezért sárga postitek jelennek meg a képernyő sarkába ragasztva az aktuális jelszóval: James Bond előnyben.

(Nagyon sok számítógépes behatolás azt hiszem úgy történik, hogy a hacker elolvassa, mi van a sárga cédulára írva, vagy kikeresi a szemetesből a sárga cédulát, esetleg felhívja a titkárnőt:
- Kezitcsókolom, Jocó vagyok, a főnök meg fog ölni, Ilonka kérem, nem lesz meg a prezentációm, mert nem férek hozzá a géphez, elfelejtettem a jelszót, legyen olyan kedves megmondani, aztán meghívom egy sütire....)

Szóval, ott állok hülyén, mert nem tudom, 2, 3, 4-re végződik a jelszó. Ilyenkor egy mentség van: a szuperjelszó. Ez egy random szám, amit nekem kell megadnom. Ez a szám nem 1234 és nem 4321. Bonyolult és sokjegyű (több mint hat). És nem a telefonszámom.

A szuperjelszó megmentett: már eleve nem is próbálkozom azzal, hogy állítgassam a jelszót, hanem egyből a szuperjelszóra lépek, resetálom a rendes jelszót és kész.

Persze sokkal egyszerűbb lenne nem változtatgatni összevissza a jelszót, de ez az otthoni banknál nem megy. ***********

A Danubius kút

Budapest
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egy városi legende szerint 1869-ben az Első Hazai Takarékpénztár épülete tovább nyújtózott, mint ameddig az épülete érhetett volna: elfoglalt egy darabot a járdából, a közterületből.

Pest nem bontatta le az épületet, hanem megegyezett a bankkal, hogy majd az emel egy elegáns közkutat a városban.

A banképület megmaradt. A kút nem épült meg. Pár évig nem történt semmi, aztán a város megelégelte a várakozást és közzétette, az egyesített főváros első nyilvános vizeldéjét a bank elött, a mai Kálvin téren fogja felállitani.

A bank megrémült és szerződtette Ybl Miklóst, emeljen bármit a Takarékpénztár elé, a lényeg, hogy víz csobogjon benne, ne pisi. 1883-ban el is készült a szökőkút.



A háború után a szökőkút átkerült az Engels (Deák) térre és ott is maradt máig.



Hogy jutott eszembe a történet?

A Volksbanknál akadt egy kis lekötött pénz. Nem is jött róla számlalevél, semmi, védjük az erdőket. A számla megkötésekor nem volt számlavezetési díj. Aztán lett. De erről a Nép Bankja nem szólt. Minek szóljon. Amúgy is a fejükhöz kaptak a közgazdászok, hogy csökken a bankszektor jövedelme.

A Volksbank meg elkezdte szépen halmozni a számlavezetési díjat az üres folyószámlán. Halmozta, halmozta, amikor meg már pár ezer Forint lett, szólt, hogy hohó. Tartozás van.

Telefonon nem tudták megmondani, mitől lett ott a tartozás. Be kellett menni személyesen. (21. század, huszonegyedik.)

Sajnos manapság nem lehet vizeldét tenni egy bank elé. A pénzt azért el lehet onnan vinni. El is lesz vive.

Volksbank, eléd meg építsenek vizeldét.

Bankolunk

Hungarian National Bank
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pénteken mentünk bankba. Még indulás előtt kinéztük a fiókot és meglepődve konstatáltuk, 15:30-kor a bank zár.
Megnéztük a többi fiókot, azok is zártak 15:30-kor.
Nosztalgiával gondoltunk a Wells Fargos béna bankárokra. A Velsz Faragó kinyit reggel 8-kor és bezár 5-kor. De hatig még lehet autóból bankolni, a szolgáltatás teljeskörű. Szombaton a bank 9-től délután 2-ig van nyitva. Nyitva van szombaton. A bank. Persze csak Ámerikában, itt nem, Itt tessék odaérni 15:30-ra.
15:20-ra odaértünk. Fogadtak. Tényleg nagyon kedvesek és korrektek voltak. Intéztük az intéznivalót, majdnem 4-ig. Kellett egy bankkártya is. 3500 Ft évente. Most nem akarok azzal jönni, hogy a Chase bank 100 dollárt adott azért, amiért nyitottunk nála számlát. Persze, emellett még kaptunk két kártyát, két csekkfüzetet és egy ingyenes számlacsomagot.
Tudom, Magyarországon csökken a bankszektor nyeresége. Remélem, az ügyfelekből -belőlünk- szerzett nyeresége tovább csökken, a befektetésből származó meg nő. Azt is remélem, hogy ebből a nyereségből futja arra is, hogy esetleg kicsit tovább legyenek nyitva. Nagy kérés, tudom és tudom, óriási kiszúrás az alkalmazottakkal. Bevallom azonban, amikor rohanok, hogy 15:30-ra beessek a bankba, nem tudom sajnálni őket.

