Navajo National Monument

Valahol azt olvastam, hogy a Navajo National Monumenthez egy keskeny, kanyargós út vezet. Ez igaz, ha valaki az Egyesült Államok gazdagabb részén tanult vezetni. Ez az út valóban keskeny volt, ha az űrrepülőgép leszállópályájához hasonlítjuk és valóban kanyargós, ha valaki ahhoz szokott, hogy tíz kilométerre belátja előre az utat. Tükörsima, jó vonalvezetésű, kétsávos út volt leállósávval.

A helyet a navajókról nevezték el, akiknek annyi közük van az itteni romokhoz, mint nekünk, magyaroknak Aquincumhoz. Ott élünk, de maximum bontottuk néha, amíg fel nem találtuk a "műemlék" szót. (A navajók még csak nem is bontották a romokat, mert rossz ómennek tartották matatni közöttük.)



Nekem egyből tetszett a hely: volt hálózat és még az internet is vonszolódott. Mondjuk nem 4g volt, hanem maximum kettő és negyed, de akkor is. Kellett is a mobiltelefónia, azt hiszem, ezen át működtek a pénztárgép kártyaleolvasói a boltban. A belépés és a múzeum ingyenes volt. Talán azét is, mert a látogatóknak kinőtt volna a szakálla, mire átment a kártyás fizetés a rendszeren.



Egy rövid sétáért jöttünk: meg akartuk felülről nézni a Betatakin romot. Sajnos közel menni nem volt idő, ezt eltettük későbbre. Most csak a kilátóba mentünk egy rövid, másfél mérföldes sétával.



Közben láttunk megkövült óriáscsirke (dinoszaurusz) lábnyomot, navajo hogan és sivatagot. Ez a hogan engem egy paticsházra emlékeztetett, javaslom is az alternatív magyar őstörténet kutatóinak, hogy a szíriuszi bevándorlás mellett Árpád navajo kapcsolatait is vizsgálja.



Az ösvény azt is megmutatta, hogy az itteni boróka a kő hátán is megél.



Mire ezt mind kibeszéltük, ott álltunk a kanyon peremén és néztünk le a korlátba kapaszkodva.



Egy óriási szikla-alkóvban ott bújtak meg a romok.



Megbeszéltük, hogy ide el kell jönni és meg kell őket nézni közelebbről. Innen távcső nélkül kicsi lego-kockáknak tüntek a házak. Lehet közelről meg nagy lego-kockáknak fognak tünni, de ezt ki kell próbálni.

Mobilozás az autóban

Squirrel in the car
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár napja olvastam az újságban, hogy a navajo autonóm területeken megtiltották a mobilhasználatot vezetés közben.

A navajo rezervátum 67 ezer négyzetkilométerén ezentúl vagy kihangosítót kell használni, vagy félre kell húzodni a mobilozáshoz.

Úgy vettem észre, hogy nagyon sokan kényszeresen nyúlnak az indítókulcs (modernebb autókon: gomb) után a telefonért és azonnal kommunnikálniuk kell valakivel. Parkolókban tipikus látvány a fülre tapadó telefonnal manőverező sofőr. Valószínűleg AZONNAL meg kell mondani, hogy indul haza. Süt a nap. Esik az eső.
Ez az előfizetéssel adott korlátlan beszélgetési idú átka. Használni kell. Másként összenő az ember szája.

Egy automata váltós autóban persze könnyebb mobilozni, de a figyelmet akkor is elvonja. Tudom magamról, szerény képességű az agyam, a kormány, a két pedál és a telefon már sok nekem. Általában, ahogy elnézem a népeket, nekik is sok..

Utahban egyszer, 1998-ban megpróbálták betiltani a vezetés közbeni mobilozást, akkor nem sikerült. Ha jól tudom, azóta egy-két kisváros helyi szinten bevezette ezt a tiltást, más viszont nem történt.

Sok államban friss jogosítvánnyal tilos a mobilozás (és smsezés meg emilezés), máshol a buszvezetőknek vagy iskolabuszok sofőrjeinek tiltották meg a vezetés közbeni, kihangosító nélküli telefonálgatást. Egyes államokban ez mindenkinek tilos, másokban, mint Utahban semmilyen tiltás nincs érvényben.

A büntetés általában nem túl magas, szemben az európában általános több száz Eurós bírságokkal. Általában az első alkalom egy 20-as, a második egy 50-es. Hasonlóak a navajo tarifák is.

Mi, ha vezetünk, nem telefonozunk. Érintőképernyős iPhoneon ez különben sem olyan egyszerű, hogy az sms-írásról ne is szóljunk.

A Marlboro Man nyomában

Go straight/ ahead
Originally uploaded by ribizlifozelek

Eleve tudtuk, nem lesz időnk végigjárni a Monument Valleyt, de olyan közel voltunk hozzá, hogy elautóztunk a széléig. Legközelebb majd rendesen megnézzük.

A hely Magyarországon azt hiszem, nem igazán Monument Valley néven ismert. De valószínűleg nagyon sokan látták filmen. Forrest Gump valahol itt, ahol a fotó készült állt meg a futás közben és döntött úgy, hogy hazamegy.



John Ford forgatott itt egy westernt a harmincas években, aztán az olyan jól sikerült, hogy csinált még nyolc másikat. Más rendezők is lelkesen ölették itt halomra a banditákat-indiánokat-statisztákat. Még az Olaszországban és Spanyolországban forgatott vadnyugati filmek is be-bevágtak egy-két hátteret innen.

Az egész völgy a navajo indiánok autonóm területén található - és persze fizetős. Fizetni kell a behajtásért, a gyaloglásért, a lovaglásért. Ha valaki még szeretne fizetni, mindenütt ajándékboltok emelkednek - szezonban. Egyelőre a boltosok a készleteiket töltik fel és a völgyben nyugalom van.

Mi a látogatóközpontig akartunk elmenni, hogy pisiljünk - fizetőkapu (bodé) azonban már átkerült a bekötő útra. Úgy gondoltuk, tíz dollár sok lenne egy pisilésért. Legközelebb úgyis több időnk lesz, akkor nyugodtan megnézünk mindent.

Megfordultunk és egy benzinkút vécéjét használtuk - ingyen. Igaz, ott John Wayne egyet sem lőtt - legalábbis nem a kamerák előtt.