A helyi újságban olvastunk egy utahi szinten meglehetősen ismert fagylaltozóról, a Leatherby's Family Creamery-ről. Nem annyira híresek, mint a Hires hamburgeres, de azért nem panaszkodhatnak.
Az újságból megtudtuk, hogy a cég 25 éves és ennek örömére egy nagy bulin látták vendégül azokat, akik valami módon kötődtek a céghez. Többek között ott volt az a 29 pár - 58 ember -, akik az fagyizóban dolgoztak, munka közben megismerkedtek és összeházasodtak.
Az ilyen romantikus történetek után muszáj volt megnézni azt a helyet, ahol reggelente 60 gallonos üstökben főzik a fagyit délutánra és ahol valódi vajat tesznek az édességbe (erről ne kérdezze meg kardiológusát és gyógyszerészét se).
Elmentünk. A legrégibb Leatherby's Taylorsvilleben, Salt Lake City egyik elővárosában működik, tőlünk alig húsz kilométerre.
Amikor olvastam, hogy ez egy fagyizó, egy pici boltra gondoltam, két-három pult, három-négy ember és kassza. Persze a kétszáznegyvenliteres üstök és az alkalmazottak nagy száma miatt sejthettem volna, hogy nem erről van szó.
A fagylaltozó igazából egy vendéglő, ahol előételeket lehet kapni, hogy utána jobban csússzon a fagyi. A terem óriási, kicsit sivár. Az asztalokhoz sorba kell állni, mint egy vendéglőben. Sajnos Jedi lovagokat (Yodát) itt sem szolgálnak ki, így csak elvitelre vettünk hat gombóc fagylaltot extra tölcsérekkel. A hat gombóc fagyi közel másfél liter hihetetlenül finom édességet jelentett. (A fotókon 1-1 gombóc házifagylalt látható.)
Normál esetben ezért 16 dollárt kértek volna, mivel azonban aznap volt 25 éves a bolt, 25% árengedményt adtak. A fagyi annyira jó volt, hogy elhatároztuk, többször is elmegyünk ide és semmiképpen sem hagyjuk majd ki a bolt 100-ik születésnapját, elvégre akkor nagyon jó kis kedvezményeket adhatnak majd...
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
