Megint scam

Megjegyzés: a képen látható épület illusztráció.

Terveink között nem szerepel a blog tematikus átalakítása és az internetes csalások behatóbb vizsgálata -a csalók azonban foglalkoznak velünk

. Az ál-ingatlanosok levelei valóban érdekesek és izgalmasak.

Mandi Beem vigyázott arra, hogy a feladónak és a levél aláírójának ugyanaz legyen a neve. Ő megköszönte az érdeklődésünket. Ez is rendben volt. Én azonban gyanakvó vagyok, gonosz és bizalmatlan. Tiszta huszonegyedik századi ember. Megnéztem az emilcímet. Sok levelezőprogramban magától nem látszik a feladó valódi emilcíme, csak a neve. Én mindig meglesem, milyen címet választ magának az illető.
Mandi egy hotmail-es címről írt. Ez önmagában nem baj, a mi háztulajdonosunknak aol címe van, de azért érdemes odafigyelni rá. A cím első része viszont már egyenesen gyanús volt: fgkjldf77. Egy random betűhalmaz, amit a felhasználó a századik hotmail-es cím megnyitásakor gépel be.

Aztán Mandi írt egy nagyregényt. Ez más gyanús volt. A Victor Hugo tollára méltó leírások nagyon jól mutatnak díszkötésben a könyvespolcon. Hivalatos, munkaügyi emilben ömlengeni mindenféléről, főleg első alkalommal, fura.

A szöveg azt mutatja, hogy Mandi Beem ingatlanos. A kínálat túl szép, de végül is a levél a NOSZF évfordulóján érkezett és biztos ezért extra kedvezményt kapunk.
Ez a rész a beetetés. Hogy milyen szép a ház. Hogy milyen jó a ház. A környék. Hogy milyen olcsó. Hogy ők milyen jó fejek.

Közben felbukkan egy apróbb ellentmondás: ő itt élt a házban két évet. Nem lehetetlen, hogy egy ingatlanos ilyen házat kináljon, de furcsa.

A következő mondatból kiderült, az egész biztosan csalás: akkor és csak akkor foglalkozik velünk, ha az alábbi oldalon megcsináljuk a hiteltörténetünket. Ő nem a hitelünkre kiváncsi, írja, hanem arra, kilakoltattak-e minket. (Ez közérdekű adat és valóban publikus és tényleg látni egy amerikai hiteltörténeten.) Ha ötször kilakoltattak minket, nem kaphatjuk meg a gyönyörű házat - írja Mandi.
- Kattintsunk csak az alábbi linkre, ez egy megbízható, tökéletes, jó hiteltörténetlekérdező cég, az ő irodájuk mindig ezzel dolgozik. A cég automatikusan elküldi neki a hiteltörténetünket és kész.

Ha valaki rákattint a linkre (inkább ne tegye), jó eséllyel vagy egy vírustenyészetre vagy egy adathalász oldalra bukkan. A cég neve -amit Mandi írt- teljesen hitelesnek látszik, viszont a Google-n nincs rá találat. Ráadásul a webcím (az a www-s dolog), amire a link mutat szintén egy random betűhalmaz. Önmagától ez sem látszik a legtöbb levelezőprogramból, ezt is meg kell nézni.

Mandi a levél további részében sajnálkozik, ha nem kattintunk a linkre, nem kapjuk meg a gyönyörű házat.
Erős a gyanúm, ha kattintunk, akkor sem...

SCAM - a csalás

Salt Lake City
Originally uploaded by ribizlifozelek

Megjegyzés: a képen látható épület illusztráció.

Lakást keresünk.
Esténként gondosan kiválogatom a megfelelő hírdetéseket a Craigslist-en, írunk nekik és várjuk a választ.

Tegnap este láttam egy jó kis hírdetést. A ház olcsó volt, jól felszerelt -csak nem írta bele a tulajdonos, hogy hol van. A fotó alapján meg lehetett volna a Marson is.

Írtam, megkérdeztem.

Reggelre.a tulajdonos válaszolt.

