Boston maraton

Bostonban Patriot's Day van, lelkes emberek újraharcolják a lexingtoni csatát, a lényeg azonban a Boston maraton.

A száztizennegyedik.

Bostonban szinte minden tévécsatornán maraton megy, szinte minden rádióállomás a maratonról közvetít és nagyjából félmillió ember szurkol az utcákon. A nézők közt 1897 óta előkelő helyen szerepel a Wellesley női egyetem hallgatósága. Ők éljeneztek 1897-ben a leghangosabban a futófiúknak - akik közül az első, egy harvardos fickó meglátva az éljenző lányokat, inkább feladta a versenyt és ment csajozni.



A legnagyobb bostoni újság, a Boston Globe folyamatosan frissülve követi a maratont. Természetesen a legtechnokratább közvetítést az MIT-sok készítették még 1997-ben. Az MIT-s csapat ekkor érzékelőkkel, jeladokkal kívül belül bedrótozva futotta le a távot és az MIT szurkolótábor folyamatosan követhette a futók belső hőmérsékletét is.



A maratoni futás főleg az emberi akaraterőről szól. Minden évben elképesztő történeteket olvasok a bostoni maraton "hőseiről". Óriási teljesítmény, ha egy életerős profi futó lefutja a maratont - de valahol nem meglepő. Amikor ezt olyanok teszik, akiknek semmi esélyük se lenne elindulni, számomra azok a maraton legnagyobb pillanatai.

Ahhoz, hogy valaki a startvonalhoz álhasson, 18 hónappal a maraton előtt adott szintidőn belül le kell futnia egy jegyzett maratont.

Clarence DeMar profi futó volt, harminckétszer futotta le a Boston maratont, hétszer nyert és nyolc másik alkalommal végzett az első tízben. Hatvanötévesen azt mondta, befejezi a maratonokat. John A Kelley ekkora melegedett: 1928-tól 1992-ig hatvanegyszer állt startvonalhoz és csak háromszor adta fel a versenyet. Kétszer nyert, hétszer volt második és miután betöltötte a negyvenet, hatszor végzett az első tízben. Ötvenedik szültésnapja után is bekerült egyszer a tíz legjobb futó közé. John hatvanegyedik alkalommal, nyolcvankétévesen is lefutotta a 42 kilométert - kevesebb, mint hat óra alatt.
Kelley emlékét egy tábla őrzi a bostoni maraton leghíresebb "hegye", a newtoni Heartbreak Hill tetején. 1936-ban Kelley itt hagyta le az addig vezető futót, Ellison "Tarzan" Brownt és még meg is lapogatta a hátát. Brown erre felgyorsított, visszaelőzte Kelleyt, aki ekkor második lett. A Globe riportere ekkor nevezte el Heartbreak-nek a dombocskát.

Idén a korelnök nyolcvankét éves - Clarence Hartley korábban is szerett volna futni, de közbejött a koreai háború, aztán a vietnami háború és fiatal katona akkor mással volt elfoglalva. 1998-ban 68 évesen végignézte a Boston maratont és megtetszett neki, elhatározta, hogy kipróbálja. Hartley ekkor kezdett el komolyan futni és egyre jobb eredményt ért el korcsoportjában. (Az egykori katona kicsit cinikusan meg is jegyezte, hogy ahogy öregszik, egyre kevesebb ellenfele van a korcsoportjában.) 2005-ben sikerült szintidőn belül lefutnia egy maratont, így indulhatott volna a bostoni versenyen - de ekkor közbejött a rák. Kemoterápia. Műtétek. Majd egy négy óra harminckilenc perc alatt lefutott negyvenkét kilométer, amivel Hartley kvalifikálta magát a bostoni maratonra. Most fut és úgy néz ki, célba is fog érni.