A híd lezárva

Azt is írhatták volna, hogy a hídnak nincs közepe.

Kilátó Hité-ben

- Nézd - mondtam a Mesternek - Sokkal több víz van a Coloradóban, mint négy éve!

- És? Mindjárt én is teszek bele valamit!

- És álljunk meg annál a hídnál. 

- Miért? -néztem csidálkozva Yodára. 

- Mert ott kevés a víz!

Patakkereszteződés

- Ott egy híd, Yoda, átmegyünk rajta és körben visszamegyünk.

Yoda visszanézett:

- Ezt ismerem, utána két órán át csúszkálunk a sárban és még a szarvaskakit se kostolhatom meg!

A Mester azért jött. A híd egyre furcsábbnak nézett ki. Először is, a hídfő be volt kerítve. A híd meg valahogy, valahogy nem híd jellegű volt.

Ahogy átverekedtük magunkat a lyukas kerítésen, láttuk, hogy a patakon átívelő híd nem híd, hanem egy patakmeder. Egy száraz patak keresztezte a másikat. Hídon.

- Ez az igazi folyami híd!

Egy régi tábla aztán megmagyarázta a furcsaságot. A vízzel teli patak a Jordán-folyóba vezette a hegyekből érkező vizet. A száraz meder pedig nyáron, amikor a patak kezdett kiszáradni a Jordánból hozott vizet a farmokhoz.

- Ügyes - mondtam Yodának, aki igyekezett nedvessé tenni a száraz medret.

Híd Rockvilleben

- Hova mész? - kérdezte JF, miközben a tehetetlenségi erő az ülésbe préselte és feje az egyenes vonalú egyenletes mozgást folytatta, miközben az autó már rég kanyarodott.

Nem, nem mentem gyorsan, harminccal a negyvenes zónában, de így is alig vettem észre a letérőt. Azaz nem a letérőt vettem észre, hanem egy félbehajtott borítéknyi táblát, amire egy analfabéta a GRAFTON szót véste fel.

- Graftonba - feleltem, miközben kijöttünk a kanyarból és egy utcának nevezett tanyacsoporton haladtunk át.

- ÁLLJ MEG! - mondta JF olyan hangon, mintha gyalogsági aknákat látott volna meg az úttesten. Halálra rémülten tapostam a féket kockáztatva, hogy kiszakad a padlólemez, majd megkérdeztem:

- Mi történt? - eltévedt cserkészcsapatot kerestem, meg banditákat.

- Nézd, milyen szép híd!



A vashíd vidáman csillogott a hajnali napsütésben.

A híd Rockville fő nevezetessége volt. Ilyen névvel, mint Rockville az ember legkevesebb egy ilyen hidat vár sok-sok kő között. És tényleg.



A híd méltóságteljesen ívelte át a folyót. Íve tökéletesen illeszkedett a zöld völgyre bámuló meredek sziklafalakhoz.



1924-ben építették a hidat Minnesotában, aztán vonaton elhoták Utahba, Rockvillebe és felépítették a folyó fölé. A híd és a hozzá kapcsolódó út kötötte össze a Zion Nemzeti Parkot a Grand Canyonnal és még Graftonon is áthaladt.

De ekkor Graftonnak már minden mindegy volt.

A híd

Először automatikusan beírtam a bejegyzés címe helyére a híd teljes nevét. Aztán némi kuncogás után kitöröltem az egészet és átírtam A hídra. Úgy látszik, az amerikaiakat is kezdi utolérni a spnyolok barokkos névadási mániája. Hogy lehet valamit is Mike O’Callaghan – Pat Tillman Memorial Bridge-nek nevezni? Ki fogja ezt kimondani? És mekkora táblára fér ez ki? És mi köze a két embernek egymáshoz, ha már egy hídon osztoznak? (Semmi, de ez nem ide tartozik.)

Szerencsére még valami gyakorlatiasság maradt az emberekben és általában az egy lélegzetre nehezen kimondható Mike O’Callaghan – Pat Tillman Memorial Bridge helyett majdnem mindenütt a Hoover Dam Bypass-t emlegetnek.



2006-ban voltunk itt először. Akkor még csak pár oszlop állt ki a sziklákból a híd helyén, a forgalom pedig a Hooved-gáton át haladt. Na jó, araszolt.

Másodszor az ívek már kezdtek összenőni.



Most elkészült a hidat láttuk.
A híd 2005-2010 között épült és 240 millió dollárba került. Jó befektetésnek és csodás mérnöki munkának látszott.

Tetszett - Yodával elindultunk, hogy személyesen is felavassuk.

Beszédes József híd

Beszedes Jozsef Bridge
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kicsit le vagyok maradva a flickren a fotók feltöltésével. Néha 1993-as holmikat teszek fel. Most épp nyári, magyarországi képeknél tartok.

Nyáron Kalocsáról hazafele többször megálltam Dunaföldváron. Imádtam a kisvárost, a fagyit a főtéri kávézó teraszán, a nyugalmat és a csendet.



Mindig elsétáltam valamelyik kilátóba, hogy megnézzem a Dunahidat. Itt, Dunaföldváron tudtam meg, hogy a helyi Dunahíd neve nem 'Dunaföldvári híd', hanem Beszédes József híd.



Nagyon szeretem, ha egy hidat, teret, utcát egy helyi jelentőségű emberről neveznek el. Szent Istvánról, Szent Lászlóról, Rákócziról, Lisztről, Adyról, Széchenyiről rendegeteg mindent neveztek el. Tanítják őket. Rajtuk kívül is van sok fontos ember, akiről alig neveztünk el valamit.
De ki is volt az a Beszédes József?



Beszédes Józsefről hallottam. Régen. Valamikor. Építőmérnök volt a 19. század elején és a nevéhez fűződik a Duna-szabályozás előkészítése. Rossz nyelvek szerint ő adta a tippeket Széchenyinek, hogy mit is kéne csinálni ezekkel a vizekkel. Javasolta az Al-Duna hajózhatóvá tételét és beszélt a Duna-Tisza csatornáról (azt hiszem, szinén elsőként). A Duna-szabályozást több helyen ő irányította.

A mérnök nevét én igazából egy 1807-es törvény kapcsán ismertem. Ez a törvény szerintem egy máig igaz és fontos alapelvet fogalmaz meg. A törvény kimondja, ha egy adott területen a birtokosok többsége saját költségén szabályozni kívánja a vízfolyásokat, akkor a többieknek (a kisebbségnek) kötelességük kifizetni a munkákból rájuk háruló részt. Manapság is sokan felháborodnak, hogy a belvárosi bérházuk homlokzatát nekik kell(ene) rendbentartani. Akkor még jobban felháborodnak, ha arról van szó, hogy az X évenkénti renoválást törvénnyel kellene szabályozni.



Mint mindenkinek, neki is voltak hibái és rossz ötletei. Manapság a Balaton vízszintjének csökkentése (esetleg kiszárítása) se tűnik olyan jó ötletnek. Pedig mennyi nyaralót lehetne a mederbe építeni! Az Al-Duna szabályozása se volt tökéletes. Vásárhelyi Tisza-szabályozását is sokan szídják manapság. A 19. században viszont akkor ezek valóban fontos, szükséges és - nagyjából - sikeres lépések voltak. Végrehajóikra, kivitelezőikre érdemes emlékezni.

Több ilyen névadást szeretnék.