A levél jól kezdődött: megköszönte, hogy írtam. Viszont gyanusan hosszú volt. Mikes Kelemen nem írt ennyit.

A ház szép. A ház jó. A ház nagy. A ház olcsó. A bérlet csak hatszáz dollár, amiben benne van a rezsi is. (Igazából itt kell kitörölni a levelet, tündérmesék a könyvtárban vannak, nem az ingatlanpiacon, de azért végigolvastam a szöveget.)

Ő Észak-Kaliforniában van, mert el kellett költözzön gyönyörű házából, ugyanis súlyos baleset érte. Megbénult. Megsüketült. (Azaz ne hívjuk telefonon.)
Elmorzsoltam egy könnycseppet.

Ő már nem megy a szép, gyönyörű házába többet. Zokogtam.

Most ő olcsón kiadja a házát. Nézzük meg, vegyük ki, élvezzük, ha már neki ez nem sikerül, mert ő siket, rokkant és Észak-Kaliforniában van. (A levél elküldésének idópontjában Észak-Kaliforniában reggel két óra volt.)

Szóval, vegyük ki a házát. Ne zavarjon minket, hogy el az épület előtt egy ELDADÓ tábla található. Az tévedés. És ne hívjuk, mert siket. Béna. Valószínűleg a levelet is a fogai közé szorított szívószállal pötyögi be.

Aláírás: Scott G. Manning.
A postafiók, ahonnan írt, az meg Paula West-é.

Számon tarthatják, mit telefonoztam...

Antenna system
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kaptam egy lánclevelet. Ilyenből rengeteget kapok és nagyjából ugyanennyit ki is törlök. Nem érzek magamban elég lelkierőt, hogy közeli és távoli ismerőseimnek elmagyarázzam, a szívem szőrösebb, mint Yoda feje és nem szeretném nyolcszázadszor megnyitni a zsugorított kisállatokról szóló kitalált történetet és nem fogom nyolc másik embernek továbbküldeni a rákos haldokló kisfiúnak az internettel egyidős meséjét.



Ezt a lánclevelet hat páldányban kaptam meg - az első négyet olvasatlanul kitöröltem. Az ötödiket kinyitottam: arról szólt, hogy kommenista kormányunknak ez egy újabb, a Nép ellen elkövetett bűne. Ez után nem nyitottam meg a csatolmányt, hanem egyetlen kecses ujmozdulattal, a szemetesbe pöccintettem a levelet. A hatodik egy nagyon jó barátomtól érkezett, és azt kérdezte, igaz-e, amit a levél ír.

Ekkor elolvastam a csatolt filet, ami egy újságcikket tartalmazott:

Mától kezdve minden földi és drót nélküli telefontársaság köteles rögzíteni és fél évig tárolni ügyfelei összes hívását, a beszélgetések idejét, tartamát, az előfizető címét, valamint üzeneteit: mikor, kinek, honnan, hová, mit küldött SMS-ben.

A 2008/298-as törvény szerint az emígy rögzített adatokat a telefontársaságok kötelesek az ügyészek rendelkezésére bocsátani (sürgősségi esetben bírói jóváhagyás nélkül is), ha valami bűntény gyanúja merül fel, vagy az uniós tagállamként ránk háruló kötelezettségek teljesítése a tét. És ez még nem minden: március 15-től a számítógépen folyó levelezésünket és a világhálón való barangolásainkat is felírják és tárolják, ezúttal az internetszolgáltatók, vélhetően szintén bűnmegelőzésképpen.

A szemetesből előbányásztam a régebbi leveleket: több mindent megtudtam belőlük: három elmondta, hogy a kommenista bolsevista plutokrata zsidóbérenc kormány így hallgatja le a magyar állampolgárokat. Egy levél általában a kommenista (bolsevista zsidóbérenc) plutokratákról írt. Egy csak szólt, hogy vigyázzunk, olvassák leveleinket.



Mivel icipicit ismerem a magyar hírközlési törvényt, gyanús lett ez a nagy felhördülés: a mi törvényünk ugyanis 2003-as. Keresgéltem. Mint kiderült, az idézett újságcikk 2009-es és a Hargita Népéből való. Mert Romániában akkor volt a törvény vitája.

