Shiprock

(További és jobb fotók hamarosan. A hosszú i hangokra az ékezetek később várhatók.)

A navajó rezervátumon átvezető szakasz az út legunalmasabb része volt. Gallupból egy nyilegyenes út vezetett Shiprockba. Az út egyenes volt és unalmas.
Egyszer kiirták, hogy kanyar jön, le kellett venni a sebességet is, mire az egyenes aszfaltcsik kicsit elhajlott, aztán ment tovább.

Ördögszekerek görögtek, homokpatakok folytak át széles úton. Az út szélén konténerházak feszültek neki a szélnek.
Rajtam kivül mindenki aludt az autóban - nekem is kedvem lett volna rögziteni a kormányt és bólintani egyet. Húsz perc alvásból nem lett volna semmi baj, olyan egyenes volt az út.

Nem voltak fák, bokrok, növények. Egy ház körül láttam három csenevész fát. Lehet, a tulajdonost őgy hivják, az Ember Akinek Erdeje Van.

A vigasztalan pusztaságból szétlőtt idegen űrhajók roncsaira emlékeztető óriási sziklák emelkedtek ki. Valószinutlen, természetellenes sziklaformációk voltak, olyanok, amiket a fantasy regények illusztrátorai rajzolnak valami erős és tiltott szer hatása alatt.

A sziklák több tucat kilométerre voltak egymástól. A legnagyobb volt a Shiprock. Akkora volt, hogy egy egész várost róla neveztek el.

Lehet, Shiprock városának vannak elbűvölő részei, lehet, a város gyönyörű - mi bementünk a döbbenetesen nagy és jól ellátott szupermarketbe. Vásároltunk, megállapitottuk, milyen kedvesek az emberek és menekültünk.

Már majdnem Utahban voltunk.

Mobilozás az autóban

Squirrel in the car
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár napja olvastam az újságban, hogy a navajo autonóm területeken megtiltották a mobilhasználatot vezetés közben.

A navajo rezervátum 67 ezer négyzetkilométerén ezentúl vagy kihangosítót kell használni, vagy félre kell húzodni a mobilozáshoz.

Úgy vettem észre, hogy nagyon sokan kényszeresen nyúlnak az indítókulcs (modernebb autókon: gomb) után a telefonért és azonnal kommunnikálniuk kell valakivel. Parkolókban tipikus látvány a fülre tapadó telefonnal manőverező sofőr. Valószínűleg AZONNAL meg kell mondani, hogy indul haza. Süt a nap. Esik az eső.
Ez az előfizetéssel adott korlátlan beszélgetési idú átka. Használni kell. Másként összenő az ember szája.

Egy automata váltós autóban persze könnyebb mobilozni, de a figyelmet akkor is elvonja. Tudom magamról, szerény képességű az agyam, a kormány, a két pedál és a telefon már sok nekem. Általában, ahogy elnézem a népeket, nekik is sok..

Utahban egyszer, 1998-ban megpróbálták betiltani a vezetés közbeni mobilozást, akkor nem sikerült. Ha jól tudom, azóta egy-két kisváros helyi szinten bevezette ezt a tiltást, más viszont nem történt.

Sok államban friss jogosítvánnyal tilos a mobilozás (és smsezés meg emilezés), máshol a buszvezetőknek vagy iskolabuszok sofőrjeinek tiltották meg a vezetés közbeni, kihangosító nélküli telefonálgatást. Egyes államokban ez mindenkinek tilos, másokban, mint Utahban semmilyen tiltás nincs érvényben.

A büntetés általában nem túl magas, szemben az európában általános több száz Eurós bírságokkal. Általában az első alkalom egy 20-as, a második egy 50-es. Hasonlóak a navajo tarifák is.

Mi, ha vezetünk, nem telefonozunk. Érintőképernyős iPhoneon ez különben sem olyan egyszerű, hogy az sms-írásról ne is szóljunk.

Az amerikai Kusturica - Pow wow highway

Minnesota
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Pow wow highway című filme hétvégén láttuk. Otthon az Az ősök földjén címmel vetítették ezt az 1988-as mozit.

