Párizsi jégbarlang

Meleg volt és nyár és mi meg akartuk nézni a párizsi jégbarlangot. Nem, sajnos ez a jégbarlang nem a francia Párizs mellett van, hanem az idahói Párizs mentén valahol fenn a hegyekben, túl a régi vízműveken.

A Minnetonka barlang után még szerettünk volna kicsit lehülni egy jégbarlangban is.

Ez a barlang sokkal kevésbé volt kitáblázva, mint a másik, egy hosszú, de általában kifogástalan minőségű földúton lehetett hozzá eljutni.

Ez a barlang is egy végtelennek tűnő fenyves közepén volt - de itt véget is értek a hasonlóságok. Nem volt pénztár és nem voltak idegenvezetők. Látogatóból is sokkal kevesebb volt: páran sziklamásztak itt, de hamarosan szinte csak a miénk lett a barlang, ahova egy jól kitaposott ösvény vezetett.

A barlang szájánál megtorpantunk, messziről nem volt egyértelmű, hogy is tudunk mi itt lemászni. Közelebb érve ez a vártnál sokkal egyszerűbbnek bizonyult.

Kevésbé forró és száraz nyarakon már ez a palló is fagyott tavacskán vezet át.

De most nagyon forró és nagyon száraz nyár végefele jártunk.

Amint áthaladtunk a pallón, elértünk az első - beomlott - terembe.

Általában ez tele szokott lenni hóval, most csak egy fél hóembernyi szürkés masszát találtunk, de ahogy továbbbotorkáltunk a köveken, további fagyott hótömböket pillantottunk meg. De hógolyózni vele nem volt nagy kedvünk.

A pár millió éve beomlott terem teteje nagyon jól nézett ki. Látszott, ott meleg van, míg mi szó szerint egy jégveremben fagyoskodtunk.

Innen egy nagyon szűk hasadékon át lehetett továbbjutni a következő terembe. Nem kellett kúszni - de a fejre alaposan vigyázni kellett. 

Egyedül Puppey tudott volna gond nélkül továbbmenni, de ő nem akart. Nem szerette a jégbarlangokat.

Ez a terem már majdnem teljesen sötét volt.

Egy meredek lejtőn botorkáltunk le fejlámpánk fényénél.

Ennek az üregnek az alját víz-sár-jég borította. 

A végén egy vékony hasadék vezetett ki a szabadba.

De ezt kihagytuk, kicsit meredek lett volna.

Most becsültük igazán a CCC-munkások teljesítményét a Minnetonka barlangban.

Ugyanakkor egyáltalán nem bántuk, hogy ez a barlang most "csak" a miénk, hogy egyedül bemehetünk "felfedezni".

Persze nem láttunk annyit, mintha ki lett volna építve - de így megvolt a felfedezés öröme. És a bokánkat se ficamítottuk ki.

Barlang a hegyekben

A hosszú és kanyargós út egy hatalmas fenyvesben és egy pénztáran végződött. Itt kellett kifizetni a barlangtúrát.

A barlangot egy nagyon éhes vadász találta meg, aki miután lelőtt egy galambot, képes volt lemászni egy meredek sziklafalon a zsákmány után és feltűnt neki, hogy a sziklából árad a hideg.

Vissza is tért haverjaival, hátha talál egy kincset - de csak barlangot talált, meg denevéreket.

Miattuk volt, hogy a túrára csak maszkban lehetett menni, nehogy visszafertőzzük őket koronavírussal - meg egyéb nyavajákkal.

A több, mint egyórás túra alatt egyetlenegy denevért se láttunk - talán mert a denevéreknek több eszük van, mint emberek körül csapongani vagy mert aludtak.

Láttuk viszont a kifele jövő csoportot: ők úgy néztek ki, mint akik halálra rémültek egy denevértől vagy kifáradtak egy nagy mászásban.

Valószínűleg az utóbbiről volt szó: a barlan az meredeken ereszkedik a mélybe és a túrán csúszós vaslépcsőkön ereszkedtünk lefele hideg vaskorlátba kapaszkodva.

Aztán ugyanez visszafele.