Amit az újságcikk ír, hát... az nem újdonság. Az így van. Amióta internet létezik, azóta mindig minden egyes klikk követhető. Amióta mobiltelefonok vannak, azóta az ember tartózkodási helye bemérhető. Amióta vezetéskestelefon van, a beszélgetés lehallgatható. Amióta írunk, a posta feltörhető. Az állam pedig szeretné ellenőrizni, bemérni és feltörni az állampolgár adatait. (Marx egy zseni volt, amikor az államot úgy definiálta, mint a legfőbb elnyomó szervet.) Normális helyen ehhez bírói végzés kell. A folyamat ellenőrizve van.



A fent emlegetett törvényt (Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény) Magyarországon 2003-ban fogadták el Uniós ajánlásra. A többi uniós országban mind elfogadtak hasonló törvényeket, néhol szigorúbbakat is, mint például Németországban.

Ha valaki a tévében modern, kortárs krimit néz, rengetegszer előfordul, hogy valakit a mobilja alapján találnak meg. Az embereket sokszor szembesítik híváslistáikkal: hol voltak, kit hívtak. Hitelkártyájuk alapján megnézik, mit vásároltak. Hol és mennyiért.

Az is könnyen kiderül, ki merre jár az interneten. A szolgáltató pontosan tudja, ki kalandozik viagrás és ki szerepjátékos oldalon.

A hívások, emilek tartalmát másként szűrik: szoftverek hallgatnak minket állandóan. (Nem teljesen úgy, mint ahogy azt a Hargita népe írja, de ez más téma.) Egyes vélemények szerint a telefon- és internetszolgáltatók az előfizetési díjak 25%-át költik arra, hogy megfeljenek a nagy testvér, az állam kötelező lehallgatási, adatrögzítési elvárásainak.



A lényeg, hogy a dolog nem új. Amióta léteznek az elektromos kütyük, jobban követhetőek vagyunk. Hogy ez jó-e, arról lehet és kell vitatkozni. Lehet nagyon jó - és, ha rosszul használják, lehet nagyon is rossz. Hogy miért és hogyan mászhat bele az állam az életünkbe, arról is kell beszélni, vitatkozni.

Ugyanilyen fontos az is, hogy tudjuk, a technológia létezik, hogy a technológiát használják. Az internet nagy, de tudnunk kell, elvileg minden lépésünk követhető. Nem tudom, ez tananyag-e otthon, de szerintem ilyesmit kell tanítani állampolgári ismeretek órán - ha van olyan. Akkor talán kevesebb ilyen lánclevelet kell kitörölnöm és a sok ilyen hülyeség a figyelőszoftvereket sem fogja túlterhelni.

És plíííííz... a forward gomb zseniális találmány, de könyörgöm, kérem, követelem, lenyomása előtt használjuk az agysejteinekt - főleg, mert az még nem tudják lehallgatni.

A jelszó

Key Hole
Originally uploaded by ribizlifozelek

Bankolni akartam - megnézni, utaltak-e pénzt. A bank viszont vigyáz rám, azaz nem rám, hanem a pénzemre.

Jelszót kér. Amivel semmi baj nincs. Jelszó az kell. Beírom szépen felhasználó nevem, ami egy hosszú számsor, aztán jöhet a jelszó. A jelszóval egy baj van. A bankom szerint a pénzem úgy van biztonságban, ha ezt a jelszót havonta megváltozttjuk, mint a seregben.

- Állj ki vagy!
- Jóbarát.
- Akkor mehetsz!

A havonta megváltoztatott jelszó sok irodában is divat: az ellenség nehezebben figyeli ki. És a kifigyelte, csak egy hónapig, hétig tudja a titkokat lopni, utána új jelszót kell szerezzen.