Nagyon tetszett. Sokszor éreztük úgy, egy amerikai Kusturica filmet nézünk. igaz, a film rendezői, forgatókönyvírói nem forgatták le még hatszor ugyanazt. A Pow wow highway egyedi remekmű.

(Megjegyzem, a port.hu filmes adatbázisban üvöltően pontatlanul van leírva film tartalma. Az egyik főszereplő férfit könnyűvérűként jellemzik sűrűvérű helyett. A szinopszis írója emellett azt hiszi, hogy a Pow wow highway egy autópálya neve. A Pow wow egy cheyenne szó és rituális gyűlést jelent. Pozitívum viszont, hogy a szerző nem keveri össze a cheyennet a csecsennel.)



A film két indiánról szól, akik elindulnak egy reménytelen indián faluból Montanából kiszabadítani egyikük Santa Fében letartóztatott hugát. A két ember nem kedveli egymást, Bono harcos akar lenni, látomások vezetik és állandóan enne. Övé az autó, egy özönvíz előtti ócska, öreg Buick (a kép illusztráció és egy 73-as Dodge van rajta), amiről hámlik le a festék és ha meleg van benn, ki lehet emelni az ablakát. Red Bow könnyen felfortyanó politikai aktivista, akit nem igazán érdekel kulturális örökségük.



Red Bow megkapja kölcsön az óvadék összegét, amiből rögtön vesznek egy hatszázdolláros muzsikát az autóba (1988-ban járunk!). Mivel nem tudja bekapcsolni a kazettásmagót, szétveri az Keravillt és a tulajdonos golyózáporában menekül, miközben Bono elolvassa a haszálati utasítást.

A hatalmas országuti cirkálóval végigjárják a cheyenne történelem fontos helyszíneit. Red Bowt ez nem érdekli, de az autó Bonoé. Red Bow egyszercsak a Fekete-hegyek közt ébred az elnökfejek árnyékában, aztán a Wounded Knee mészárlás helyszínén találja magát.



A történet egy mese, egy mese a barátságról, a múltról. Mint a legtöbb - szerintem jó - mese, csodás módon jó véget ér. Red Bow huga beleszeret Bonoba, aki valódi harcossá válik, egy bankban talál egy csomó pénzt és csodás módon megmenekül, miközben a fékeveszített Buick egy szakadék mélyén végzi.

Jó történet volt és nagyon tetszett nekünk.

A Marlboro Man nyomában

Go straight/ ahead
Originally uploaded by ribizlifozelek

Eleve tudtuk, nem lesz időnk végigjárni a Monument Valleyt, de olyan közel voltunk hozzá, hogy elautóztunk a széléig. Legközelebb majd rendesen megnézzük.

A hely Magyarországon azt hiszem, nem igazán Monument Valley néven ismert. De valószínűleg nagyon sokan látták filmen. Forrest Gump valahol itt, ahol a fotó készült állt meg a futás közben és döntött úgy, hogy hazamegy.



John Ford forgatott itt egy westernt a harmincas években, aztán az olyan jól sikerült, hogy csinált még nyolc másikat. Más rendezők is lelkesen ölették itt halomra a banditákat-indiánokat-statisztákat. Még az Olaszországban és Spanyolországban forgatott vadnyugati filmek is be-bevágtak egy-két hátteret innen.

Az egész völgy a navajo indiánok autonóm területén található - és persze fizetős. Fizetni kell a behajtásért, a gyaloglásért, a lovaglásért. Ha valaki még szeretne fizetni, mindenütt ajándékboltok emelkednek - szezonban. Egyelőre a boltosok a készleteiket töltik fel és a völgyben nyugalom van.

Mi a látogatóközpontig akartunk elmenni, hogy pisiljünk - fizetőkapu (bodé) azonban már átkerült a bekötő útra. Úgy gondoltuk, tíz dollár sok lenne egy pisilésért. Legközelebb úgyis több időnk lesz, akkor nyugodtan megnézünk mindent.

Megfordultunk és egy benzinkút vécéjét használtuk - ingyen. Igaz, ott John Wayne egyet sem lőtt - legalábbis nem a kamerák előtt.