Kellemes meglepetés

Second Bank
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár napja nyitottunk számlát a Chase bankban. Ajándékba adtak hozzá száz dollárt is. A számlához kértünk két kártyát és csekkfüzetet. A földműves-kezű bankár azt ígérte, a kártyák öt-tíz munkanapon belül megérkeznek.
S eljött az ötödik nap.
És megérkeztek a kártyák.
A PIN kódot még a bankban beállítottok, most csak aktiválni kellett őket egy Chase terminálban. Ezt is megtettük, elsétáltunk a legközelebbi terminálig, bedugtuk a kártyát és aktiváltuk.
A hatodik nap megjöttek a csekkek.
A hetedig nap csöngött a telefon.
A bankár volt.
- Megérkezett-e minden?
- Meg.
- Remek!Van-e kérdésünk?
Nem volt. Szép napot kívánt és elköszönt.
Világos, nekik az aktiválásból pontosan kellett tudniuk, hogy a kártyákat aktiváltuk és, ha aktiváltuk, akkor meg is érkeztek. Viszont akkor is jól esett a telfon. Ez a létező legjobb “telemarketing”.

Kapunk egy százast

Key Bank
Originally uploaded by ribizlifozelek

Valamelyik nap jött egy reklámlevél a “jelenlegi lakónak”. A “jelenlegi lakó” épp mi vagyunk. Kibontottuk. A Chase bank tett egy ajánlatot: nyissunk egy számlát, ha nyitunk, adnak 100 dollárt.
Amikor ilyen ajánlatot kapunk, zsigerből nyúlnánk az iratmegsemmisítőért. Most azonban elolvastuk az apróbetűt. Többször is. Minden teljesen legitimnek tűnt. Be is ugrottunk az autóba és elsepertünk a bankba.
A Cambridge Trust Companys, a Velsz Faragós és a University Kredit Júniós tapasztalataink alapján 50 centet - fél órát - dobtam be a parkolóórába, az elég kellene legyen, gondoltam.
Zárásig még háromnegyed óra volt. A bank azonban úgy nézett ki, mint amit már nemcsak bezártak, de ki is bombáztak. Ennek ellenére még négyen dolgoztak benn. Az egyik takarított, a másik kettő könyvelt, a negyedik meg rájuk vigyázott. Minket a két írkálgató érdekelt. Az szőkét választottuk. Ő, amikor megtudta, hogy számlát akarunk nyitni, nagyon lelkes lett és átkísért minket a kisfőnökhöz, akit “personal bankernek” hívnak.
A “personal banker” elnézést kért, ő még itt új, nem ismeri ezt a számítógépes rendszert. Aranyos, szöszi fickó volt, kék ingben, sárga nyakkendőben. Ránézésre a northfieldi bankár ikertestvére volt. Amikor megszólalt, biztos voltam benne, hogy ugyanott klónozták őket.
Kicsit zavaró volt, hogy a keze úgy nézett ki, mint aki személyesen ásta ki a Temple alapját. Ennek ellenére a personal banker pontosan, akkurátusan és rosszul dolgozott. De mert kérdezni, mindig hívta a szőke nőt, hogy segítsen. Az segített is, néha rosszul, de azért sikerült megnyitni a számlát. Igaz, még 25 centet kellett az órába dobni.
Tisztára olyan volt, mint az OTP, csak az emberek kedvesek voltak.
És megnyitották a számlát. És rátették a pénzt.
Ha adnának száz dollárt, talán az OTP-be is szívesebben mennék.

Drive thru

Wells Fargo
Originally uploaded by ribizlifozelek

Még angolórán azt verték belém, hogy az át, keresztül az a through. Ez túl sok betű. A nyelv változik, itt általában nem szabályozzák a boltok feliratait: mindenki azt ír ki, amit akar. Ha egy amerikai vendéglős paprikacsárdának akarja hívni a vendéglőjét, szíve joga. Legfeljebb a kedves vevő nem érti meg és nem megy be. Egy nyelv különben is változik, minket is körberöhögnének, ha a feheruuaru rea meneh utu rea felől érdeklődnénk. (A hodu nem kell bele, rendes út is jó nekem.) A bőrfejűek talán meg is lincselnének az ilyen szövegelésért. Micsoda idegenszívű nyögdécselés ez!
Annak kapcsán jutott ez az eszembe, hogy elmentünk 25 centest váltani. A 25 centes Amerikában majdnem annyira nélkülözhetetlen, mint a jogosítvány. Azzal működnek a mosógépek. Mi meg kifogytunk belőle. Váltani lehet bármelyik kólaautomatából, csak be kell tenni az egydollárost és megnyomni az apró feliratú gombot. De már az egydollárosokból is kifogytunk.
A bankban szintén ingyen és bérmentve váltanak 25 centeseket, de oda vadállatokkal (Yoda) nem lehet bemenni. Ezért az autós bankba mentem. Itt mikrofonon – néha képernyőn – keresztül kell társalogni a bankárral. Az ablakhoz közeli állásba egy kinyíló fiókon át jut el a holmi, a távolabbiakba csőpostán.
Tökéletes rendszer. Természetesen van gyorsbüfében is lehet így rendelni és van drive thru templom is. Ez utóbbi az autósmozikhoz hasonlít, az emberek beparkolnak egy nagy placcra, velük szemben van az oltár, ott miséz a pap. Kis műanyag pohárkákban viszi körbe a ministránsfiú a misebort, amikor meg imádkozni kell, az emberek lelkesen indexelnek. A mise végeztével a pap elbúcsuzik a hívektől, Áldás békesség, mire ők válaszul villognak neki a reflektorral.