Az ilyen változó jelszó viszont kényelmetlen: ki emlékszik rá, mi az, ha havonta egyszer kell - amikor ismét meg kell változtatni. Van pár jó jelszavam, általában értelmetlen betűhalmazok számokkal és mindenféle billentyűzetbúl előcsalható jelekkel. Valami ilyesmi (megjegyzés: NEM ez a jelszavam): mj8&Ke39.

Semmi köze életkoromhoz, nevemhez, semmihez. Random számhalmaz. A banknak nem jó, mert kevés karaktere van. Ezért hozzátettem pár egyest a végére: mj8&Ke39111. Amikor meg havonta kellett megváltoztatni, egy kettest, aztán egy hármast, aztán elvesztettem a fonalat. Hülye vagyok.

Felírni nem fogom. Egyes biztonsági szakértők szerint különben pont ez történik ott, ahol az embereknek havonta, hetente kell jelszót változtatniuk. Az átlag emberi agy nem erre van kitalálva. Ezért sárga postitek jelennek meg a képernyő sarkába ragasztva az aktuális jelszóval: James Bond előnyben.

(Nagyon sok számítógépes behatolás azt hiszem úgy történik, hogy a hacker elolvassa, mi van a sárga cédulára írva, vagy kikeresi a szemetesből a sárga cédulát, esetleg felhívja a titkárnőt:
- Kezitcsókolom, Jocó vagyok, a főnök meg fog ölni, Ilonka kérem, nem lesz meg a prezentációm, mert nem férek hozzá a géphez, elfelejtettem a jelszót, legyen olyan kedves megmondani, aztán meghívom egy sütire....)

Szóval, ott állok hülyén, mert nem tudom, 2, 3, 4-re végződik a jelszó. Ilyenkor egy mentség van: a szuperjelszó. Ez egy random szám, amit nekem kell megadnom. Ez a szám nem 1234 és nem 4321. Bonyolult és sokjegyű (több mint hat). És nem a telefonszámom.

A szuperjelszó megmentett: már eleve nem is próbálkozom azzal, hogy állítgassam a jelszót, hanem egyből a szuperjelszóra lépek, resetálom a rendes jelszót és kész.

Persze sokkal egyszerűbb lenne nem változtatgatni összevissza a jelszót, de ez az otthoni banknál nem megy. ***********

Netiquette 3

Yoda and the Macs
Originally uploaded by ribizlifozelek

Most történt meg sokadszor. Picit dühítő. Kicsit nevetséges. És azt mutatja, hogy egy csomó embernek szüksége lenne egy normális, alapfokú számítástechnikai képzésre. Meg józan észre.

Sokszor kapunk olyan hivatalos levelet, amit egy hivatalos-félhivatalos személy megírt Worldben és utána csolt tartalomként elküldött nekünk.

Sokszor ez a Worldben megírt dokumentum egy sablon, ahol csak a nevet cserélik ki. A Worldnek (és sok más szövegszerkesztőnek) van egy olyan szokása, hogy hiába változtatunk meg valamit, gyakran az eredeti szöveg - vagy annak töredékei - is megmaradhatnak a dokumentumban. (Egyszer megdöbbentem vettem észre, hogy miután kihúztam egy tízoldalas szöveg felét, a file nagyobb lett.)

Pici hozzáértéssel ezek a darabkák megtekinthetők.
Állásinterjúnál támpont lehet, ki volt az, akinek nem kellett ez az állás, vagy korábban kit hívtak be elbeszélgetni a világ másik feléről. Egy bizalmas fordításánál szépen kiszedték a prominens vevő nevét és az összeget. Csak hát ez benne maradt a dokumentumban a törlés dacára. (Azóta is ezen mosolygok.)

Szóval, tessék vigyázni azokkal a szövegszerkesztőkkel, adatokkal, körlevelekkel.

És legyen normális interent-számítástechnikai oktatás. Felnőtteknek is.

Modern népnevelés

MIT
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Kossuth Rádió délelőtti népnevelő műsora szól. Már két vagy három napja szinte mindig szó esik az internet veszélyeiről - olyanok számára, akik az internetről csak annyit tudnak, van és, hogy veszélyes, mint egy kafferbivaly.