Természetesen Ribizli szemüvege pillanatok alatt bepárásodott és választhattam, hogy vagy leveszem és vaksin botorkálok lefele vagy fennhagyom és vakon botorkálok lefele.

Valahogy természetesen megoldottuk és még látni is sikerült pár dolgot - bár néha előfordult, hogy a utóbba a fényképeket nézegetve jöttem rá, mit is láttam.

Nem volt egy Aggteleki-cseppkőbarlang, de nem volt rossz. Persze itt is - mint valószínűleg minden barlangan az amerikai Dél-Nyugaton elmesélték a híres legendát az indián hercegnőről és szerelméről.

A barlangot még a huszadik század harmincas éveiben tették járhatóvá. A CCC, a  Civilian Conservation Corps éveken át dolgozott itt. Utakat építettek és barlangot tártak fel és vésővel, kalapáccsal naponta több kilométert gyalogolva, hóban, fagyban, sötétben építették ki a barlangot.

(A CCC volt Roosevelt válasza a világválságra: a CCC-ben dolgozok szállást, ellátást és fizetést kaptak és közmunkában elképesztő dolgokat építettek Amerika eldugott szegleteiben. Például WC-t a Cathedral Gorge-ban.

Kifele gyorsabban jöttünk: hajtott minket az éhség is és hát el akartunk jutni Párizsba is, meg egy jégbarlangba is.

Párizs - Idaho

Ez a Párizs nem az a Párizs. Nem a texasi és nem is a Francia.

Ez a Párizs Idahóban van, közel a Macitóhoz.

A közelében található Montpellier és St Charles. Térképnézegetés és utazástervezés közben egyből arra gondoltam, hogy ide francia mormonok érkezhettek. Persze ez így nagyon nem volt igaz.

Helyesebben annyi volt igaz, hogy mormonok érkeztek. De nem Franciaországból és nem is Kanadából, hanem a vermonti Montpelier-ből.

St Charles-nak sincs köze a Franciaországhoz, hanem egy Charles nevű mormonről nevezték el, ugyanúgy, mint St George-t vagy St Thomast.

Párizst meg.... Párizst sem Párizsról nevezték el hazájukra könnyes szemmel emlékező bevándorlók, hanem Párizst (Paris) egy Parrish nevű mormonról nevezék el, csak a postás elírta nevet. "Annak, hogy Parrish semmi értelme, Paris, na, az egy értelmes szó".

(Hasonlóan nevezték el a legszebb nevű utahi várost is Lynndyl-nek.)

Parrish tevékeny ember volt, ő már Centerville megalapításában is részt vett és ott az egyik legfontosabb utca és az a patak, ami mellett olyan nehezen küszködtünk fel Puppeyval, ma is az ő emlékezetét őrzi. (Párizsi szobrát lásd a fenti fotón. Nem, ő nem Marx, ő Parrish.)

Mi négy dolog miatt jöttünk Párizsba (Idaho). Egyfelől ugye Párizst látni kell. Meg akartuk nézni a hatalmas "notre dame"-t. (lásd a fenti és lenti fotót). Emellett van itt két barlang, a Minnetonka barlang és egy jégbarlang.

Tetszett Párizs, még ha a boltoknak fura is volt a nyitvatartása. 

A városka nyugodt volt, békés és álmos. Mi is elálmosodtunk, de kávét azt nem lehetett kapni, a kávézók mind bezártak, csakúgy, mint a fagylaltózók.

Meg a mozik.

Meg régiségboltok kivételével az üzletek.

Sok egyebet nem tudtunk tenni, elindultunk a jégbarlangba, hátha ott felébredünk a jégbarlang augusztusi havában.

Nyitvatartás

Idaho Párizsában voltunk egy szalonban, ami hentesboltként is működött.  Telente pedig halottasházként is használták, mert itt olyan kemény télen a talaj, hogy nem nagyon leher /sír/gödröt se ásni.

A helybeliek pedig a bolt hűtőházába tették az elhunytakat "majd ha nem fagy!" felkiáltással.

Szóval ebben a boltban láttuk kedvenc táblámat, ami a cég nyitvatartását adta ország-világ tudtára.

Nyitva a "legtöbb" pénteken és szombaton délután 1-7 között.