Szó volt arról, hogyan kell megvédeni a gyermekeket az interneten ólálkodó virtuális ragadozóktól.

Pont ezért, azoknak a gyerekeknek, akiket éppen interneten zaklatnak a mutogatós bácsik és nénik csináltak egy telefonvonalat, hogy ott jelentsék be a zaklatókat.

Az internetes zaklatókat bejelenteni, telefonon, miközben az zaklatott online van. A forró drót másik oldalán meg ott ül valaki.

Vajon ez csak nekem tűnik abszurdnak?

Utahi pornó

Am I exhibitionist?
Originally uploaded by ribizlifozelek

FIGYELEM!
Egyes olvasóim visszajelzése alapján a következő bejegyzés sértő vagy felháborító lehet.


Pár hete olvastam a hírekben, hogy egy kutató - Benjamin Edelman - az amerikai netezők internetes pornónézési szokásait kutatta. Az izgalmas téma meglepő eredménnyel szolgálta: arányosan a legtöbb fizetős pornót az Egyesült Államokban Utahban néznek. (Ha valakit értekel, a tanulmányt innen letöltheti .pdf formátumban: people.hbs.edu/bedelman/papers/redlightstates.pdf)

Edelman az előfizetők postai irányítószámait használta fel kutatásához. Az irányítószámok alapján összehasonlította a felhasználók számát az adott terület demográfiai adataival. Az előfizetők átlagosan havi 30-60 dollárt költöttek internetes szex nézésére. Az természetes, hogy minél nagyobb az adott területen élők jövedelme, annál többen fizetnek elő onine pornóra. Minnélt több valahol a fiatal, ez a szám annál nagyobb. Az meglepőbb volt azonban, hogy a tíz, a képernyőre legtöbb nyálat (ehem) csorgató államból nyolc McCainre szavazott a választásokon. Általában minnél vallásosabb egy állam, annál többen néznek ilyen dolgokat.

Az is kiderült, hogy vallásos emberek: vasárnap sokkal kevesebben fizettek elő e helyekre, mint hétköznap. Mivel az emberek általában vasárnap adakoznak a legtöbbet, lehet, ebben találtak igazi kielégülést, nem tudom.

Ezer utahi internetezőből öten fizettek elő internetes szexre. Lehet, ennek a vallási szigor az oka, szegény fiataloknak (vagy időseknek) máshol esélyük sincs olyant látni, hátmég próbálni.

Van ebben valami logika. Egy olyan helyen, ahol azt mondják, az AIDS az Úr büntetése, ezt a büntetést a legkönnyebb úgy elkerülni, hogy a vétkes egyedül ül a képernyő előtt, ahelyett, hogy kettecsként vétkezne. (Fele akkora a bűn, ugyebár.)

Persze lehet, csak arról van szó, hogy nem tudnak internetet használni és nem tudják, hogy kell ugyanazt megtalálni ingyenes helyeken. Vagy, hogyan kell élőben gyakorolni.

Megint Apple

After working on Mac
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kezdünk átalakulni Apple-bloggá. Ez viszont most nem a CD és esetleg a Mac-ek hibájából történt.

Reggel egyszercsak láttam, hogy nincs hogy nincs hálózat. Ilyent a MacBook nem szokott csinálni. Próbáltam kapcsolódni, nem sikerült. Megnéztem az iPhone-t, nem kapcsolódott a Fuleshez. Ellenőriztem, van-e bejövő internet. Volt. A DELL tökéletesen működött az USB elosztóról kapott jellel.

Már láttam, megvan az aznapi programom. Windowson edződött agyam rutinosan reagált, újraindítottam a Macbookot és az iPhone-t. Nem látták a hálózatot. Fogtam a modemet, reseteltem és nem törént semmi. Újraindítottam a modemet és a laptopot, ekkor már történt valami: már a DELL se kapott hálóztatot. Ekkor már nem vacakoltam a reset gomb precíz nyomkodásával, kihúztam az áramot és visszadugtam a modembe.

A DELL működött.

Itt volt az idő a fórumolvasásnak. A windowsos fórumokat rengeteg ideig kell bújni, ha valami nagyon elizélődik, mert rengetegféle hiba van és sok-sok megoldást kínálnak rájuk, amik vagy jók, vagy nem. Mac fórumból kevesebb van, kevesebb a probléma és jobban összeszedettek a megoldások.

Az egyik első tanács az volt, ellenőrizzük a kapcsolatot. Hehe, pont arról van szó, hogy nincs kapcsolat. Azért ellenőriztem, nem találunk semmilyen Apple alkalmazást, mondta a gép. Ekkor megállt bennem az ütő: lassan egy éve nem régi routert használjuk és nem a modem csinálja az internetet, hanem a Time Capsule. Resetelhettem volna napestig, nem onnan jön a drótnélkülihez a jel.

Megnéztem az időkapszulát. Sárgán villogott. Lenyomtam rajta a reset gombot. Zölden világított. Van internet. Füles megint él!

Én meg egy nagy hülye vagyok.

Miért a külföldi?

Parliament
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mit kíván a magyar nemzet?
Magyar nemzeti hip-hop rappet!
Mit kíván a magyar nemzet?!
Hungaropannon-népinemzeti- magyar rappet!

Bëlga


Délelőtt belebotlottam egy blogbejegyzésbe, ami kikerült az index címlapjára. (Tudom, még mindig olvasom az indexet.) http://onlinemarketing.blog.hu/2008/03/28/szeresd_a_magyart
A blogtárs azt a kérdést vetette fel, miért amerikai keresőt (Google) használ a magyar netezők többsége és miért amerikai a leggyakrabban használt videomegosztó (Youtube).
A szerző megkérdi, miért nem a hasonló magyar szolgáltatásokat használják az otthoni netezők. A blogozók miért nem hazai tartalomszolgáltatókhoz töltik fel filmjeiket, képeiket, amiket beágyaznak munkájukba. Az így generált bevétel ugyanis nem Magyarországon jelenik meg, hiába is ott készül a tartalom. A blogoló (az újbeszél blogger szót nem szeretem, csakúgy nem, mint a nyugger kifejezést) úgy gondolja, ez jó lehet a felhasználónak, de nem otthon hoz létre munkahelyeket. Ráadásul a külföldi szolgáltatók csak nagyon ritkán érhetők el magyarul.
1996-ban, amikor első emiljeimet írtam egy Pine nevű programmal, az ékezetes betűk ronda kódokként jelentek meg. Nem adtam fel, postafiókomba özönlöttek az újdonságok, az akkor még olvasható Magyar Narancs txt formátumban, egyben, a hix listái, viták, levelek. Ha volt, igyekeztem magyar cuccokat használni. Így első html-ben szerkesztett fényképgyűjteményünk magyar szolgáltatónál lelt otthonra 1999-ben. Minden egyes albumot kemény munkával, egyenként kézzel megalkotva kellett felvarázsolni oda. Fél évig lehetett ott csodálni egyre szaporodó albumainkat, aztán egyik napról a másikra minden eltünt, egy hónapra még a “szolgáltató” is, majd megújult felülettel várta a visszatérő klienseket. Sajnos a megújult felület alól a tartalmakat nem tudta elővakarni. Minden feltöltött anyag eltünt az informatikai feketelyukban.
Ekkortájt váltottam a sokkal kényelmesebben kezelhető google mail-re.Sokkal jobb volt használni, mint a korábbi programokat.
Nem adtam fel a hazai szektor támogatását sem: ismét egy hazai tárhelyet kerestem. Ide felkerültek a régi anyagok, elindult egy blogféle is. Barátoknak, családnak. Aztán valahogy a szolgáltató törölte véletlenül pár száz felhasználó cuccát. Rutinosan újratelepültem volna, amikor kiderült, külföldről nem lehet regisztrálódni. Nem estem kétségbe, betelneteztem egy magyarországi számítógépre, így ismét magyarnak számítottam. Újra működött az oldal. Nem volt nagy tárhely, de ingyenes volt és csak egy bannert - reklámcsíkot - kellett bámulni felül. A Netscape webszerkesztőjével készültek a weblapok. Aztán megszaporodtak a felugró reklámok. Először csak az első letöltéskor, aztán minden egyes kattintáskor felugrott valami, apránként kitakarva a képernyőt. (Nem minden ismerős tudta, hogy kell ezeket blokkolni.) Idővel szerettünk volna fényképes oldalt csinálni. Ismertem egy jónak mondott magyar szolgáltatót, oda regisztráltam volna, de megint leállítottak: nem Magyarországról regisztrálok. Az oldalt a magyar keresők egyáltalán, a Google meg alig találta meg.
A dolog annyiban maradt. Mi meg pár év múlva belebotlottunk a flickr-be. Megtetszett és fényképeink oda kerültek. Pár videónk meg a Youtube-ra.
Sokkal többen látták így őket. Több új online ismerősünk lett. Még meg is vettek néhány fényképet. A flickr és a youtube egyaránt könnyen kezelhető. A Google minden holminkra rálel.A szolgáltatások ára kedvező. Jobb a minősége. Valahogy kevesen kezdenek el anyázni, mert van rajtunk sapka. Vagy mert nincs. És valószínűbb, hogy nem tűnnek el a holmijaink a nagy űrben.
Jobbak, bejártottabbak. Már ott vagyunk, nem fogunk elköltözni, hacsak nem merül fel valami nyomós ok rá.
Amíg írtam a bejegyzést, megkerestem a Bëlga fent idézett számát és belinkeltem. Természetesen a Youtube-ról.

For sale - Craigslist

For sale...
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Craigslist (craigslist.org) egy zseniális találmány. Igazából olyan, mint egy nagy-nagy hírdetési újság, csak ingyenes.
Már a külcsíny is megkapó. Szeretem a minimalista weblapokat. A Craigslist a Google-hoz hasonlóan kerül minden csicsát. Nincsenek jópofa animációk, gépeket lerohasztó flashek, csak tematikus hírdetések vannak. Az ember kiválasztja a területet, ahol él, majd megkeresi a megfelelő kategóriát. Van itt minden: lehet munkát keresni és kínálni, bútort eladni, párt keresni, lakást kiadni vagy autóval kereskedni. A dolog lényege a majdnem teljes ingyenesség: a munkát kínálók egyes nagyvárosokban csak 25 dollár ellenében kereshetnek munkaerőt.
A Craigslisten gyakran hirdetnek meg ingyenes cuccokat is. Ha valaki költözik, általában fillérekért kótyavetyéli el a cuccot vagy egyszerűen csak elpasszolja. Felteszi a Craigslistre, mije van és lehet vinni.
A Craigslistet még az ős internetes időkben alapította Craig Newman. A dolog pedig azóta is működik. A társkereső rovat bővült a "nő keres férfit" és a "férfi keres nőt" opció kibővült a "nő keres nőt" és a "férfi keres férfit" lehetőséggel, majd megjelent az "alkalmi találkozások" rovat is.
Mi nagyon szeretjük a Craigslistet. A lakást is ott találtuk, meg pár lakberendezési cucc is onnan került hozzánk. Mindenesetre nem vagyunk egyedül, az oldalra havonta kilenc milliárdszor klikkelnek rá. Ráadásul bővülnek üzleti lehetőségeik is: nemrégiben a tulajdonos megvette e-Bayen a jogokat a listának világűrbeli sugárzására. A Földtől számított egy fényéves körzeten túl. Miként a tulajdonos elmondta, ebben a tervezetben végtelen lehetőségek rejlenek.

Mentsük meg Fülest!

Oh darling, I love your ears...
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az áramszünet után boldogan dolgoztam volna hűséges, öreg laptopomon. Dolgozni tudtam is, csak közben pihenés képp nézegettem volna mókusokat a flickr-n. És nem tudtam.
Azt hittem, a magyarázat egyszerű: a laptop egy drótnélküli hálókártyával kapcsolódik a hálózatunkhoz. Mivel a program Microsoft produktum, a dolog nem olyan egyszerű. A gép automatikusan az erősebb jelre áll rá. Ha pedig jelerősség ingadozást észlel, azonnal vált egy másik hálózatra. Ez nagyon jó dolog, megpróbálja megelőzi azt, hogy az ember félbe kelljen hagyja a flickr képek nézegetését. Egy valamit nem vett figyelembe a program alkotója és teremtője. Azt, hogy a szomszéd nem akarja, hogy az ő hálózatát használva nézegessem a flickr-n a mókusokat. Ezért titkosította a hálózatát - ahogy mi is.
A Windowst azonban nem érdekli, hogy ő a jelerősség ingadozás miatt olyan hálózathoz kapcsolódik, ami titkosított és csak kapcsolódni lehet hozzá, adatforgalomról már nem lehet szó. A hiba könnyen kiküszöbölhető: a hálózati beállítasok között, miután a program kapcsolódott, ki kell kapcsolni a “Use Windows to configure my wireless network settings” funkciót. Onnantól kezdve minden megy.
Arrra gondoltam, valahogy bekapcsolódott. De nem. Ki volt kapcsolva. Mégse volt hálózat. Megnéztem a hálózatokat, a gép látta fülest. Kapcsolódott hozzá. Csak éppen információ nem történt semmi. Az adatforgalom 0 volt.
Nem estem kétségbe, fogtam egy ethernet-kábelt, bedugtam az elosztóba és csatlakoztattam a laptophoz. Ez mindaddig tökéletesen működött, amíg Anikó nem akart dolgozni. Mert hát végtelen számú ethernet kábelt csak nem dughattunk az elosztóba.
Kiderült, füles ad, csak a jel nem jön ki belőle. Vagy bele se megy.
Az alapmegoldáshoz folyamodtunk: ki- majd visszakapcsoltuk a berendezést. Nem történt semmi. Megint kikapcsoltunk mindent. Ekkor végre történt valami: Füles elfelejtette a nevét. Újra kellett installálni Fülest.
Füles újrainstallálásához kellett az installáló CD. Elkezdtük keresni. Tudtam, hogy van Füles doboza: ott van majdnem minden, ami ilyenkor kellhet. CD-t nem találtunk, de ott volt a használati utasítás. Nem pont a Fülesé. A kézikönyv azt magyarázta, hogyan lehet Fülest felszögezni a falra. Mi senkit és semmit nem akartunk sehova se szögezni.
Keresgéltünk tovább. Az install CD-k között találtunk egy Linksys CD-t. Sajnos nem Fülesé volt, hanem egy drótnélküli hálókártyáé. Kerestünk tovább. Találtunk egy kislemezt. Az egy még régebbi PC-kártyáé volt. Végül meglett a CD és sikerült is Fülest installálni.
Újra összedugtuk a drótokat. Működött. Nem működött. Működött. De ekkor már csak az Ethernet-kábelt kellett kicserélni, mert a sok ki-bedugdosásban elszakadhatott valahol.
Füles működik! Füles ad! Éljen Füles!

Domino pizza

Domino
Originally uploaded by ribizlifozelek

Régóta ki akartuk próbálni a Domino pizza szenzációs ajánlatát. Most kipróbáltuk. Interneten kell rendelni, szépen kattintgatva összeállítani a menüsort.
A pizzát természetesen meg interneten nyomon lehet követni. A kiírásból megtudtuk, hogy Gordon betette a pizzánkat a sütőbe. Kivette belőle. Odaadta a futárnak. Az is kiderült, hogy a futár úton van. Az utolsó jelzés Yodától származott, aki eleinte hősiesen próbálta megakadályozni a pizzást a bejutásban. Az ínycsiklandozó illatok azomban hamar eljutottok a hű kutyához, innentől kezdve az állat mosolygott, leült a dobozhalom mellé és erőteljesen figyelt, nehogy az ellenség elvigye a vacsorát.
Yoda jó és hűséges kutya, még elfogyasztani is segített a pizzát.